Tehát már megin ezek a finnek [© Mucicmania], csak most nem valami agyament zenész bagázsról lesz szó, hanem egy hagyományos-tradícionális ételről, a leipäjuusto-ról [leipä = kenyér, juusto = sajt]. Ehhez tudni kell azt, hogy azelőtt a finnek is fűszeres és nehéz ételeket ettek... és nem is éltek olyan sokáig, mint más jóléti gádzsó országokban. Csak aztán jött egy egészségügy-miniszter, akinek ez szemet szúrt, és ahelyett, hogy öcsikének passzolgatott volna kitüntetéseket [b0cs], inkább tett azért, hogy rászokjon a nép az egészséges tápra. Na, aminek a receptje most következik, az még régebbről való, úgyhogy fel lehet készülni rá: egy nagyobb adag egy egész napra telíti az embert.
Hátakkor. Hozzávalók 2...4 személyre:
- 6liter 1,5%-os tej (zsírosabb nem jó)
- "valamennyi" vaj
- 1 evőkanál só
- 1 evőkanál cukor
- 1...2 púpozott evőkanál kukoricaliszt
- kb. 1,5 dl ecet (10%-os)
- őrölt fahéj
- tejszínhab
- lakkahillo/hjortronsylt/moltesyltetřy (sarkiszeder-lekvár; a fenti (finn, svéd, norvég) elnevezések valamelyikén lehet kapni, pl. IKEA-ban)
Mivel sajtgyártásról van szó, ezért a főzőeszközök listája sem triviális:
- 1 "ekkora" nagy lábas (amiben elfér a 6 liter tej)
- 1 ilyen kavaróeszköz a tej kavarásához
- 1 pohár
- evőkanál, ilyesmi
- a tepsi megfogására valami szigetelőanyag
- 1 kisebbfajta konyhai szűrő (kb. 10cm átmérőjű)
- 1 nagyobbfajta, ilyen tömegtészta-implementáláshoz használt szűrő és
- egy éppen aláillő fazék
- valami erősebb vászon, konyharuha stb. (de legjobb valami brutál műszálas, kb. 0,3...0,5 mm-es rácsállandójú szövet)
- 1tepsi (a teflonos cucc igen nagy előny)
- szeparáló eszközök a tepsiből való kiemeléshez
Most pedig az algoritmus.
1.Tejet bele az "ekkora" küblibe, mindezt fel a tűzhelyre.
2.Felmelegítjük kb. 45fokra.
3.Kikeverünk a pohárban egy kevés tejjel ilyet, hogy
- 1 evőkanál só,
- 1 evőkanál cukor,
- 1...2 táposabb evőkanál kukoricaliszt.
Mindezt csomómentesedés után bele a sok tejbe. Kavarjuk el, jól.
4.A kb. 45fokos tejbe elkezdjük szép lassan beleadagolni az ecetet. Közben figyeljük, hogy mit lép rá a tej. Először elkezd itt-ott csomósodni, aztán hirtelen elérkezik egy határ, amikor az értelmes stuff egységugrásszerűen elválasztódik a savótól.
5.Fogjuk a nagyobbik szűrőt, belegórjuk az aláillő fazékba, kibéleljük a nagy szakítószilárdságú textillel (ez lehet konyharuha is, anyu úgyis Persillel mos).
6.Kihalásszuk a fehér cafatokat a savóból. Ehhez először a kisebbik szűrővel halászunk egyet a zavarosban, majd valami maximális mennyiség összehalászása után a szűrőt az edény falához ütögetve még visszavezetünk egy csomó savót az őslevesbe. Ezután a kibélelt nagyobbik szűrőbe dobjuk a kisebbik device tartalmát. Mindezt addig ismételgetjük periodikusan, amíg el nem fogy a fehér cucc a savóból. (Az utolsó adagot értelemszerűen valami leöntéses technikával nyerhetjük ki.)
7.Összefogjuk a nagy szakítószilárdságú textilkendő széleit és lilafejű fokozaton kipréseljük belőle a maradék savót.
8.Felfűtünk egy villanysütőt kb. 200-250fokra.
9.Kikenjük vajjal a tepsit, belenyomkodjuk a sajtkezdeményt (legyen kb. masfél centi vastag a réteg), begórjuk a sütőbe. Ott sül kb. 10percig, közben egyre kellemesebb illatokat ad ki magából.
10.Ügyesen megfordíjjuk az entitást a tepsiben.
11.Beküldjük a sütőbe még vagy 5percre. A cucc akkor optimális, ha a tepsivel érintkező felszíne megbarnul, mint valami jól átsütött palacsinta.
12.Kivesszük a sütőből, felszeleteljük tetszőleges méretű szeletekre. (Hüjeadat: akinek nincs kellően megbízható sütője (mer teszemazt a meleget is a buznyák tvnetwork adja), az serpenyős technológiával is próbálkozhat; hagyományosan úgyis ez a májer, csak szabad ég alatt, miközben rénszarvasok ülnek a fa tetejééén.)
13.Rátesszük a lekvárt. Legalább 1...2centi vastagon, hadd szóljon!
14.Rányomunk annyi tejszínhabot, hogy az már egészségtelen.
15.Megszórjuk fahéjjal (kb. egy csipetnyi jusson úgy 25–30cm2-re).
16. Örülünk, eszünk. Apocalypticát hallgatunk, Extreme duudsonit-ot nézünk, opcionálisan fényképeken nézzük, milyen súlyos színek alakulnak ki ott északon, ha befigyel az ősz. Vágyakozunk vissza... Helsinkibe, Trondheimbe, ki-ki egyéni szoc. probléma szerint.
Na. Hát ennyi a recept. Ugye nem is olyan bonyolult? A cucc meg menő, drága, egészségtelen. De atombrutál. És mivel tipikusan több ember kell mind az elkészítéséhez, mind az elfogyasztásához, építi a közösséget, fejleszti a verbális kommunikációt meg minden.
Na, nyugodalmas jó étvágyat.
gxy