Krumplihámozó
Üdvözletünket küldjük az összes vasutas szülőnek és ismerősnek, kiknek jóvoltából csakis a reggeli vagy az esti órákban indulhattunk el Kemencére, az idei Elsős tábor helyszínére.
A tapasztaltabbak már tudták, hogy maga a szálló, ahol laktunk, igen messze van a falutól, így minden földi jóval felszerelték magukat a hosszú útra. Megérkezésünk után elfoglaltuk aránylag igényes, ellenben hideg lakosztályainkat és rögtön bele is vágtunk a tábor programjaiba. Az első feladat egy viszonylag ismeretlen senior vagy gólya bemutatása volt a többiek számára 10 perc beszélgetés után. Majd bemutathattad önmagadat is egy rajz kíséretében. Amíg mi rajzoltunk, befutott Ervin is azzal a néhány öngyilkosjelölt emberrel, akik hajlandóak voltak vele combig érő hóban és patakokon átkelve túrázni csekély 9 órán keresztül. Vacsora után, ami egyébként – a legtöbb ember szerint a vendégcsalogatás miatt – az egész tábor legjobb kajája volt, egy olyan vitában kellett részt vennünk, ahol 12 teljesen alkalmatlan ember közül kellett kiválasztani 9-et, akik még esetleg jók lennének arra, hogy a mi szintünkön lakjanak. Elvileg könnyen ment volna, csak kiderült, hogy a különböző csoportok, akiket összeugrasztottak, nem ugyanazt a leírást kapták a jövendőbeli szinttársakról. Miután ez megvolt, arról kellett dönteni, hogy teleraknánk-e a tornatermet a Várklub Büfé által árult minőségi borral, ha azt fél áron be lehetne szerezni. Ezt a javaslatot nem támogattuk, bár néhányan mindent bevetettek a jó ügy érdekében.
Utólag mindig megtudtuk, hogyan is kellett volna érvelni, mit csináltunk rosszul és mi tetszett a játékvezetőknek. A nap fáradalmait mindenki leöblíthette, ám nem borral vagy sörrel, hiszen az már délután elfogyott. Egy kis beszélgetés után mindenki aludni tért a rövid, de legalább keskeny ágyakba.
Csütörtökön hajnalok-hajnalán felébresztettek bennünket, hogy döntsünk, mire használja fel a pénzt a kolesz, amit kapott. Vegyünk egy mikrobuszt, a Várklub fénytechnikáját újítsuk fel, a Telekomnak adjuk, hogy fejleszteni tudja magát, vagy a második emeleti vendégszobákba vegyünk szőnyeget, TV-t, új függönyt. Sokan az utóbbi mellett döntöttek, de most már ők is tudják, hogy szinte minden jobb ennél a döntésnél. Ezután a fegyelmi bizottság néhány régi ügyén kellett átrágni magunkat. Általában jól döntöttünk, és utána meghallgattuk a hozzájuk tartozó történeteket, pl. megtudtuk, hogy néhány festmény a falon egy-egy kissé betört gipszkartont takar.
Délután kivittek bennünket a fagyos külvilágba, hogy egy hosszú hegymászókötélből szabályos ötszöget formáljunk bekötött szemmel, majd aki eléggé mazohista volt, az elmehetett túrázni – ezúttal Ervin nélkül.
A túrások visszatérte után személyiségteszteket töltöttünk ki, ahol megtudhattuk pl. azt, hogy a vitákban mennyire vagyunk kompromisszumra törekvők, vagy mennyire nyomjuk el a másikat.
Elkövetkezett a tábor legizgalmasabb játéka is, amelyben fontos szerepe volt a bizalomnak, na meg a stratégiának is. Négy csapat játszott egymással. A lényeg az volt, hogy minél nagyobb nyereségük legyen, amit úgy érhettek el, ha mindenki Y-t szavazott, vagy ha voltak Y-ok és X-ek is, ám utóbbi esetben csak az X-ek nyertek. Lehetett szívatni egymást, de a végén az járt jól, aki a legártatlanabbul vágta át a többit a legjobb időben.
Az utolsó program befejezése után mindenki azt csinált, amit akart. Néhányan maffiáztak, néhányan kártyáztak, néhányan pedig Tereskova elvét vallották ("Unicum, sör, rum, kevert, nem értem mért vagyok reggel levert."). :)
Pénteken a hajnali 5-re beígért közös senior-gólya reggeli torna elmaradt, de Ervin megtudta, hogy milyen a Kemence patakban fürdeni még délelőtt ! :)
A napi program az volt, hogy rádöbbentsenek bennünket mennyire nem ismerjük a kollégiumot, sőt még saját bűntársainkat sem. A kolesz különböző szintjeinek alaprajzait kellett lerajzolni, és véletlenszerű szobaszám valamint ágy alapján jellemzést írni az ott lakó emberről. Volt, aki semmit sem tudott írni...
Az érdekes, de néha hosszú játékokon kívül még jó néhány előadást tartottak pl. a szintközösségi rendszerről, és arról, hogyan kell megszervezni egy rendezvényt. Ha ezek után még mindig nem volt elege a gólyának a társaságból, illetve ha kibírta még néhány napig fürdés nélkül, akkor ott maradhatott a Téli táborban, ahol sok olyan információt tudhatott meg a kolesz életéről, amit még jó néhány felsőbbéves sem tud.
Kata