A macska
(Áltudományos nyelven megírt rendszertechnikai zagyvalék)
Napjainkban előszeretettel alkalmazott másodlagos fogyasztó a magyar háztartásokban. Előzetes tanulmányaink alapján egy nemlineáris, vezérelhető eszközzel állunk szemben (feltéve, hogy szemből nézzük). Egy speciális embertípus, a biologus-biologicus a macskát állatfajtaként tartja számon különleges szempontok szerint csoportokba sorolva, amelyek a Fourier-transzformációhoz szokott villamosmérnöki fülnek meglehetősen idegen hangzásúak. Ezért ezekkel az áramlatokkal e dolgozat keretében nem foglalkozunk, csak az említés szintjén.
Az eszköz alkalmazása előtt tisztáznunk kell néhány alapvető műszaki jellemzőt, amelyek a valóságos fizikai működést – egyes kevésbé lényeges, másodlagos jelenségek elhanyagolásával – szemléltető helyettesítőkép felépítéséhez és elemzéséhez feltétlenül szükségesek. (Aki ezt a mondatot elsőre nem értette meg, az ne ijedjen meg, olvassa el még egyszer! Ha másodszorra sem, akkor lehet megijedni. – A szerző)
Aki már fogott a kezébe ilyen eszközt, annak első látásra szembetűnő, hogy a macska (népiesen: cica) 4lábú, dual-inline tokozásó beépített hanggenerátorral és fluoreszcens fényemittáló egységgel ellátott integrált áramköri struktúra.
A működés leírásánál a hagyományos félvezető eszközöknél megszokott elektron-, ill. lyukáram komponensek helyett a testfolyadék, valamint egyes típusoknál (pl. utcai, kóbor) a bolhák rendszeres ugrálásából adódó sztochasztikus mozgásfolyamatot kell figyelembe venni. Ezt persze nem részletezzük, hisz ez az eszközfizikusok és technológusok szakterülete, tehát pl. nem taglaljuk az Early-effektust (korai ajtókaparás) vagy a kimeneti visszahatást (ahogy kimegy, már hiányzik a gazdinak) és így tovább, és így tovább, és így tovább ... ... (full stop).
(Sz)ámításaink során célszerű a következő egyszerű modell alkalmazása, amely majdnem minden feladat megoldásában célravezető. Tehát a macska egy WHISKAS-vezérelt univerzális hanggenerátor és alvógép, ahol a hanggenerátor további két egyszerűbb funkcionális egységre bontható, amelyek segítségével a mindenki számára ismerős doromboló és nyávogó hangeffektus kelthető.
Ezen alapvető ismeretek birtokában áttérhetünk a kapcsolástechnikai tudnivalókra. A hálózatba helyezés után természetesen a munkapontbeállításról kell gondoskodnunk. A normál-passzív működéshez a macska gyomrát elő kell feszíteni az egyes bolti egységekben működő gyalog eladó-processzortól vett, meglehetősen drága WHISKAS biológiai tápforrás segítségével. Vigyázni kell, hogy az eszköz nehogy túllépje a telítés határhelyzetét, mert ez kellemetlen melléktermékek keletkezését vonhatja maga után. Ezután jöhet a gerjesztés. Ez általában valamilyen periódikus jel, a megvalósítandó feladattól függően simogatás fentről lefelé, majd lentről felfelé; avagy bajszának húzogatása jobbról balra, amelyre válaszként a megfelelő hanggenerátor egység nem ergodikus, de gyengén stacionárius rezgéssorozata felel. Érdekes lehet, hogy mekkora amplitúdójú szimmetrikus jelet kapcsolhatunk a bemenetre, azaz mekkora a macska mérete (kismacskánál kisebb), húzogatásnál bajuszának szakítószilárdsága.
A fejezet utolsó részében energetikai szempontból vizsgáljuk meg a rendszert. A hasznos teljesítmény nem túl nagy, és a hővé alakuló sem, mivel a macska fűtésre alkalmatlan. Ez persze köztudott. A macska más szempontból speciális, hisz nem érvényes rá az energiamegmaradás törvénye. A betáplált biológiai energia nem alakul át, hanem elvész, miközben a macska a "félholtan döglik" végtelen ciklusba keveredik. Agyának HOLD-állapotát az 5-ös lábon (farok) kiadott impulzusok jelzik, amelyek TT szintűek a Földhöz képest.
A cica tárgyalásánál még egy speciális attribútummal kell kalkulálnunk, ez pedig a mobilitás. Vagyis a macska bizonyos gépi ciklusai során mozog. Mozgása normálisnak tekinthető, mert sok, egymástól független lépése közül egyik sem domináns, tehát a centrális határeloszlás tételének alkalmazása jogos.
Amikor az eszköz sötétben üzemel, egyéb problémákkal kell farkasszemet néznünk – a macska felismerésével additív zajban. Ezt legegyszerűbben a Diszkrét Közönséges Korrelációs Detektor segítségével oldhatjuk meg n korrelálatlan minta vételével a rendszer fluoreszcens egységei által emittált fénysugarakból.
Végül a macska és környezetének kapcsolatáról, illeszthetőségéről szólunk. A cica jól illeszthető az emberhez, egyszerű rátevéssel. A biztos csatolás érdekében az eszköz automatikusan kiereszti karmait handshaking jeleket adva a gazdi egységének, melyekre amaz a "jaj" 3 bájtos szóval felel.
A tudomány mai állása szerint ennyit tudunk a macskáról. Remélhetőleg a jövőbeli kutatások tovább gazdagítják ismereteinket alkalmat adva ezek prezentálására egy újabb értekezés keretében.
Ez a dolgozat nem jött volna létre, ha nem írom meg!
Szakács Árpád III.H.