Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Kultúr reszort

Ne csak szeleteljünk

"Kicsit sok ember, kicsit kevés hely, kicsit kevés levegő fél órára."

MAVE

Kedves olvasóink, GTK-s, VIK-es, TTK-s hallgatók!

Gyomornyugodva aztán helyet, időt, lehetőséget, munkaerőt engedett, hogy mindannyiunk örömére egymás után 3-5-7-szer összeeresszük szerkesztőségeinket, megismerhessük egymás idióta szokásait, megtudjuk néhányunk féltve őrzött titkát, veszekedjünk arról, mi miért jó, és ez önmagában miért a legnagyobb baromság, amit valaha hallottunk.

Vándor

Cím nélkül

"Két porszín ruhás alak baktatott a mészkőkavicstól fehér úton."

Innováció – ahogy Ők látják

A húzóágazatok mellett vajon mi várhat a többiekre, miként kellene hatékonnyá tenni az innovációt, át kell-e alakítani a kutatás-fejlesztés mai intézményrendszerét?

Inzultus hírek

"CD-evő gombafajt fedeztek fel..."

Egy felmérés tanulságai

Milyen állást szeretne egy infós?

Hírek Telefóniából

Így mulat egy magyar egyetemista

Étlap 5.

Így, a báli szezon közepén talán nem meglepő, hogy múlt héten egy szalagavató bálra voltam hivatalos. A nyitótáncokat követő zenét(?) igénytelennek találtuk, ezért elhatároztuk, hogy keresünk valami jobb helyet. Megindult az ilyenkor szokásos vitaműsor, hogy mindenki ízlésének megfelelő megoldást találjunk. A Tisztelt Ház napi tevékenységére emlékeztető pillanatoknak meghívóink vetettek véget; előálltak, hogy van valami meglepetésük. Egy szót sem lehetett belőlük kiszedni; kíváncsiságunkat tovább csigázandó rejtélyes módon csak egy címet adtak meg, majd autóba szálltunk. Célhoz érve kezdtem elbizonytalanodni: a kihalt kis utca sötétjében csak néhány árny imbolygott. Egy mellékutcából kivilágítatlan Mercedes vágott ki csikágói stílusban, az utcasarkon egy középkorú nő árulta bájait. Tippjeink között a peep-showtól a zugkaszinóig már minden szerepelt, ezért valóban elemi erővel hatott, mikor az egyik pincelejárat felett megláttuk a feliratot: Görög Taverna kisvendéglő.

A lépcsőn leereszkedve a lepusztult környéktől messze elütő, hangulatos helyiségbe érkeztünk, melynek sarkából diszkréten szólt a görög népzene. A vendéglő egyébként is a szolid stílust képviselte, nem volt minden tele Hellász szuveníriparának giccseivel, de a falakat borító, főleg göndör szakállas, Cousteau-sapkás öreg halászokat és ortodox templomokat ábrázoló fényképekből mégis tudhattuk: jó helyen járunk. Mint kiderült, két háziasszonyunk összeesküvésében odáig vetemedett, hogy asztalt foglaltak, így a tömött taverna benyílójának két asztalát magunkénak tudhattuk. Ezt azért ajánlom az étterem leendő látogatóinak figyelmébe, mert nem biztos, hogy találnak asztalt, ha csak úgy beesnek az utcáról.

Némi rendezkedés után mindenki elfoglalta helyét, és ezt követően a főúr (Filip) egy üveg pezsgővel gratulált két meghívónk sikeréhez. Azok ugyanis görög táncot adtak elő a szalagavatón, melyhez Filip szolgált jó tanácsokkal. Ekkor következett az első kunszt, amelyet kevesen tudnak megcsinálni: a talpas pezsgőspoharakból épített gúla legfelső poharába öntött csak pezsgőt, a többibe innen folyt le a nedű. A koccintás után győzködött minket, hogy ez nem egy étterem, nyugodtan érezzük magunkat otthon, és hogy ennek nyomatékot adjon, földhöz csapta poharát, sőt arra biztatott, hogy akár az asztalon is táncolhatunk. Hogy ezt nem csak ismerősökkel teszi meg, arra a vendéglő másik feléből időről-időre felhangzó csörömpölésből következtetek. Persze, társaságunk tagjait sem kellett bíztatni, néhány pohár végzete is a mi lelkünkön szárad.

Az italokat elég hamar kihozták. Jómagam az absztinencia híve vagyok, de a kihozott Mavro Daphne (ld. a mellékelt étlapot) elbűvölt mély bíborvörös színével, és csak nehezen tudtam leküzdeni a kísértést, mely zamatos illatát beszippantva tört fel másik énemből. Alkoholista társaim valami fehérbort is óhajtottak az ételhez, és a pincér segítségét kérték. Az ajánlott valamit, és megérezvén, hogy egyikünk vezetékneve sem Rockefeller, hozzátette: – Az árban majd megegyezünk.

