Versek

Ezen versek elé legjobban egy Sziámi idézet illik:
"Ennél rosszabb nem lehet már, jobb pedig nem lesz úgy sem!"
Tisztelettel: Riz Péter

Láttam

Láttam koldust
Ki újságpapírba csomagolt álmait
Álmodta az Astorián

Láttam Forradalmárt
Ki kimart belsejű zászlójára
Akasztotta fel magát

Láttam Bírót
Ki az igazság mérlegével porciózta a
Porfehér Halált

Láttam Tanárt
Ki a pénz elé vetette
Hitét s a diplomát

Láttam Ügyvédet
Ki elárult báránya bundájával fényesítette
A királyok aranyát

Láttam Diákot
Ki a tegnapba s az alkoholba
ölte bánatát

Láttam Csecsemőt
Ki életéért halálra ítélte
Saját édesanyját

Láttam Jézust
Ki a keresztért megfeszítette
Egész hazáját

Láttam...

S most Ránk nézek, s látom
A mészárszékre hajtott állat
Mit sem sejtő nyugalmát

Szép volt

(Az öngyilkosok balladája)

Szép volt, meleg, friss-kenyér illatú
Álom volt, lepkeszárnyú lenge
Vártam rá, kezemet tördelve
Nyugtalan rettegtem, álmomat feledve
S ő mégsem jött el
Csak messziről hunyorgott nevetve
Itt hagyott magamba, kétségekbe esve

Aztán jött ő, kezébe temetve
Véres szememet könnyekkel szerette
Bánatos szívemet
Könnyűvé, üressé tette,
Majd magával vitt, el innen messze
A nyugodt, haláltiszta végtelenbe.

Unom

Kurvára unom
Csöpög
Idegtépő lassúsággal
Mint a síró vízcsap
Egyre csak csöpög

Elkerekedett szemeim
Piszkos üvegtáblák mögé zárják
Értelmemet

Nem jut el más hozzám
Csak ez
Csöp
Csöp
Csöpög

Egyre csak csöpög le a
Tábláról a bölcsesség
Hogy tekintetem
Lecsapódva
Idegtépő lassú-csöpögéssel
Hideg közönyként hulljon alá

Újra meg Újra
Csöp
Csöp
A padlóra
Az idők végezetéig

Fiam

Gyere fiam. Ha már megszöltek ők,
nézd meg az arcukat!

Én apád vagyok, s ez a megtört test az anyád,
de szüleid ők, kik azt hiszik a világ
isten kegyelméből áll.
Ők csalogattak plakátokkal, hogy elgyere,
azt gondolva tán, hogy újra a három királyok
csillaga az igazság fegyvere.
Ők tépték ki a csendet a torkodból,
ők vágták el az utolsó szálat,
melyből a nyugalmat szívtad törékeny testedbe.
Ők kiabáltak, s köveztek meg, hogy ne legyek gyilkosod,
s most elégedettek, s boldogok, mert hóhérod helyett
csak kínzód vagyok.
Ők fogták a kezed, mikor a szennybe kiléptél,
de kezök már nem ad kenyeret!
Nekik az életed a fontos, nem a léted,
ragadd el hát, mit nem ad az élet!
Én neki adlak, mert nem akarlak
apád képére rablóvá nevelni!
Remélem, ők majd fogják a kezed, s ha
sírsz, majd adnak enni!

Gyere fiam. Ha már megszültek ők,
nézd meg az arcukat!

- o -

Látod, még sehol sem vagy, mégis
mennyi a baj veled!
De csak gyere. Én két kezemmel védem meg
a Világtól két apró kezed.

Végső megoldás

Végső megoldásnak már
csak az öngyilkosság maradt