[keretes]

A fentiekben egy, a szerző jóváhagyásával készült kivonatot olvashattatok, amely tükrözi az eredeti írás szellemiségét. A teljes cikk megtekinthető az F. épület II. emeletének hirdetőtábláján.

Részletek a konferenciával kapcsolatban:

http://jedlik.phy.bme.hu/szkeptikus/

[/keretes]

Szkeptikusok a toll hegyén, avagy az újságírás felelőssége

Legutóbbi, a Téköbkával közös számunkban megjelentettünk egy írást a budapesti Szkeptikus Konferenciáról. A konferencia egyik rendezője írásban reagált cikkünkre.

Kínai majom a Tekilában: Nem lát, nem hall, de beszél

"Budapesti Szkeptikus Konferencia – 2004. február 28." – címmel, "Kokas" aláírással figyelemre méltó írás jelent meg a Tekila ingyenes (VIK, TTK, GTK közös) kiadványban.

Ami figyelmünket "Kokas tollára" irányíthatja, az nem is elsősorban a szellemesnek szánt gúnyos hangvétel, hanem a szerző sajátosan értelmezett újságírói "szabadsága"."A délelőtti részen sajnos nem voltam jelen, erről nem tudok mit írni" – vallja be a szerző rezzenéstelen tollal, miután a Konferenciát egy "rosszul elsütött vicc"-ként summázza rögtön műve legelején. A téma azonban sokkal komolyabb annál, mintsem hogy könnyedén átlépjünk a "szurkálódás" eme publicisztikai remekén.

Hazánkban az 1980-as évek óta az áltudományok népszerűsége soha nem sejtett méreteket öltött. A média csatornáin keresztül (minden fronton: szóban, képben, írásban) csak úgy zúdul ránk a tudománytalan állítások és érvelések özöne. Az elmúlt "átkos"40 év után reánk köszöntő "sajtószabadság" gyermekbetegségeit valószínűleg még sokáig élvezni fogjuk. Ma bárki, bármilyen zavaros gondolatrendszer nyílt, vagy rejtett szószólója lehet.

Sajnos ide tartozik a "Kokas" néven publikáló "tudósító" is.

Konferencia születik

A szóban forgó rendezvény létrejöttét hosszú beszélgetések előzték meg.

Az nyilvánvaló, hogy a feladat nem volt könnyű. Ha belegondolunk, még az "áltudomány", mint olyan definíciója sem egyszerű. Nem lévén filozófusok, az áltudományoknak a mi szakmánkkal érintkező fejezeteire (ez a Fizika) próbáltunk korlátozódni.

A helyzetünknél fogva főleg a BME természettudományos előképzettséggel is rendelkező hallgatóihoz kívántunk szólni. Ugyanakkor felmerült az is, hogy jó lenne, ha "nem riadnának el" más egyetemek azon érdeklődő hallgatói sem, akiknek a természettudományos alapműveltsége a "középiskolás fokon" rekedt meg. Ennek megfelelően "csak" három előadás témája volt igazán a "Fizika" ("Kozmikus hatások, álhatások és áthallások", "Áltudományos mechanika" és a "Casimír effektus"). Ezek közül is csak az első kettő volt az, amely kimondottan az adott terület áltudományos állításainak és érvelési rendszerének hamis, tudománytalan és illogikus voltával foglalkozott. A többit inkább a szélesebb nagyközönségnek szántuk.

A Konferencia a sokrétűsége mellett megpróbált egy egységes szemléletet is felmutatni. Így "Kokas", aki csak a délutáni programokat látta, vajmi keveset vehetett észre a rendezvény összefüggő szerkezetéből.

A témák jellegéből fakadóan az igazi egzaktság, azaz a "matematikai nyelvezet" csak a mechanikával foglalkozó előadásban jelenhetett meg. Azonban itt is csak korlátozott mértékben, hiszen az előadónak figyelembe kellett vennie a hallgatóság várható előképzettségét is. A téma az utcán (helyesebben a könyvesboltok illetve könyvtárak polcain) hever. A honi áltudomány egyik igen karizmatikus képviselőjének a könyvei ismertnek mondhatók nem csak a "laikusok", de a mérnöki ismeretekkel bíró BME hallgatók között is.