Kicsivel később mindenki megkapta kiválasztott eledelét, amelyek fenséges illatokat eregettek magukból. A nyál összefutott számban és tajtékzó vadként vetettem magam az elém tett kocsikeréknyi tányérra. Evés közben mindenki tartotta magát a "Magyar ember beszéd közben nem eszik." mondáshoz, és csak egyik asztaltársam méltatlankodott, hogy a bárányhúsa "csipog". Hát ami azt illeti, tényleg nem volt kifejezetten színhús, de ettől az apróbb malőrtől eltekintve azt hiszem, mindenki elégedett sóhajtással nyújtózkodott el az utolsó falatok után.

A hangulat ekkor már jócskán a tetőfokára hágott, és társaságunk három hölgytagja az asztalon kezdte járni Zorba táncát. Mi is szívesen csatlakoztunk volna, hogy legalább az alapokat megtanuljuk, de ehhez persze kicsinek bizonyult a két asztal felülete. A vendéglő nagyobb helyiségében elfértünk, így hát ott kezdtük egymás lábát tiporni. A vendéglősöknek bizonyára szerződésük lehet valamelyik üveggyárral, mert recsegett lábunk alatt a sok üvegszilánk.

Az este végeztével egyre inkább előtérbe került a mocskos anyagiak kellemetlen kérdése. Felmerültek olyan javaslatok, hogy a lányokat hagyjuk ott mosogatni, ha fizetésképtelenek lennénk, de erre szerencsére nem került sor. Tizenhárman is "csak" négy számjegyű összeget fizettünk borravalóval együtt. Nem is azt mondom, hogy a Goldmann helyett ide fogok járni ebédelni – ez már csak azért sem lenne kivitelezhető, mert a negyedórás "ebédszünet" alatt nem biztos, hogy a Boráros térnél messzebb jutok –, de különleges alkalmakkor (születésnapok, vizsgák vége stb.) még egy villanykaros is megengedhet magának egy ilyen hangulatos estét.

Az alábbi étlapot kiszolgálónk bocsátotta rendelkezésemre, de megkért, hogy ne írjak árakat (APEH, miegymás). Annyit mégis leírhatok, hogy a készételek ára kb. 300-500 Ft körül mozogott. Ja, és hogy mindez hol található? A cím: Bp. VII. Csengery u. 24., tel.: 141-07-72.

Döme


Étlap 5.

Hideg előételek

Töltött szőlőlevél
Fehérsajt olajbogyóval
Sült erős paprikával készült fehérsajtkrém
Tengerihal-saláta
Rák salátakoktél
Halikrasaláta
Görög vegyes előételtál
Falatkák

Saláták

Parasztsaláta
Paradicsomsaláta
Fokhagymás, uborkás joghurt
Sárgarépás káposztasaláta
Salátatál

Meleg előételek

Spenótos rakott tészta
Sajtos rakott tészta
Kis húspogácsák
Fehérsajt fóliában sütve

Levesek

Citromos csirkeleves
Savanyú leves húsgombóccal
Krémleves kagylóval, rákkal

Készételek

Idényjellegű zöldségfélével rakott bárányhús
Rakott húsos makaróni csőben sütve
Hagymás, paradicsomos zöldbab bárányhússal
Citromos báránypecsenye
Hagymás, vörösboros párolt marha
Sült csirkecomb
Fűszeres sült falatkák
Pácolt bárányhát

Frissensültek – faszénparázson

Bárányborda roston
Bárányhúsérmék roston
Sertéshúsérmék roston
Darált marhahús roston sütve
Húsrudacskák paradicsomszószban
Sertésszelet roston sütve

Köretek – zöldségfélék

Párolt, fűszeres burgonya
Sült, zöldséges burgonya
Rizs görögösen
Kagylós rizs
Hagymás, paradicsomos zöldbab
Hagymás fehérbab sütve
Párolt, paradicsomos zöldség

Halételek

Tintahaldarabok fűszeres bundában sütve
Lepényhal olívaoajban sütve
Tengeri hal olívaoljban sütve
Roston sült tengeri lazac
Rák vörösborban
Roston sült tengeri rák

Kávék

Görög kávé
Jeges kávé
Presszókávé

Édességek

Mandulás, diós, mézes sütemény
Dióval töltött mézes kenyérkék

Italok

Metaxa (3*, 5*, 7*, VSOP)

Ouzo

Görög borok:
Retsina (gyantás, száraz fehérbor)
Apelia (száraz, asztali bor, fehér rosé és vörös)
Demestica (száraz, asztali bor, fehér rosé és vörös)
Boutari-Noussa (minőségi száraz vösörbor)
Boutari-Lac des Roches (száraz fehérbor)
Mavro Daphne (édes, vörös mazsolabor)
Szamoszi likőrbor (édes, fehér mazsolabor)

29 féle tömény

Magyar borok, pezsgők, üdítők, koktélok