Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Mi lesz veled, Szakkoli?

"...mit is csinál a Szakkollégium a Schönherzben, mik a céljai."

Sza-sza-szakestély...

Eddig mindig tartottunk egy vizsgabúcsúztatót februárban. Most valószínű, hogy ez egy szalagavató szakestély lesz, ami a Villanykaron még nem volt.

Elnézést kérünk...

Bor, igény, kultúra

Kórházajánló 3 – új helyeken

Közöltem, hogy azért jöttem ide, mert szeretném megvizsgáltatni magam hozzáértő emberrel, és azért nincs háziorvosi beutalóm, mert egyetemista vagyok, egy hete költöztem fel, és ebből kifolyóan a lakcímbejelentést sem tudtam még megoldani.

A Sulinet Expressz humbug

A helyzet ugyanis az, hogy az akcióban részt vevő cégeknek 2003 elején le kellett adnia az értékesíteni kívánt termékek listáját, s gyakran kapjuk azt a választ, hogy az adott termék már elfogyott.

Nó UFO

egy érzés, amibe lehet fogódzkodni

Beszámoló a Hallgatói Képviselet tevékenységéről

Ami a jövőt illeti, a Kari Tanács egy döntése elvileg lehetővé teszi, hogy 2004 szeptemberében az informatika szakon már kétlépcsős formában induljon meg a képzés.

Kutyaszarató

"És üdvözlöm a kisfiát! Meg a kutyáját is..."

Kálmán György (Gyuri), III. Info.

4 óra

– Hány óra?! – dörzsölte álmos szemeit Beer.

– Tűzhányóra kellene küldeni az ilyen embert, ki a fene lehet ilyenkor – gondolta magában. Rettenetesen fáradt volt. Különösen azért, mert az esti nehéz étel megülte a gyomrát. Előző nap ugyanis Disztótorra volt hivatalos.

– Tessék – hangzott a kagylóba szó.

A vonal lúlvégén egy fáradt, kissé bosszús hang kezdett panaszkodásba.

– Elnézést, uram, hogy ilyenkor zavarjuk, de tudja, mi is aludni szeretnénk – mondta az ismeretlen. A hivás az akólból jött.

– Talán én nem hagyom önöket? – méltatlankodott Beer.

– Ó, nem, dehogy. A segédei! Itt van E klub a szomszéd pajtában. Akkora ricsajt csapnak. Nem először fordul elő, hogy majdnem reggelig abba sem hagyják. Az ember alig VÁRja, hogy SZÉPen elcsendesedjen a sok HERTZ.

– Ezért kell hajnali négykor rámtelefonálni? – kérdezett vissza. Különösen bosszús volt, mert eszébe jutott, hogy álmában rádőlt a piktorlétra, és csupa festék lett. A segédei meg vihogtak. Sörnyű! Egy festő számára még álomnak is rossz.

– Épp most fejezik be – zökkentette vissza a telefonáló a való világba.

– És én most mit csináljak? Kérjem meg őket, hogy folytassák? – értetlekedett a festő.

– Értse meg, uram! Aludni szerettünk volna. Az lenne a tiszteletteljes kérésünk, hogy tegyen végre valamit az ügyben.

– Ja igen, már emlékszem. Önök írogatnak mindenféle levelet hónapok óta. Már lassan több a raktáramban a levél mint a festék. Na tessék...

– Ich verstehe nicht! – vágott közbe egy harmadik hang. Nyilván téves kapcsolás lehetett. Így már hárman beszélgettek.

– Rendben – mondta a festő –, holnap elnáspángolom őket, és megtiltom nekik a kártyázást. Természetesen koholt vádak alapján, al-koholt vádak alapján.

Válasz azonban nem jött, mert ekkor egy hangos reccsenéssel megszakadt a vonal.

Hát ennyi volt a történet, amit elmeséltek nekem. És még hozzátették, ez volt az első eset, hogy a festő megtett valamit.

Tanulság: ha csak így lehet valamit elérni...

Nekem éppen van egy elintézendő problémám. Hány óra is van most? Hajnali négy?! Akkor kezdhetünk telefonálni...

Kincses