"Múltak" és gyökerek

Dr. Egely György a BME-n szerzett gépészmérnöki oklevelet, majd egyetemi doktori címet. A médiába az 1980-as évek második felében robbant be. Debütálására a Magyar Televízió (Déri János vezette) "Nulladik típusú találkozások" c. műsorában került sor. A rendszerváltás következtében az ideológiai béklyók lehullottak, és ezután elementáris erővel tört fel az igény az addig "tiltott" (és ezáltal fontosnak hitt) misztikus témákról folyó közbeszélgetés iránt. Tehetséges, a "szólás szabadságától" megrészegült, de rendkívül hiányos természettudományos alapműveltségű, lelkes riporterek tűntek fel TV képernyőkön. Ők inkább dinamikus egyéniségükről, mintsem racionális gondolkodásukról tettek tanúbizonyságot agresszív riportjaikban. A pártatlanság látszatát keltő (a múlt tiltott gyümölcseit ízlelő) műsoraikban kártyavetők, jósok, látnokok, halottlátók, boszorkányok, egyéb más parafenomének és ki tudja még miféle csodabogarak jelentek meg. Ezek azután olyan "csodálatos" jelenségekről és "tapasztalatokról" számoltak be, amelyek mágnesként vonzották a "materializmus láncaitól" megszabadult nézők tömegeit.

Ebben a közegben jelent meg dr. Egely György, akinek mérnöki előélete mintegy legitimálta a "parajelenségekkel" kapcsolatos véleményét. A "tékozló fiú" megtérése a misztika területére igen jó "PR reklámnak" bizonyult. Minden riporter őt kezdte keresni, ha valamiféle megmagyarázhatatlan jelenséggel kapcsolatosan kellett szakérteni. És ő minden fogas kérdésre tudott valami könnyen érthető és egyszerű "választ" adni. Szemüvege értelmesen felvillant, enyhén fátyolos hangja nyugodt magabiztosságot árasztott. Mondatai nyomán egy "csodálatos, addig eltitkolt másik világ" sejlett fel a természettudományokban kevésbé járatos, szorgalmas TV nézők lelki szemei előtt. Hála "médiakomfort alkatának", a Mester igen hamar népszerű lett.

Nem mind tudomány, ami annak látszik

Sajnálatos módon, a közember napi gondolkodásában a "materializmus, mint államvallás" megszűnése megrendítette a bizalmat a természettudományok hitelességében is.

E. Gy. Mester jó üzleti érzékkel felismerte, hogy a magángazdaság új szereplői szívesen adják pénzüket a "titokzatos erők" tanulmányozására és elnyomott "tiltott találmányok" felkarolására abban a reményben, hogy nevüket majd megörökíti a hálás utókor. A "hiúság vásárán" tolonganak az anyagilag tehetős balekok, és ezt a Mester világosan látta.

Kitalálta a "fizika fehér foltjai" fogalmat, amely igen jó reklámszlogennek bizonyult. A hajdani mérnöki tevékenysége során elsajátított formai kellékek alkalmazásával "újkori művei" a laikus számára a komoly tudományos munka látszatát keltik. Éppen ezért tekinthetjük a Mestert az "áltudós" vegytiszta példájának. Megjelent "ópuszai" az áltudományos publikációk minden lényeges vonását magán viselik. A Konferencia "Áltudományos mechanika" című előadása éppen ezt volt hivatva tényekkel is bizonyítani.

Mindezek után vizsgáljuk meg "Kokas" azon "objektívnek tűnő" kijelentését, mely szerint:

"Egely az az ember, aki parajelenségekkel, »tiltott találmányokkal«, és minden olyannal próbál tudományos igényességgel foglalkozni, amire a hivatalos tudomány még nem talált magyarázatot. Szélmalomharcot folytat, de nem hátrál."

Nos, pontosan ez az a hamis "sztereotípia", amit az elmúlt tizenöt év alatt a média E. Gy.-ről kialakított. A "Magányos Hős" figurája, aki az "Igazságért" még a pokol ördögeivel is szembeszáll, igen sikeres "imázs". A médiában biztos nyerő!

