SZenvedtél igazán?
Ében tetted a tűz,
GYarló lelked a tél,
Enyvhez rég, ami fűz
Némán, láp talaján...
Lomha agyam közt él
Árnyam súlya belül.
Nincs ki feloldozzon.
Gúzsba ma köt poklom:
Jéggé fagyva az űr,
Ajkaim árkán tél...
Láncod súlya talán?
Olcsó fénye elűz,
Bírád mégis a tél...
Odvas rég az a fűz;
Gubbaszt árnya taván...
2001. október 11. és október 15.
Kazinczy Tamás