Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

TVSZ-feeling

Ha nincs Benedek, nincs szeretet!

"A Mester kezet fogott velem!"

Étteremajánló

avagy hova menjünk enni: Bécsiszelet vendéglő

A tegnap szörnyű

Budavári Schönherz Stúdió

A BSS ma az ország talán legjobban felszerelt, hallgatók által működtetett egyetemi stúdiója.

Kultúros hírek

Túlélési útmutató

A KB tervezett programja

A Kollégium Stratégiája

Pondró

"Egy kisfiú és egy kislány kézenfogva..."

Utcanevek nyomában

Stoczek József papnak készült, azonban a természettudományok erősebben vonzották. Mérnöknek tanult, és tanítani akart egy olyan korban, amikor a szakképzettség nem tartozott a tanári lét követelményei közé. Végül az egyetemünk első rektora lett, és lefektette a mai Műegyetem alapjait.

Előző számunkban indítottunk rovatot, melyben a minket nap mint nap körülvevő utcák névadóinak nyomát kutatjuk. A jelenlegi írás Stoczek József életét hivatott bemutatni. Valószínűnek tartom, hogy az ő nevével legtöbben először korgó gyomrunk kapcsán találkoztunk, de hogy minden félreértést már az elején eloszlassunk, Stoczeknek nincs sok köze a gasztronómia tudományához. Bizonyára vannak köztünk olyanok is, akik elcsíptek egy-egy félmondatot, és kiderítették, hogy ő volt az egyetem első rektora. De ezzel még korántsem mondhatják, hogy ők, tudják ki volt Stoczek József.

1819. január 19-én jómódú iparos szülők gyermekeként látta meg a szabadkai napvilágot. Kezdetektől fogva kitűnő tanuló volt, elemi és gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, majd Pécsre utazott filozófiát tanulni. Korán megjelentek azonban életében a nehézségek. 1834-ben, elsőéves korában elveszítette édesapját, és az ő végakarata szerint papnak készült. Kezdetben Pécsett lett papnövendék, majd a pesti szemináriumon folytatta tanulmányait. Pesten azonban már romlott a teljesítménye, az addig mindenhol osztályelső tanuló már csak tizedik helyen állt, és nem érezte, hogy hivatása lenne a teológia. 1840-ben, negyedéves korában elhatározta magát, és kilépett a szemináriumról. Szaniszló Ferenc, a rektor búcsúzó szavaiban már az előadási modorát dicsérte, aminek pár év múlva majd a megélhetését köszönheti.

Stoczeknek nem voltak tervei, csak megélhetést keresett, és ezt az akkoriban nem sokra tartott mérnöki pályán vélte megtalálni, valamint az is ide vonzotta, hogy csupán két éves volt a képzés. Beiratkozott a tudományos egyetemhez csatolt Mérnöki Intézetbe, ahol nem kisebb nevek oktatták, mint Petzval Ottó, Jedlik Ányos vagy Petzelt József. Professzorai közül Petzelt ragadta meg legjobban, aki geodéziát és hidrotechnikát tanított. 1844-ben megkapta mérnöki oklevelét, de Petzelttől nem tudott elszakadni. Korrepetálásokból élt nélkülözéssel teli életet, csakhogy a professzor mellett maradhasson fizetés nélküli asszisztensnek. Együtt mélyedtek el a méréstechnika tudományában, és Stoczek első publikációja Petzelt német nyelvű tanulmányának fordítása lett.

Közös munkájuk alatt került meghirdetésre a tervezett pesti ipartanoda több tanszéke, és Stoczek rögvest pályázott bármely matematikával kapcsolatos tanszékre. A könyvviteli tanszékre ki is jelölték, azonban a tervezet, és a kijelölések kézről-kézre vándoroltak, és a jogosult bírák mást és mást helyeztek a tanszékek élére. Stoczek az évekig tartó bizonytalanságban a zágrábi egyetemre is pályázott, de a döntés ott is késett. Végül mégis a pesti József Ipartanodán kapott állást, a fizika tanszék vezetője lett. A probléma csak az, hogy azelőtt ő nem tanult fizikát. Minden előadásra hatalmas erőfeszítéssel kellett készülnie. Többet tanult, mint a tanítványai, azonban előadókészségének és magabiztosságának hála, ő lett a legnépszerűbb előadó diákok és tanárok körében egyaránt.