Aki azonban vette a fáradságot, valóban elolvasta és meg is akarta érteni a Mester műveit, annak számára egyértelműen kiderül az, hogy ezekben a munkákban a "tudományos igényességnek" nyoma sincsen. Bizonyítatlan elméleti állítások, hibás matematikai levezetések, hamis analógiák adják az "elméleti hátteret". Ellenőrizhetetlen kísérletek elnagyolt leírása és műszaki tervrajzok semmitmondó sokasága hivatott az "objektivitást" sugallani. A tudományos érvelést a jól és könnyen érthető stílusban megírt de valójában igen felszínes filozofálgatás helyettesíti. Ugyanakkor írásaiban mindenhol jelen van a fizikusok jelenlegi és múltbeli munkáját lenéző, minden racionális érvet mellőző igen agresszív hang. Könyveit olvasva azonban nem kétséges, hogy a Világunk alapvető és súlyos gondjaiért elsősorban a "hivatalos tudomány" a felelős. Ahogyan a Mester fogalmaz: "Tehetségtelenségben alulmúlhatatlan, az embertelenségben felülmúlhatatlan tudományos vezetők egy nyomorúsággal, háborúsággal, szomorúsággal és szegénységgel teli fejlődési pályára kényszerítették az emberiséget". Különösen rossz a véleménye a Fizikáról, amelyet "ő" (sajátos képi megfogalmazással) egyszerűen csak "mentális katasztrófa sújtotta területnek" nevez. Sőt szerinte "a mai tankönyvtudomány valójában zsákutcában lévő, eredménytelen, látszat tudomány, mert hamis dogmák akadályozzák a fejlődését (mint pl. az energiamegmaradás tételének a hibás kimondása)". "Hát ez nem semmi!" – mondhatnók amúgy pestiesen. Ő honosította meg a "hivatalos tudomány" elnevezést.

A tudomány célja a természet (és benne az ember) megismerése. "Óh, micsoda közhely!" – mondhatja bárki, de mondjon jobbat ennél, aki tud! Igen fontos tény, hogy a tudományt nem a vizsgálódás tárgya, hanem a módszere definiálja. Lehet igen komoly és fontos témákról tudománytalanul nyilatkozni (ilyenektől hemzseg a honi média), és lehet látszólag "butaságokról" is tudományos igényességgel véleményt mondani (pl. mi szkeptikusok is ezt próbáljuk tenni, amikor "áltudós barátaink" kedvenc témáiról gondolkozunk).

Koncentráljunk most azonban csak a Fizikára! Egyrészt azért, mert itt elég egzakt ismeretekkel rendelkezünk, másrészt dr. E. Gy. fő tevékenysége is erre a területre esik. A természettudományokban (jelesül a Fizikában) nincsen "hivatalos" és "nem-hivatalos" tudomány. Csak tudomány van! Azon belül vannak jó és rossz modellek.

Egy modell "igazságáról" mindig a tapasztalat dönt. Minél bonyolultabb és komplexebb egy jelenség, annál bonyolultabb modelleket kell használnunk. Vizsgálódásunk kezdetén még viszonylag kevés tény áll a rendelkezésünkre, de már ekkor is teljes képet szeretnénk adni a jelenségről. Ezért kezdetben ugyanazon tényanyagra többféle elméleti modell is illeszthető. Ezen modellek aztán újabb mérésekre ösztönöznek minket. Szaporodván a mérési eredmények sokasága csak azok a modellek maradnak meg, amelyeket az újabb mérések igazolnak. Az elméleti modellek valódi evolúciója zajlik le.

A Fizika igen "egyszerű" tudomány. Abban az értelemben az, hogy nagyon célirányosan szeparálhatók az alapjelenségek. A komplexitás problémáját egy darabig félretehetjük. Később persze ezt majd elő kell venni, hiszen a "rész és egész" dialektikája soha nem hagyható teljesen figyelmen kívül. A Fizika esetében hiszünk abban, hogy a természeti törvények egyértelműek és tőlünk függetlenül léteznek. Hiszünk abban is, hogy ezek a törvények a tudomány segítségével meg is ismerhetők. Ennek következtében a reális fizikai modelljeink végül is mindig egyértelműek lesznek (legalábbis eddig ezt tapasztaltuk).

Az elmondottak alapján határozottan állítható, hogy dr. Egely György fizikai modelljei rosszak! Mindezt az "Áltudományos mechanika" című előadás egyértelműen bizonyította. A Mester ott is szót kapott, de a szokásos, jól hangzó, triviális áltudományos közhelyeken kívül semmi egzakt érvelés részéről nem hangzott el.

