Egyetemes álom

Ülök a fürdőkádban, a víz meleg. Problémám tengersok, de most pár percig nem érdekel egyik sem, túl jó a süppedés. Olvasom az Impulzust. Azt írja: "egyetem".

Nyugalmamat kissé megzavarja "a" macska. Felugrik a kád szélére, illeg-billeg, lesi a vizet. (Nem, tulajdonképpen nem zavar ő semmit: a macskák mindig tudják, mi a dolguk, ők annyira nagyon vannak, mintha ők maguk lennének a létezés forrásai.)

Egyetem. Egyetem...

Még mindig kísért a BME, még mindig álmodom róla. Álmodom, hogy még hátravan egy vizsgám, álmodom, hogy kivágnak – öt év szopás nem múlik el nyomtalanul. Éjjel néha felvillannak a képek, ötödév, megvágnak záróvizsgán. Tényleg, mondtam már, hogy megvágtak? Biztosan... "Kolléga, maga szart sem tud" – mondja a tanszékvezető úr. Nem, nem ezzel a szavakkal mondja, sokkal szebben, de sokkal inkább ezt mondja, mintha azt mondaná.

A macska farka belelóg a vízbe, sértődötten és megvető szemekkel néz – ugyanúgy, mint a tanár úr, mikor "kérem, álljanak fel", nem, nem sikerült, jöjjön legközelebb. Felébredek: már átmentem, pár perc megkönnyebbülés a mindennapok problémái előtt.

Egyetem.

Szilveszterkor a kollégákkal összegyűltünk: csomó hülye villanymérnök és tsai. A házigazda – én – iszik: délután ötre úgy benyomunk egy üveg whisky-t, mint beszívott majom két kiló TESCO gazdaságos banánt. Meglelem a valszám könyvet – az ember néha talál dolgokat, ez az Ószövetség átka, nem a kiűzetés. Aszongya "szórásnégyzet". Aszongya.

Szórás.

Négyzet.

Külön még csak-csak... de együtt? Nem emlékszem semmire, egy jól képzett középiskolás vagyok. Van egy kollégám, barátom, ha azt kérdem tőle, mi maradt meg neki az egészből, csak röhög, meg azt mondja, "aaaa". Négy darab "a" betűt mond, méghozzá kisbetűt, márpedig a verbális tipográfiához tehetség kell (ennek megfelelően kifejező is).

Egyetem.

Elmúlt, vége, de végül sohasem múlik el. Sohasem. A síromra majd ezt írják: "...és amúgy járt Az egyetemre". A sírköves nagy A-t ír, de kicsire gondol – ő nem járt. Holtamból, ha felébredek, első dolgom az lesz, hogy átjavítsam "...a Zegyetem"-re. Második dolgom? Nem, az nem lesz, nehogymár, rögvest feltámadás után mit pattogjon az ember?

–Inyl