Vers egy szuszra...

hallgasd a csendemet!

A fűzfák levelei már mind a földre hulltak

nem suttognak füledbe tavaszig.

Az éjszakák inaidba nyilalnak,

ropogtat a fagy és a csillagok fénye szúr.

hallgasd a csendemet!

Bedugult lélegzet...

Elfolytott, senkinek ki nem mondható gondolatokat

tapints velem. Legyél te az ki tud róluk.

Nézd a szemem és olvass belőle s

hallgasd a csendemet.

Kortyolj a boromból s ha fogytán lesz

a vérem adom neked, ha szomjazol

Csak hallgassd a csendemet.

Ha kiáltok te akkor is halld,

hallgasd a csendemet!

Xabi