"Kokas" szimpatizálása a Mesterrel egyértelműen tetten érhető.

A "szélmalomharc" fogalma mindig pozitív üzenetet jelent. A hiábavaló, biztos vereséggel járó küzdelem szimbóluma ez, amikor a "valódi igazság" bajnoka elbukik ugyan a túlerővel szemben, de az erkölcsi győzelem az övé. La Mancha lovagja a tiszta elvek iránti hűség nemes erkölcsiségét szimbolizálja. Ezért is olyan kedves a számunkra.

Dr. E. Gy. szélmalomharca hamis szimbólum! A helyzet éppen fordított. A tudomány az, amelyik "szélmalomharcot" folytat az áltudományokkal szemben! Példának okáért ugyanis hiába bizonyíttatott be a délelőtti előadáson, hogy dr. E. Gy. mechanikája alapjaiban rossz. Mégis a műegyetemi hallgatóság körében továbbra is makacsul tartja magát a hiedelem a Mester lángoló elméjéről. Valamint arról, hogy a begyepesedett "hivatalos tudomány" nem mer szembesülni Egely zseniális tanításával, mert összeomlana zsarnoki trónja. Kedves "Kokas", hát ha valami, akkor ez valóban szélmalomharc a javából.

"Kokas" mindenáron az elfogulatlan szemlélő benyomását akarja kelteni a nyájas olvasóban. Ebbéli buzgalmában írja, hogy:

"Nem voltam/vagyok igazán híve a parajelenségeknek, de ellenfele sem. Egely úrral sem ápolok semmiféle viszonyt. De azért kívánom, hogy sikerüljön neki amit szeretne, mert akkor vége szakadna ezeknek a parttalan vitáknak."

Nos, tisztelt "Kokas", ilyen nincsen! A tények elfogadásában nincsen középút. Vagy léteznek a "parajelenségek", és akkor kell velük foglakozni, hiszen a Világ részét alkotják, vagy pedig nem léteznek. Ez nem állásfoglalás, hanem tény kérdése. A tény pedig "sajnos" az, hogy a világon eddig még sehol, senkinek, ellenőrizhető laboratóriumi körülmények között nem sikerült egyértelműen és reprodukálható módon "parajelenségeket" produkálnia. Videofelvételek, szóbeszédek, legendák persze léteznek, de tudjuk azt, hogy ezek megbízhatósága enyhén szólva is kétséges.

Mármost, ami a Konferencián elhangzott szóváltást illeti: "Kokas" szerint senki nem mondhatja azt, hogy dr. E. Gy. hazudik. Hát mondani tényleg senki nem mondja (udvariasság is van a világon), legfeljebb csak gondolja. De ez mindenki magánügye. A Fizikában ugyanis a tudományos állításokat nem azért fogadjuk el, mert arra valaki a becsületszavát adta. A tudomány nem igazmondó verseny. Itt csak az egzakt tapasztalatok (mérés) és az elméleti modellek szigorú matematikai kifejtése az, ami számít.

"Kokas" jókívánsága Egely melletti nyílt kiállást jelent. Meglehetősen fura "objektivitás" ez!

Az írástudók felelőssége

"Kokas" tudósítása (minden, a látszat fenntartására tett igyekezete ellenére) nem egy elfogulatlan írás. A stílusa és szellemes gúnyolódása egyértelművé teszi azt, hogy ő a "szkeptikusok ellen szurkolt". Ez még nem is volna baj. Mint már említettük ebben a kérdésben nincsen semlegesség. Vagy hisz valaki az áltudományokban, vagy nem. Ha valaki csak kicsit tudományos, akkor az valójában nem is az. Ha "Kokas" vonzódik az áltudományokhoz, akkor az az ő dolga. Ez mindaddig magánügy, amíg pennát nem ragad és nézeteit (3100 példányban) meg nem osztja gyanútlan olvasóival. Tudnia kellene, hogy ekkor már azt a médiumot is képviseli, amelyben a véleménye megjelenik. A sajtó szabadsága nem abban van, hogy én bármit bárhol elmondhatok (a templomban sem káromkodik a jó ízlésű ember), hanem abban, hogy mindig találok egy olyan megfelelő fórumot, ahol a véleményemet (legyen az bármilyen egyéni is) nyilvánosságra hozhatom.