Legendásak voltak az előadásai, komoly, mégis nyájas fellépése, határozottsága megnyerte magának a tiszteletet. Tudásbeli hiányosságait hamar bepótolta, és azonnal továbbadta azt hallgatóinak. A fizikai jelenségek leírásában mindig a matematikai vonatkozások kiderítésére fektette a hangsúlyt, miként ezt mestere Petzelt is tette. A diákok tőle tanultak meg tanulni, és a matematikát is az ő óráin szerették meg, nem a matematika előadásokon. 1956-ban Budán egyetemi rangra emelték az ipartanodát, melynek ekkor csupán 12 tanára és 98 hallgatója volt. Ekkor Stoczek már a tanártestület szellemi vezére volt, és komoly munkálatokat végzett a jövő műegyetemének felvirágoztatásáért. Kieszközölte a helytartó tanácsnál, hogy egyetemi hallgatók állami pénzen külföldre mehessenek tanulni, és az ily módon tanulóknak meghagyta, hogy csábítsák haza a külföldön tanuló magyar ifjakat a műegyetemre tanárnak. Pár éven belül Bécsben, Berlinben, Párizsban hallgató diákok várták, hogy itthon taníthassanak. Mindezek mellett jelentős kutatási munkálatokat is végzett. Az ő nevéhez fűződik Magyarországon az első galvanometrikus kísérlet, melyben a Jedlik-féle elemet hasonlítja össze a Bunsen-elemmel, valamint az ország első higiéniai vizsgálata is, melyben a kaszárnyák szellőzését vizsgálta. Jelentősek barometrikus vizsgálatai, és a színképelemzés területén is született tőle tanulmány. Aktív tudományos munkásságának azonban végett vetett, hogy 1862-ben a műegyetem igazgatója lett, majd 1872-ben, mikor az egyetem megkapta az autonómiát, ő lett a Műszaki Egyetem első rektora, és ezt a címet egészen 1879-ig viselte. Ezalatt már szervezői és vezetői elfoglaltságai teljesen lefoglalták, és ennek eredményeként sikeresen elvetette a mai egyetem magvait.

A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ban választotta levelező, majd 1860-ban rendes tagjává. Kezdetben nem tartották sokra a "kedélyes dilettánsság" miatt, amivel a Természettudományi osztály életét felpezsdítette, de később pontosan ez a magatartás vívta ki számára a tiszteletet. 1867-től osztályelnök, majd 1986–89-ig az akadémia másodelnöke. Részt vett tudományos társaságok alapításában és munkásságában, 1872-ben a Közoktatási Tanács elnöke, 1874-ben a Középiskolai Tanárképző Intézet igazgatója, és a Tanárvizsgáló Bizottság elnöke lett.

De nem akartam ennyire elmerülni a lexikális felsorolásban, csupán egy kis ízelítőt adtam, hogy mennyi helyen találkozhatunk az Egyetem első rektorának nevével. Stoczek József neve sok intézmény, társaság és bizottság számára szolgál védjegyül. Nagy szerepe volt a műszaki felsőoktatás felvirágoztatásában Magyarországon, és növendékei mind kedves emlékkel éreztetnek iránta, mint tanár iránt. 1889. októberében ünnepelte tanárságának 40. évfordulóját, versenytársai, kollégái és diákjai körében, de ekkor már látszottak rajta a betegség jelei, amely már évek óta emésztette. 1890 májusában távozott el, jelentős szakmai és emberi életművet hagyva maga mögött.

Lehet, hogy még mindig nem mondhatom, hogy én tudom, ki volt Stoczek József, bizonyára még napokig tudnánk elmélkedni róla, hogy mit, miként és miért tett, de ha ezután valaki megkérdezi tőlem, hogy "Ki az a Stoczek?", akkor többet is tudok mondani, minthogy "A Stoczek? Az a menza a Martos mellett."

De hogy Martos ki is volt, abba ne most menjünk bele.

BaGe