Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Vekker

"...többet nem maradsz fenn hajnalig..."

A szépirodalomtól a távoli jövőig

A magyar kép alá is kellett felirat, valamint a bejátszásokat felkonferáló Kudlik Júliának is el kellett készíteni a szövegeket. Minden egyes percnyi Deltával minimum egy órát dolgoztam, és nem csak én foglalkoztam vele. Egy nagyon érdekes és sajátos műfaj, de mindenkit óvok tőle.

Az egyetlen barát

"Engem senki sem szeret"

EHK-tükör

Cest la vie (en France)

Egy tömött buszon akár középről is képesek az emberek előreadogatni a pénzt egy jegyért, hogy érvényesítsék utazásukat. Persze a szabályosság az eszméletlen bürokráciában is megmutatkozik.

Az ösztöndíjtábla megalkotásának elvei

"... kialakult néhány általánosan elfogadott elv, amelyet már több féléve alkalmazunk."

Életkép

"Levlistánk gyöngyszemei" sorozatunk bemutatja...

Állásbörze Felkészítő Napok 2004

A tréning lényege, hogy a résztvevők egymás mellett egyénileg legyenek képesek pozitív visszacsatolásra, és így viselkedési minták kialakítására.

HKnews

Hírek Telefóniából

Bárhol megtörténhet

"Nem tudja valaki, mit keres ennyi tűzoltó a Kármán előtt?" – kérdezte mindenki fél hét körül. Aztán hamarosan már a tévében is bemondták, hogy tűz ütött ki "egy Irinyi utcai kollégiumban".

Már a Schönherz bejáratától lehetett látni a tűzoltóautók villogóit, és nagyon sokan indultak "katasztrófaturizmusra", azaz megnézni a látványosságnak cseppet sem mondható tüzet. Többek közt én is. Rohanás fényképezőgépért és irány a Petőfi híd felé.

Odaérve szomorú látvány fogadott: bár tüzet nem lehetett látni (állítólag csak a szemétledobó füstölgött), de tűzoltók, mentőautók, rendőrök, és katasztrófavédelmisek voltak mindenütt, az utcát pedig villogók kék fénye borította be. A híd egyik oldalát és az utcát lezárták. Akárcsak egy katasztrófafilmben.

Az út átellenes oldalán tömeg. A bámészkodók közül egyesek álmélkodva beszélgetnek, vagy éppen "úgy kell nekik" stílusban ecsetelik a kialakult helyzetet. Én azért az első fénykép készítése után elbizonytalanodom, és megszólal a lelkiismeretem: vajon helyes-e itt állni, és figyelni, ahogy másoknak esetleg az életük forog kockán?

Belülről nézve persze egyáltalán nem olyan könnyű feldolgozni a helyzetet. Néhány kármános áll mellettem, hallgatom, hogy miről beszélgetnek: "...azt sem tudom, hogy kivel jöttem le, csak belekapaszkodtam az előttem lévőbe", "A füstben nem lehetett látni semmit, többször is nekimentem a falnak. Még mindig remegek a félelemtől." Telefonálás, ismerősök keresése. Néhányan felszállnak a villamossínek mellé leparkolt üres buszokra melegedni. Közben mentőautók távoznak a sérültekkel.

A legfelső emeleti szobákban elemlámpák fényét látni. Szerencsére csak a tűzoltók, majd nemsokára megjelenik egy lámpa a tetőn is. Néhány pillanat múlva felkapcsolják az épület világítását. Vége van, az arcokon egy kis megkönnyebbülés látszik. A rendőrök, tűzoltók lassan elmennek. Én visszajövök a koleszba. Akár itt is történhetett volna...

Kereskényi Balázs