Palacsintasüttő

K épület, Aud. Max., "A tudomány korlátai" előadás. Az előadó épp ott tart, hogy:

– Az időben nem utazhatunk visszafelé, mivel ez ellentmondana az anyagmegmaradás elvének. Az indulási oldalon a világegyetem 80 kilóval csökkenne, az érkezési oldalon meg ugyanennyivel nőne. De filozófus fejjel is megközelíthetjük: ha visszamehetnék az időben, akkor megölhetném a nagyapámat, de akkor meg sem születnék, tehát vissza sem mehetnék, hogy megöljem a nagyapámat stb.

Ebben a pillanatban nyílik az előadó ajtaja, és a belépő azonnal megszólal:

– De igenis lehet időutazni. Senki nem bizonyította be, hogy nincsen gondviselés, az viszont megakadályozhatja, hogy megöljem a nagyapámat.

Közben jön le a lépcsőn, szinte mindenki őt nézi. Néhányan, akik az előadó reakcióját lesik, láthatják, mint nyúlik előre a feje, és a döbbenet hogy formálja át az arcát. Az érkező leér, és széles mosollyal körbenéz; most már mindenki számára egyértelmű, hogy az előadó két példányban van jelen a teremben.

Néhol döbbent csend, másutt lázas sustorgás.

Csak percek múlva jut eszébe valakinek, hogy egyetemi tanároknak is lehet ikertestvérük.

Insanus