Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja

Tavasz van

Már jó ideje tart a tavasz. Ezt a legjobban abból lehet észrevenni, hogy napközben egyre többször kell behúznunk a függönyt a szobában, ugyanis a Nap besüt az ablakon és rávilágít a monitorra, ez pedig igencsak zavaró körülmény. Mondjuk ilyenkor mindig egy kisebb vita robban ki, elvégre sokkal jobb lenne, ha inkább engednék, hogy a napsugarak behatoljanak a szobánkba, meg szegény virágunknak is biztos jót tenne.

Ugyanakkor abból is látszik a tavasz jelenléte, hogy szobatársaimmal elkezdtünk rendszeresen sportolni is, esténként futni járunk. Általában késő este indulunk el egy 5-6km-es távra, amikor a rakpart már kihalt, és a levegő sem olyan szennyezett, mint napközben. Bár sokan másként gondolják, szerintem jó dolog a futás. Közben lehetőség van egy kis kikapcsolódásra, egy kis szellemi felfrissülésre. Ott van egy kitűzött cél, amit el kell érni, s közben szinte néma csend van, csak a saját és társaid zihálását és lábdobogását hallod. Ilyenkor ugyanolyan jól el lehet kalandozni a gondolatokkal, mint mondjuk zuhanyzás közben a fürdőben énekelve. Újabb és újabb ötletek merülnek fel, s a futás végére egy kicsit megváltozunk.

Hónapokkal ezelőtt merült fel egy olyan Impulzusnak az ötlete, amely különbözik az eddigi számainktól. Egy újságé, ami kicsit más stílusban és tartalommal jelenik meg, mint a megszokott Impulzus. Végül március közepe táján úgy döntöttünk, hogy egy szám erejéig elkészítjük a Villanykar bulvárlapját. Tanulmányoztunk néhány bulvárújságot, majd összeírtuk a saját témáinkat, végül április közepén elkezdtük összeállítani az újságot. Az eredményét épp a kezében tartja a Kedves Olvasó.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a komoly írások és hírek mellett számos fiktív cikkel is jelentkezünk, egyfajta görbe tükröt nyújtva. Ráadásul az újság nagy részét megpróbáltuk a bulvárújságokhoz hasonló stílusban írni és szerkeszteni. Azt, hogy ez mennyire sikerült, döntse el mindenki saját maga!

Bacsárdi László