Anno universitas

Zipernowsky Károly (1853-1942)

Bécsben született 1853. április 4-én. A pesti kegyesrendi gimnáziumban az érettségi letétele után, majd a kecskeméti gyógyszerész évek után (3 évi patikusság) jelentkezett a Műegyetemre. Intézményünket kitűnő eredménnyel elvégezte. Már a diákévek alatt is foglalkozott villamos szerkezetek konstruálásával, majd a diploma után a Ganz gyárba hívták. Az akkori elnök Mechwart András új ágazatott nyitott a gyárban, mégpedig a villamos osztály létesítésével. Ide várták a kiváló fiatalembert, Zipernowsky Károlyt is. Itteni tevékenykedése során pontosan 40 szabadalommal és újítással gazdagította hazánk műszaki történelmét. Meg kell említeni az 1883-ban megkonstruált első öngerjesztésű váltakozó áramú generátort, amit Déri Miksa és Bláthy Ottó munkatársaival szerkesztett meg. Ennek a megoldásnak viszont volt egy hátulütője, mégpedig, hogy nem lehetett párhuzamosan kapcsolni a generátorokat. Ezt a problémát Mechwart András oldotta meg, a mágneskereket egyesítették a gőzgép lendítőkerekével.

Meg kell említeni a Bláthy, Déri, Zipernowsky találmányt az 1885-ben bemutatott váltakozó áramú transzformátort, melynek segítségével út nyílt a villamos energia nagy távolságú, kis veszteséggel történő szállítása.

1894-ben Kandó Kálmánnal együtt nyújtotta be szabadalmát "Újítás forgóáramú indukciós motorokra" címmel, amelynek célja az indukciós motorok indítási viszonyainak javítása volt.

Nagy szerepe volt a hazai vasúti villamosításban, a közcélú áramszolgáltatásban is.

A 90-es évek elején a Műszaki Egyetem vezetése változtatásokat vezetett be, hogy a kor kihívásainak megfeleljen. Ilyen volt példánkban a Gépészkaron belüli elektrotechnikai tanszék felállítása is. Ide Zipernowskyt pályázati kiírás nélkül professzornak hívták meg. Akkor már a Ganz gyár igazgatójaként felállt az igazgatói székből és elfogadta a meghívást 15 évi munka után. Munkálkodása alatt a kísérleti osztályként induló gyárrészleget, s így a Ganz gyárat a világhírnév magasába emelte, forradalmi szabadalmakkal, a folyamatos műszaki fejlődéssel. Ez a szemlélet az egyetemi tanítása során semmit sem változott, inkább nőtt és a tanítás színvonalát emelte intézményünkben.

Tanár kollégái között nem kisebb személyiségek voltak, mint Bánki Donát, Kherndl Antal, Schimanek Emil és Wartha Vince. Előadásain a hallgatók megismerkedhettek a dinamók és transzformátorok méréseivel, az elektromos telepekkel. Továbbá a mechanikai munka átvitelével, szállításával villamos energia segítségével, a vasút villamosításának rejtelmeivel. A szerény keretek ellenére eredményesen fejlesztette a villamostechnikai laboratóriumot. Ötletessége kifogyhatatlan volt, mindent megtett a diákokért, ismereteik bővüléséért. A tanszékre külföldi szakmai folyóiratokat járatott és megkövetelte munkatársaitól azok olvasását.

Így vallott: "Ha a világ előtt akarunk járni, tudni kell, merre mennek mások. Ne csak kövessük őket."

A "Dynamogépek" című tárgy keretében foglakozott az egyen- és váltóáramú gépekkel.

1924-ig a Műegyetemen tanított, 32 év után hagyta el intézményünket. 1893-ban az MTA levelező tagja, majd 1905-ben a Magyar Elektrotechnika Egyesület elnöke.

Kertje - ahol idős korában festegetett - messze híres volt virágjairól, különösen orchideáiról.

1942. november 29-én itthagyta eme árnyvilágot. Példás élete mutasson mindig utat életünk útvesztőiben.

LeZo