Ha ez az (amúgy jó) írás egy bulvár lapban jelenik meg, nem szól az ember semmit.

Csakhogy tisztelt "Kokas" az írását a BME három karának közös lapjában jelentette meg. Ez pedig azt sugallja, hogy a BME-n a mérnökhallgatók egy részének a természettudományos ismeretei és gondolkodása a "Kokas" által jelzett szinten van. Ez pedig igen szomorú. Sőt, ha belegondolunk abba, hogy "Kokas" eddigi természettudományos ismereteit (nomen est omen: "információit"!) Egyetemünk egyik szakán szerezte meg, akkor még szomorúbbak leszünk. Keserű kritikája ez a jelenlegi mérnökkari fizikaoktatásnak.

A helyzet azonban még ennél is rosszabb. Köztudott ugyanis, hogy a kétlépcsős (BSc-MSc) képzés bevezetése előtt állunk. Folyik a küzdelem a kreditekért. A nagy tülekedésben reális a veszélye annak, hogy minden ígéret és jó szándék ellenére a Fizika helyzete (a mérnökképzésben) tovább fog romlani. Annak ellenére van ez így, hogy mára már az Egyetemünkön (is) igen alacsony színvonalra zuhant az alaptárgyak (Matematika és Fizika) oktatása a mérnöki szakokon. Ennek "köszönhetően" az áltudós utánpótlás a jövőben biztosítottnak látszik. Ha nem vigyázunk, akkor kis "egely györgyök" sokasága fog legördülni a BSc szintű mérnökképzés futószalagjáról a "kokasok" nem kis örömére.

Tudomásul kellene vennünk azt, hogy bizonyos szaktárgyak összessége nem azonos a Fizika tantárggyal, még akkor sem, ha a témájuk látszólag ugyanaz. Ezek a műszaki alapozó tárgyak ugyanis túl konkrétak. Nagyon leegyszerűsítve a dolgot, pont a Fizika lényege hiányzik belőlük (tegyük hozzá, hogy jogosan, hiszen nem is ez a feladatuk). Részletezve a dolgokat:

–A fizika kurzusokon számos demonstrációs kísérlet kerül bemutatásra. Így a hallgatók megismerhetik azokat az alapvető kísérleti tényeket, amelyek a fizikai tudásunk kiindulópontját jelentik.

–A fizika tanulmányaik során a hallgatók tapasztalhatják a világ megismerésében alkalmazott indukciós módszer lényegi sajátosságait (egyedi mérés-általánosítás), felismerhetik a modellalkotás intuitív folyamatait ("valóság"-modell). Az előadásokon megismerik azt a dedukciós módszert is, amely segítségével a Fizika évszázadok alatt kiépítette azt a koherens elméleti rendszert (axiómák-törvények hálózata), amely a mai modern fizikai ismereteink biztos alapját alkotják. Elgondolkozhatnak azon, hogy mit is értünk a felismert természeti törvények "igaz" voltán (konfirmálás, falszifikáció).

Mindez azt is jelenti, hogy a Fizika tantárgy olyan univerzális gondolkodási (logikai, kognitív) sémákkal ismertet meg, amelyek nélkülözhetetlenek a konkrét mérnöki szakismeretek elsajátítá-sához és azok sikeres alkalmazásához. Ugyanakkor a bennünk kialakult szemlélet révén segít más tudományágakban való globális eligazodásban is.

Ez segít abban, hogy képesek legyünk felismerni az áltudományra utaló jeleket és kellő óvatossággal (szkepticizmussal) kezeljünk minden "gyanúsan érdekes információt".

Tiszta víz a pohárban

Mivel "Kokas" beszámolója alapján igen hamis kép alakulhatott ki a Budapesti Szkeptikus Konferenciáról, álljon itt a program rövid összefoglalása:

Az első előadás (Szabó Gábor) a hazánkban és Európában folyó felsőfokú természettudományos képzés helyzetét taglalta a rendelkezésre álló statisztikai adatok tükrében. Hiszen a természettudományos gondolkodásmód teljes mélységében csak ezeken a szakterületeken sajátítható el. Ha egy társadalomban ezen szakok presztízse magas, akkor a közgondolkodás is jobban odafigyel az ilyen műveltségű szakemberek véleményére. Az áltudomány társadalmi szinten könnyebben leleplezhető. Hazánk helyzete e téren több mint siralmas!

