Barcelona-Dakar

Nem hallottál még róla? Kötve hiszem. Csak legfeljebb másként. Az idei Párizs-Dakar Spanyolországból indul, ám nem ez az egyetlen újdonság a versenyen.

Ez egy legendás verseny, legendákkal. Jutta Kleinschmidt, aki a Mitsubishikkel megverte valamikor szerelmét. Stéphane Peterhansel, aki motorral hétszer, és tavaly óta immár autóval is győzni tudott. Ugyanő, aki megverte a verhetetlennek tartott KTM-eket Yamahán, igaz még a múlt évezredben. Aztán hát Jean-Luis Schlesser a saját építésű autóival. A Kamazok és Tatrák, a szocializmus elnyűhetetlen kamionjai, ahogy átszelve a sivatagot kenterbe vágták – és vágják – a nyugati gyártókat.

A leglényegesebb dolog, hogy idén kevesebb GPS koordinátát kapnak a versenyző, és lassanként úgy tűnik, nem elképzelhetetlen a GPS nélküli Dakar sem. No persze ezt nem kell szó szerint érteni, de manapság kizárólag a technika dominálja a versenyt, nem pedig a navigációs tudás. Ezt szeretnék kiküszöbölni a szervezők, szeretnék az eredeti szellemiséget visszahozni a versenybe. A kamionosokat érintő legnagyobb – és náluk ez az egyetlen – változás, hogy sebességük 150 km/h-ban lett maximalizálva, és ezt GPS-szel ellenőrzik is. Autósoknál talán a legfontosabb, hogy a gyári csapatok, és néhány kiemelt pilóta csak egyfajta gumit használhat a verseny során. Talán a motorosoknál történt a legdurvább változás: két hengeres erőforrások csak 450 köbcentiméter alattiak lehetnek. Ezzel lényegében kizárták a KTM csúcsgépeit a versenyből – rájuk még visszatérünk.

A kísérőautók pedig új, rövidebb útvonalakon haladhatnak majd.

Ezek tehát a változások. Nézzük azonban mi maradt változatlan!

Mitsubishi. Négy győzelem egyhuzamban, összesen kilenc a gyárnak. Tavaly a motorról átnyergelt Peterhansel győzött, idén is van egy motorosuk, a tavalyi győztes Joan Roma. Ráadásul a gyorssegéllyel száguldozó pickupot a tavalyi ötödik helyezett vezeti...

Fő kihívójuk a Nissan lehet – jé, még egy Japán – pilótájuk pedig Colin McRae és a négyszeres győztes Ari Vatanen. És japánok közt egy európai, a Volkswagen Jutta Kleinschmidttel és Juha Kankkunennel, mindketten győztek már korábban. És hát Schlesser, a saját maga építette homokfutójával, az utolsó ember, aki a Mitsubishik előtt győzni tudott.

Az autóknál tehát úgy tűnik, mindenki a Mitsubishit üldözi, és a gyártó dominálja a versenyt. Nos, ez így nem igaz, ők "csak" nyerik. Akár a Kamaz a kamionos versenyt. Volt már olyan Kamaz szervizkamion, amit csak úgy beneveztek a versenyre. Ötödik lett. Mindemellett nem árt tudni, hogy tavaly az első két helyen Kamaz végzett, és 2003-ban is az orosz gyár nyerte meg a versenyt. Ám még a kamionok között is rengeteg gyártó versenyez.

Igazi hegemónia a motorok között van, és a szomszédból jön. Az osztrák KTM legyőzhetetlennek tűnik, az elmúlt négy évben győztek, tavaly az első huszonhatban egy kivételével csak KTM pilóta ért célba. Dominancia? Az. És elképesztő technológiai előny. Aki ma labdába akar rúgni a motorosok között, az KTM-et választ, a gyár ugyanis majdnem minden technológiát elérhetővé tesz az amatőrök számára is a Rally Replica modellekben. Igazából őket nem lehet megfogni, ez szinte biztos. Ám tudni kell, hogy az igazi eredményeket a nagy kéthengereseikkel érték el. Az új szabályok pedig ezeket kitiltják a versenyről. No, ennek ellenére én nem féltem a sógorokat, bőven vannak kiváló egyhengereseik is, és hát csak gyári versenyzőik összesen 14 top tízes helyezést tudhatnak magukénak a Dakaron úgy, hogy a háromszoros győztes Richard Sainct már nem lehet az indulók között.

Bár konstruktőri szempontból lefutottnak tűnik a verseny – Mitsubishi, Kamaz, KTM – emberileg még messze nem. Bukott már Joan Roma, gyulladt ki Schlesser, egyedül talán az orosz kamionosok nem hibáztak vezető helyen. És a magyarok?

Szurkoljunk nekik, hogy végigérjenek! Sajnos – ahogy a fenti összeállításból is kitűnt – a menők és a gyári csapatok uralják a mezőnyt, toronymagasan. Amatőr KTM-esek érhetnek csak oda, ám a legalaposabb itthoni felkészülés sem készítheti fel őket a sivatagra.

És azért ne feledjük el, közel 9000 kilométer 16 nap alatt, a legtöbbször aszfaltnak még csak a közelében sem járva! Maga Ari Vatanen (emlékezzünk csak, négyszeres győztes) mondta: "I live normally, almost like nothing had happened. Maybe I just am a bit wiser now. So the victory itself was just a little bonus compared to the matter itself."

Szabad fordításban ez valami ilyesmi: Normálisan élek, mintha mi sem történt volna. Talán egy kicsit bölcsebb vagyok. Szóval a győzelem maga csak egy kis ráadás volt a lényeghez képest.

Kokas