Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja

Hmm...

Most, így a vizsgaidőszak végére mindenki – főleg az elsős évfolyam – sok szép élménnyel gyarapodott. Az idei és az elmúlt évek terméséből gyűjtöttem egy csokorra valót; olyan sztorikat, melyek a maguk idejében port kavartak fel, vagy csupán mindenkit hümmögésre késztettek.

– Szigorlat. Elméletileg szigorlatoztató bizottság kellene a TVSZ szerint. Ennek ellenére a kihirdetett időpontban csupán egy vizsgáztató található a teremben. Nem baj, ne húzzuk az időt, kezdjünk bele. Kb. délre már van is a bizottság, mert bejön a tanszék egy másik tanára is az indexeket aláírni.

– Vizsga. A delikvensnek ez már a harmadik vizsgája az adott tárgyból. Először nem tanult semmit, másodszor figyelmetlen volt... A harmadik alkalomra már 200 Ft-os csekkel és némi tárgyi tudással felvértezve bújik öltönyébe. A tantárgy vizsgakövetelménye "beugró", írásbeli feladat és két szóbeli tétel (ez amúgy nem szokatlan a Karon). Talán eszméletlen szerencséje lehet, mert a beugrója hibátlan. A vizsgáztató a tételeket kéri először. A mázliszéria folytatódik, mert azokba sem lehet belekötni. Már csak a feladat van hátra. Primitív példa, jók a képletek, jó a levezetés, jó a numerikus végeredmény. Ennek ellenére a vizsgáztató talál egy apró szépséghibát az egyik rajzon. Kijelenti, hogy ez olyan súlyos elvi hiba, hogy nem engedheti át. A tanuló elkerekedett képére nézve, kezébe veszi az indexet és elkezdi lapozgatni. Ez az utolsó vizsgája. Ezek után a következő bátorítás hangzik el: – "Ááá, látom nagyon jó az átlaga. Biztos megadják a dékánit..." Nem folytatom.

– Vizsga. Fakultatív szóbeli a javításért. Már miért ne?! Az előadó az utolsó előadáson elmondta a vizsgaanyagot, a tételek levezetése még ötösért sem kell. Ezek után a vizsgáztató egy olyan tétel bizonyítását kéri, amely még előadáson sem hangzott el és a kiadott jegyzetekben sem található meg. Ja, négyesért.

– Bár nem gyöngyszem, érdemes megemlíteni az egyik tanszék figyelmességét. A ZH-kon és vizsgákon nem az unalmas "CIKLUS", "KEZD", "A1", "B2", stb. címkéket használták, hanem a következőket: "KARÓ", "FA", "EGYES", stb., a program pedig futása során a következőt írta ki a standard outputra: "MEGBUX". Köszönet a figyelmességért!

– Vizsga. Még az utolsó előadások egyikén tisztázódik a vizsgatéma, bár az előadó nem hajlandó tételsort kiadni. Humánusnak tűnik, mert leszögezi, hogy csak azt kéri számon – hiszen csak azt van erkölcsi joga számonkérni –, amit ő leadott és ő is fejből tud. (Arról külön cikk születhetne, hogy néhány tantárgynál ez vajh miért nincs így.) Az első vizsgázók sorban döbbennek le, mert a két kérdés egyike mindig olyan, amit nem adott le.

– Vizsga, létszámkorláttal. Elméletileg épp meglenne a fejenkénti egy vizsgaalkalom, de hát ugye az első vizsgára nem sokan mennek el. Ezek után néhányan csak azért kénytelenek dékánit kérni, mert nincs elég vizsgalehetőség. (Amúgy a TVSZ szerint kétszer annyi vizsgalehetőség kéne, mint ahány tanuló van.)

– Konzultáció. Kérdések a tételsor nagy részéből. Mármint, hogy azokról egy szó nem hangzott el előadáson. Válasz: – Ja, elnézést, nem volt időm tételsort csinálni maguknak, és a ... tanár úr tavalyi tételeit huzattam le.

– Vizsga. Ez előadó kérdezget. Szépen haladnak a dolgok, egészen egy kérdésig, amire a vizsgázó határozottan felel. (Ez nem véletlen, mert már évek óta foglalkozik a témával.) A vizsgáztató viszont nem fogadja el a választ. "Ez nem így van." A vizsgázó elmondja néhány könyv címét, ahol utána lehetne nézni a dolognak. No effect. Ezek után a villamoskari olvasóból kikölcsönzi a könyveket és rohan vissza megmutatni a vizsgáztatónak, hogy valami ezért lehetett abban, amit mondott. No effect. No comment.

Ennyi talán elég, hisz ilyen történeteket bizonyára minden villanykaros tud mesélni, akár még saját tapasztalatokat is.

Szándékosan nem írtam le konkrétumokat (tanszék, tantárgy, vizsgáztató stb.), mert nem e múltbeli események felhánytorgatása a célom. Azt viszont szeretném tudni, mindez miért történhetett, miért történik és miért történhet meg, miért nem lehet sehová fordulni a probléma lényegi megoldása, jogorvoslat vagy az érdekek képviselete céljából.

- DÁ -

... és még sztori

Új félév, új tantárgy. A tanár is szimpatikus, nyugodt természetű, bár egy kissé ketyeg. Első kiszárthelyi. Adatok 5 kW, 10 nF. A tanár igyekszik minél olvashatóbban írni, de az "n" betű szárát alulról indítja. A laza csuklómozdulat eredményeképpen hősünk, és még sokan mások, nano- helyett mikrofaraddal számolnak. Zh után eredményegyeztetés. – Tanár úr! Az nanofarad volt? – Igen, – feleli ellentmondást nem tűrően – én így szoktam írni. Egy hét múlva a dolgozat kiosztása: a csoport fele egy egyessel lett gazdagabb, és egy tapasztalattal. Nagyságrendi tévedés súlyos hiba, elégtelent érdemel.

Következő félév, a tantárgy utolsó kiszárthelyije. Hősünk oszt, szoroz, egységet választ és hibázik. Zh után eredményegyeztetés. Az ő végeredménye nagyságrendekkel nagyobb, mint a helyes megoldás. Jól tudja, nem kerülheti el a sorsát. Egy hét múlva azonban a kiosztásnál egy ötös áll a dolgozatán, könyörtelenül. Pedig a végeredménye helytelen: nanofarad helyett neki mikro jött ki. Ott is virít a hatalmas mikro jel a papíron. Más javára tévedni is emberi dolog. A tanár is ember. Különben meg: ő is így írja!

Ebi