Közbevetőleg: egy egészen friss adat: az idei (2004) felvételi során a szakok népszerűségi sorrendjében az "egzakt természettudomány" csak a 16. helyen (gépészmérnöki főiskolai szak képviseletében) szerepel. Az első 20 helyen nincsen(!) egyetemi szintű természettudományos szak. Mindez, úgy hiszem, a jövőben még nagyobb társadalmi felelősséget ró a természettudományok hazai művelőire.

A második előadás (Almár Iván) az igen népszerű asztrológia tudománytalanságára irányította a figyelmet megtárgyalva a mai csillagászati megfigyelések szédületes pontosságát és az Univerzumban tapasztalható lélegzetelállító változatosságot. Ezek mellett az asztrológiai szemlélet igen szegényes konfabulációnak tűnik. A Valóság bonyolultságának az emberi fantázia még a nyomába sem léphet.

A harmadik előadás (Füstöss László) azt elemezte, hogy miért tartja magát olyan stabilan az áltudomány a hétköznapi gondolkodásunkban, és hogy miért vesztes eleve a tudomány minden nyilvános vita esetén. (Ezt cikke megírásával maga "Kokas" is igazolta.)

Ezután egy konkrét áltudományos munka ("by E. Gy.") analízise következett (Orosz László). Felhívván a figyelmet arra, hogy attól, hogy egy műben sok képlet, rajz és irodalmi hivatkozás van, még nem feltétlenül minősül tudományos munkának. Sőt!

Az ötödik program (Hraskó Péter) valójában egy népszerűsítő tudományos előadás volt. Az áltudományról szinte egy szó sem esett. Azt demonstrálta, hogy egy nagyon nehéz kvantumelektrodinamikai problémát hogyan lehet igen egyszerűen elmondani, de csak akkor, ha az előadó személye garantálja azt, hogy a kvalitatív képek és a használt metaforák mögött konkrét és részletes matematikai számítások vannak. A hozzászólások világosan mutatták a laikus félreértések sajátosságát, azaz a használt képi metaforák túlzott "komolyan vételét". Ebbe a csapdába különben E. Gy. is sokszor belemászik.

A szabadalmakról szóló előadás (Magyar Tamás) azért került a műsorba, mert az áltudósok sora (maga E. Gy. is) a "világmegváltó elméletét" a szabadalmaztatási eljárások révén próbálja a társadalommal elfogadtatni. Egy bejegyzett szabadalom mintegy hivatkozási alapul szolgál az "ügy" fontossága mellett és bizonyítja a szűklátókörű, "hivatalos tudomány" nyilvánvaló zsarnokságát, amely elnyomja ezen zseniális eredményeket létrehozó tudósok és feltalálók sokaságát.

A hetedik műsorszámként azért került a bűvész ("Jupiter" alias Molnár Gergely) a programba, hogy bemutassa azt, hogy meny-
nyire nem hihetünk "még a saját szemünknek sem". Egy ügyes kezű bűvész könnyen "átver" bennünket. Ezért a paranormális "jelenségeket" mindig igen szigorú kritikával kell fogadnunk. (Lásd E.Gy. "hajlított vasdarabját"!)

A média szerepének a fontosságát az áltudományok propagálásában, vagy az ellene való küzdelemben az utolsó beszélgetés volt hivatva kissé oldottabb formában taglalni. Nem kétséges, hogy a meghívott "médiasztár" (Vágó István) természettudományos műveltsége és gondolkodásmódja messze kimagaslik a mai médiaszerepelők szürke közegéből. Ebből a beszélgetésben is ízelítőt kaphattunk. Vetélkedő műsorainak népszerűsége színes személyiségének is köszönhető. Vágó István kiválóan alkalmas (lenne) arra, hogy az áltudományok elleni nyilvános harc egyik fontos szereplője legyen. Az ATV-ben lefutott "X-aknák" című műsor sorozata a (minden kezdeti nehézségei ellenére) igen fontos és követendő például szolgálhatna.

Látható, hogy minden előadás az áltudomány egy-egy más arcát próbálta bemutatni és felhívni a figyelmet azok jellegzetességére.

Szeretnénk, ha folytatása (is) következne!

Orosz László