Lócitromdíj

A bürokrácia útvesztői

Idén a szokásos félév végi index kiosztást egy apró incidens zavarta meg: nem kaptuk meg az indexünket. Az indok: a leckekönyv helytelen és hiányos kitöltése. Értetlenül álltunk szemben a jelenséggel, és a dékáni felé vettük utunkat. Az irodába azonban nem tudtunk bejutni. Nem mintha zárva lett volna, csupán a pici helység ekkora már zsúfolásig megtelt az évfolyamtársainkkal, akik – nem fogjátok elhinni – azért jöttek, mert helytelenül és hiányosan töltötték ki az indexüket. Odabent persze ekkora már kiderült az, amit eddig is tudtunk: a hallgató a hülye. Mert szeptember 7-én, az index leadásakor, még nem tudja, hogy:

– a kar új neve: Villamosmérnöki és Informatikai Kar
– mit fog választani a társadalomtudományok közül, és ki lesz a tárgy előadója (ha mást nem is, ezt illene tudnunk)
– az Információ Közlése és Feldolgozása fedőnevű tantárgyat a felsorolt három név közül melyik fogja tartani, és
– milyen apró betűvel kell majd írni ahhoz, hogy ez a tárgy, az előadójával együtt, rövidítés nélkül beférjen a rublikába
– mi a neve a témalabor vezetőjének, akit többnyire látásból azért ismer az ember.

Az ideális hallgató természetesen utánanéz ezeknek, mielőtt első nap beiratkozik. Többségünk persze mára már befizette az ötven forintos késedelmi csekket, és remélem, mire ez az újság megjelenik, néhányan közülünk már megkapták az indexet, hogy az első vizsgákra se kelljen üres kézzel menniük. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy senki sem garantálja azt, hogy a következő félévben már nem fordulhat elő hasonló adminisztrációs paradoxon.

a harmadéves híradósok