Az elnyomott kistestvér
Bár karunk közélete túlnyomórészt a Schönherzben folyik, érdemes megemlíteni egy másik helyet. Vannak páran, akiket balsorsuk és a KKB keze a Kármán Tódor Kollégiumba helyezett. Sok gépész között, kisebbségként élik életüket, és talán mégsem véletlen, hogy nem költöztek át a Schönherzbe, pedig akadna üres szoba.
Mi lehet ennek az oka, vetődik fel bennem a kérdés akaratlanul is. Így, a programok nagy részéből kirekesztve, mivel töltik idejüket? Évfolyamunkból a mi tankörünk tanulói kerültek át, így történt, hogy valamelyest bepillantást nyertem mindennapjaikba.
Az idő egy része itt is a mindennapos monotóniával telik: étkezések, tisztálkodás, tanulás. Itt ugyan van főzőkonyha, de azt tisztátalansága miatt kevesen használják. Dívik a rezsó, ami tűzveszélyes és így tilos is, azonban legalább szobánként egy található belőle. A tűzvédelmi ellenőrzéseken csak az bukik le, aki a kiszivárogtatott hír ellenére sem rakja be aznapra rezsóját a szekrénybe. Itt nincs szobánként fürdőszoba, és a zuhanyzók emeletenként vannak megosztva a két nem között. Ha valakit amúgy is azzal vert meg a sors, hogy nőnek született, és mondjuk az ötödiken lakik, dönthet, hogy a 2.-ra vagy a 8.-ra megy zuhanyozni. Ennek ellenére előfordulnak a többi szint fürdőjében is, persze kellő körültekintéssel és biztonsági rendszabályokkal. A szobák kétszemélyesek, de a két ágy és a két asztal szinte minden helyet felemészt. A szabadon maradt háromszor egy méteres sávon nem lehet túl sok mindent kezdeni.
Ezekben a kis szobákban akad néhány szerencsétlen, akit üldöz a sors. A szobatársa egy külföldi, a sajtóperünkből okulva nem írok nemzetiséget, de a neve legyen mondjuk Li Cseng. Nevezett Li Cseng azonban nemcsak alvásra, tanulásra és hasonlókra használja a szobát. Hatalmas ládákkal torlaszol el minden szabad helyet, melyekkel később a Kondorosi úti Worldwide Centert látogatja meg. És ezt nem csak egyedül teszi, mert népes családja is a szobában zsúfolódik. Mindig akad persze ember, aki úgy véli, hogy ez a kollégium házirendjével ellentétes, és akadékoskodni kezd. Azonban Li Csengnek semmi félnivalója sincs, mert már többször is beadvánnyal fordultak az illetékesekhez, de egyetemünk rektora minden esetben elutasította a család kitelepítését. Végül is én sem értem, hogy miért zavarja a gyereket a tanulásban, hogy a szobában ötször annyian vannak, mint ahányan beférnek.
Vannak azért jó dolgok is. A villanykarosok még évekkel ezelőtt megalakították a CSzKA-t, a moszkvai csapat után. Ott aztán vidáman buherálhat az alkotni vágyó villanyásztanonc, már ha van mivel. A műszerpark nem képes kielégíteni a legkényesebb ízléseket, minthogy a GANZUNIV és az UNIVEKA már a modernebb műszereik közé tartozik, habár most végre kaptak pénzt, és tudtak venni egy digitális multimétert. Gépészkoleszről lévén szó nincs KSZK, de azért van számítógépterem néhány géppel, melyeken főleg az AutoCAD fut, illetve az alsóbbévesek készítik programozás házi feladataikat. Ez egyébként rendszeres kereseti lehetőséget biztosít a már harcedzett villanykarosok számára, akik kisujjból rázzák a Pascal programokat. A gépek a vírusgyűjtők számára ideálisak, mert a legfrissebb vírustól a legrégebbiig szinte minden megtalálható a winchestereken. Legutóbb egy 40 megásról kb. 150 vírust szedtem le.
Ami a Schönherzben a fent és lent, az itt a csendes és a zajos oldal. Avagy az Irinyi és az Egry utca. A Schönherz szupermodern gyorsliftjei után kipróbálhatók a lépcsőmászás gyönyörei a Kármánban. Olyan ugyanis alig fordul elő, hogy mindhárom lift működjön, az viszont annál gyakrabban, hogy egyik sem jó. A Schönherzben most szerelnek digitális központot, és telefont minden szobába. A Kármánban a CSzKA tagjai most szerelik a szobákba a kaputelefonokat, hogy a portás fel tudjon szólni, hogy az illetőnek hívása érkezett a kollégium egyetlen városi vonalára. Sorolhatnám még...
Döme