Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Amiért érdemes élni

Soha nem csináltam semmit se, ami kicsit is veszélyes: nem ittam meg egész életemben semmi alkoholt, nem próbáltam a cigarettát, nem mentem utazni, kirándulni, nem jártam társaságba, mert nem bírtam elviselni a sok elégedett arcot, illetve azokat, akik fesztelenül érezték magukat emberek között.

Ösztöndíjosztás és Modulválasztás GTK módra

A modulválasztás talán az egyik legfontosabb és legrizikósabb téma, illetve esemény az öt év folyamán! Ha nem sikerül ezt az akadályt meglépni, akkor minimum egy évet csúszik az ember.

Lapzárta után

Képek

Ödön helyett kakaóscsiga

"Van salátabár, sőt meleg étel készítésére is felkészültek."

Így mulat egy magyar egyetemista

Az Üveghegyen is túl

A Nemzetközi Asztronautikai Szövetség 2004-ben is megrendezte éves konferenciáját. Ezúttal a távoli Kanada egyik még távolabbi városa, Vancouver adott otthont a rendezvénynek. A Villanykarról ketten is kijutottunk.

Neptun

Néhány plusz szolgáltatást is fog nyújtani a Neptun (megtudhatod, hogy milyen díjakat – pl. IV-díj – kell fizetned, és kérésre néhány eseményről – pl. teremváltozás – e-mailben értesít), illetve a gyakori támadások miatt tűzfal mögé kerülnek a szerverek.

Szilánkok

Hopp Ferenc Világjáró Klub

4 óra

– Hány óra?! – dörzsölte álmos szemeit Beer.

– Tűzhányóra kellene küldeni az ilyen embert, ki a fene lehet ilyenkor – gondolta magában. Rettenetesen fáradt volt. Különösen azért, mert az esti nehéz étel megülte a gyomrát. Előző nap ugyanis Disztótorra volt hivatalos.

– Tessék – hangzott a kagylóba szó.

A vonal lúlvégén egy fáradt, kissé bosszús hang kezdett panaszkodásba.

– Elnézést, uram, hogy ilyenkor zavarjuk, de tudja, mi is aludni szeretnénk – mondta az ismeretlen. A hivás az akólból jött.

– Talán én nem hagyom önöket? – méltatlankodott Beer.

– Ó, nem, dehogy. A segédei! Itt van E klub a szomszéd pajtában. Akkora ricsajt csapnak. Nem először fordul elő, hogy majdnem reggelig abba sem hagyják. Az ember alig VÁRja, hogy SZÉPen elcsendesedjen a sok HERTZ.

– Ezért kell hajnali négykor rámtelefonálni? – kérdezett vissza. Különösen bosszús volt, mert eszébe jutott, hogy álmában rádőlt a piktorlétra, és csupa festék lett. A segédei meg vihogtak. Sörnyű! Egy festő számára még álomnak is rossz.

– Épp most fejezik be – zökkentette vissza a telefonáló a való világba.

– És én most mit csináljak? Kérjem meg őket, hogy folytassák? – értetlekedett a festő.

– Értse meg, uram! Aludni szerettünk volna. Az lenne a tiszteletteljes kérésünk, hogy tegyen végre valamit az ügyben.

– Ja igen, már emlékszem. Önök írogatnak mindenféle levelet hónapok óta. Már lassan több a raktáramban a levél mint a festék. Na tessék...

– Ich verstehe nicht! – vágott közbe egy harmadik hang. Nyilván téves kapcsolás lehetett. Így már hárman beszélgettek.

– Rendben – mondta a festő –, holnap elnáspángolom őket, és megtiltom nekik a kártyázást. Természetesen koholt vádak alapján, al-koholt vádak alapján.

Válasz azonban nem jött, mert ekkor egy hangos reccsenéssel megszakadt a vonal.

Hát ennyi volt a történet, amit elmeséltek nekem. És még hozzátették, ez volt az első eset, hogy a festő megtett valamit.

Tanulság: ha csak így lehet valamit elérni...

Nekem éppen van egy elintézendő problémám. Hány óra is van most? Hajnali négy?! Akkor kezdhetünk telefonálni...

Kincses