"Nije dobro Bjelo Dugme
Nije dobra Katerina
Sta je dobro, sta nam treba
Kicme Kicme Disciplina..."

Koja

A legrosszabb fajta

Tartozom egy vallomással: soha nem tudtam magamat igazán objektíven megítélni. A legutóbbi Impi segítségemre sietett, és közölte, hova tartozom: a legrosszabb fajtába. Szeretném azonban, ha kedvenc kétheti lapom olvasói nem maradnának ebben a tévhitben, így hát válaszolok Kiss Zoltán (Sch 1205) engem ért vádaira.

Először is, nem hangsúlyozhatom eléggé a pontos információk szerepét, a tájékozottságot. Az én cikkem (Pénteki Buli – Impi XX./1.) egyetlen állítása sem légből kapott. Minden tényről egy KKB tagot kérdeztem meg. Remélem, őt elfogadod prominens személynek Süni barátom! (Ne félj, itt nem jön a "legrosszabb" jelző a barátra 15 sorral később.) Arról már nem én tehetek, hogy ő nem a legpontosabb információkkal rendelkezett.

Másodszor figyelembe kell venni néhány íratlan szabályt. Azt, hogy az ember mit írhat le és mit nem, azt nem a szíve dönti el. Néha szükséges, hogy az ember esze lefogja és irányítsa a kezét. Vagy ha már a saját esze nem képes rá, akkor hallgatni kell valaki más eszére.

Harmadszor: csak azt várjuk el mástól, amit magunk is megteszünk. Felteszed a kérdést: "Miért nincs annyi tartás az emberekben, hogy utánajárjon (sic! – a szerk.) valaminek, érdeklődjön, megismerjen és csak azután alkosson hangosan véleményt?" És Te miért nem tartod be ezt? Elég lett volna engem megkérdezned a dologról, máris nem lett volna semmi félreértés, s nem kellene most válasz-válaszcikket írnom.

Tartozom egy vallomással: soha nem viseltem el, ha akár egy ember is rosszul ítélt meg igazságtalanul. Ezért, és csak ezért írtam ezt a cikket, mert Sünivel egy sör mellett már mindezt megbeszéltük, és mindenféle harag nélkül vagyunk most is. Ezzel szerencsére nem lesz szükség egy válasz-válasz-válaszra. Hacsak nem jut még valakinek eszébe hülyeséget írni rólam...

Sün