Asterix és Obelix

– Inylnek nem tetszett –

Annak idején az Alfa nevű újságot szinte csak az Asterix képregény miatt rendeltem meg (mint utóbb kiderült, ezzel nem voltam egyedül). Kíváncsi voltam, mit hoznak ki filmen gyermekkorom kedvelt meséjének hangulatos alapsztorijából: a kis gall falu Asterix-szel és Obelix-szel az élén lépten nyomon keresztbetesz a buta rómaiaknak. Eleve szokatlan volt a képregényfigurákat hús-vér szereplőként látni, főleg, mikor a római katonák (a filmben visszafogottan alkalmazott trükkök segítségével) kilométereseket repültek a levegőben.

Kifejezetten feltűnő volt, hogy nem amerikai filmet néztem. Ha ott készült volna, akkor a filmben rengeteg vér folyik, ahogy az izmos Asterix megmenti a világot, a végén Obelix nagy boldogan összejön a megfelelő helyeken megfelelően domború Falbalával, valamint Caesar néger lett volna.

Megnyugodtam, hogy azért még nem nőttem ki az ilyen filmekből, bár kis koromban biztos sokkal jobban tetszett volna. Szerintem így is ezerszer jobb, mint az amerikai pite féle marhaságok, ami után a hülye amerikai gyerek összeégeti a f@rkát. Tény, hogy mozi után nem gondolkodik az ember a történet mélyreható tanulságain, de legalább a vásznat nézve jól szórakozik Obelix hülyeségein vagy a szellemes neveken (én a csaló jós nevét először Fidesznek értettem, jót is röhögtem rajta, de aztán kiderült, hogy csak rosszul hallottam).

Inyl szerint a képregényhez képest a filmben nem volt poén, Obelix magyar hangja nem ment a szerephez, Depardieu nem való Obelixnek és a fordítás is gyenge volt.

Tom