ITsecurity workshop

Avagy az EESTEC LC Budapest – közismert nevén MAVE, és nem oldom fel a rövidítéseket, mert akkor vége lenne az oldalnak – workshopot szervezett. Őszre, de februárra már tényleg.

Először azonban mégiscsak egy-két magyarázat.

Mi az a workshop? Nem, nem az a bolt, ahol munkát lehet venni. Szakmai hét, azt hiszem, ez a legkorrektebb fordítása a szónak. Legalábbis abban az értelemben, ahogy nekünk kéne tekinteni rá. Általában egy kicsit sajnos mindig elcsúszik a bulizás felé, ami nem baj, csak a szakmai program általában megsínyli ezt. Node semmi sem tökéletes – hajtjuk egy fáradt mosollyal álomra a fejünket, hogy 4-5 óra múlva egy kedvesen kialvatlan szervező ébresz-
szen minket a következő napra.

Aztán az ősz-február téma is kicsit magyarázatra szorul. Mint minden, ez is a pénzről szól a szervezői oldalon, hiszen a vendégek szállást és ételt kapnak a fogadó városban. Ami harminc vendégnél és kilenc napnál egyáltalán nem olcsó, sőt! Node ez a cikk nem a panaszkodásról szól, workshopon részt venni és szervezni jó. Ja igen, ősz! Hát, akkorra szerettük volna első körben a workshopot tenni, ám pénzügyi okok miatt csak februárra sikerült. Ám azt mondom: megérte várni, és ilyen rendezvényt érdemes szervezni!

Hogy is zajlott ez a mostani?

Számomra korán kezdődött, nem is akarom mondani, milyen korán érkezett meg a müncheni busz, nehogy valakinek a kedve elmenjen az EESTEC-től! Szállásra kísérés közben megtudtam, hogy a Kontrollt Münchenben is látták néhányan, igaz, csak internetről letöltött formában, de ez nem von le semmit a film értékéből! Ezután Keleti, wroclawi érkezők fogadása. Lengyel magyar két jó barát – tartja a mondás; nos ez teljes métékben igaz. Nem tudom miért, de valahogy a lengyelekkel az ember mindig nagyon hamar megtalálja a közös hangot. Mivel a müncheni buszt megtalálni könnyű, ám egy vonatról leszálló embert nehéz kiszúrni a tömegből, nem hagyatkozhattam az "úgyis észrevesszük egymást" taktikára. Így hát felírtam kézzel egy lapra, hogy EESTEC, aztán csak megtalálnak – gondoltam. Azt már nem, hogy egy egész vonatnyi ember fogja bámulni a lapot, nem tudván mi az a hat betű a lapomon. Végül a legutolsó vagonból lekászálódó utasok között találtam egy embert, aki hasonló, kézzel írt lappal haladt felém, és nagyon röhögött. Tényleg egyfele jár a két nép agya!

Welcome party, Nemzeti Galéria, Vár, Széchenyi fürdő, ez volt az első két nap programja, aztán kezdődtek az előadások. Szervezői oldalról ez tűnt a legproblémásabb résznek, hisz két héttel a rendezvény kezdete előtt már kész volt a program, ám szinte mindegyik előadás helyett más lett. Hogy miért? Nos, nem a mi hibánk volt. Mindenkinél más az indok, talán ez a leghelyesebb és legdiszkrétebb megfogalmazása a dolgoknak. Érdekes ilyen dolgokat is megtapasztalni. És itt az érdekes a jó ellentettjeként szerepel, nem pozitív jelzőként!

Nekem személy szerint a nyitó előadás nagyon tetszett, ez egy történelmi jellegű áttekintés volt a kriptográfiáról. Emellett a Microsoft és a Balabit is tartott előadást, előbbi főleg saját tűzfal-megoldását mutatta be. A laborgyakorlaton vendégeink élőben is kipróbálhatták a tanultakat.

Mindemellett nem volt rossz a hétköznapok nem szakmai programja sem. A legkedvesebb és legkellemesebb meglepetés Banális Közhely alatt ért; az egyik szerb vendégnek nagyon tetszett az Edda "Kör közepén" kezdetű száma. Rögtön meg is kért, írjam ki neki CD-re.

Apropó, zene. Talákoztam itt még bukaresti In Flames-rajongóval, finn és török zenésszel (előbbi a Force Majeure billentyűse, utóbbi még csak amatőr szinten játszik) de olyan külföldiekkel is, akik ismerték az "Az a szép..." kezdetű népdalt is.

Kórházajánlós anyag most sajnos (szerencsére) nem gyűlt össze, ám egy horvát vendég esküszik rá, hogy őt a Szechenyi fürdő és az Unicum gyógyította meg. Nos, az előbbiben még hiszek, az utóbbiban már kevésbé, de meghagytam őt a hitében. Spanyol kollégánk volt még rendkívül vidám több liter sangria elfogyasztása után, mikor is bemutatta: egyszerre két pohárból is lehet inni az optimális hatás elérése érdekében. Ezután ezen tudományát megpróbálta egy cirka 60 éves házaspárnak is bemutatni, akik hősiesen tűrték latinos lelkesedését.

Aztán persze sokukkal átbeszélgettük történelmünk közös pillanatait, a háborúkat egymás ellen vagy egymás oldalán, perszonáluniókat, kölcsönkirályokat, vagy épp a mai politikát, vízumkényszert, EU-tagságot és olyan apró-cseprő dolgokat, mint a popzenét sugárzó rádiók vagy az éjszakai tömegközlekedés a nagyvárosokban.

Igazából ezek a beszélgetések érdemlik a legnagyobb figyelmet. Nem, rosszul fogalmaztam. Ezek a beszélgetések mellékesek elvileg a workshop mellett. Mégis, ezek teszik azzá a workshopot, ami: feledhetetlen élmény és sok baráti meghívás külföldre.

Kokas