Becsukom két szemem,
és a világ megfordul velem...
Mi igaz volt, nem az,
mi jónak tűnt, gonosz.
Csak a kétség, mi kitart velem,
örök összeesküvés ellenem,
becsukom két szemem...
Nem lehet, mondd hogy tévedek,
és egész másként szeretsz!
Mondd, hogy most is olyan
a világ, a vágy, az éjszaka,
és senki semmit nem gondolt
miközben elkísértél haza!
Mondd, hogy most is olyan,
mint mikor megismertelek,
és lelkem lelkedhez csak közeledett!
Hadd higyjem, játszottunk csupán,
s vágytunk egy furcsa vad álom után...
Zsuzsi