Komoly-könnyű zene
Nevük csendet jelent, pedig leginkább a hangjukról ismerjük őket. A nemrég még Schönherz Kórusként ismert Silentio Kórusról beszélgettünk vezetőjükkel, Kovács Vera Luciával.
–Hogyan és mikor alakult a kórus?
–1997-ben alakultunk – azért emlékszem rá ilyen jól, mert akkor voltam elsős. A felettem egy évfolyammal járók alapították. Eredetileg férfikart szerettek volna szervezni, de mivel sok lány jelentkezett, vegyeskar lett. Egy ideig működött, majd elhalt az egész. Amikor én lettem a kórusvezető, meghirdettünk egy tagfelvételt, és szerencsére elég sokan jelentkeztek. Az akkori régi tagok közül már nagyon kevesen vannak – csupán egy-két ember rajtam kívül –, azóta teljesen új társaság jött össze, a mostani kórus nagy része harmad-negyedéves. Úgy érzem, hogy ezalatt a hat év alatt sokat fejlődtünk minőség, mennyiség és lelkesedés terén is. Ezenkívül nagyon sok közös programot csinálunk együtt, járunk kirándulni, főleg nyáron, vacsorákat szervezünk, együtt focizunk, aerobicozunk és hasonló közösségépítő rendezvényeket csinálunk.
–Mennyire széles skálán mozog az általatok előadott művek stílusa?
–Nincs megkötve, hogy milyen a stílusunk, elég változatos a repertoárunk, általában olyan dalokat éneklünk, amik nekünk tetszenek, például vegyeskari dalokat, népdalfeldolgozásokat, spirituálékat, könnyűzenei feldolgozásokat is. Ezenkívül olyan műveket, amiket valamelyik tagunk dolgoz fel négyszólamúvá, és igyekszünk saját ötleteket is belevinni a kész dalokba. Ha pedig zenei kíséretre van szükségünk, akkor általában valamelyik kórustag szokott minket kísérni - többen is vannak köztünk, akik valamilyen hangszeren játszanak.
–Ezekszerint kell valamilyen zenei előképzettség, ahhoz, hogy valaki kórustag lehessen?
–Nem, bár nagyon sokan vannak, akik értenek valamilyen hangszerhez, vagy tanultak zenét régen is, meg énekeltek kórusokban, de alapvetően ez nem kikötés. A lényeg, hogy egy kórustag szeressen énekelni, és persze valamennyire tudjon is. Amikor a mostani társaság megalakult, akkor mindenki jött, aki szeretett énekelni, most pedig már felvételi meghallgatást tartunk. Itt a leendő tagnak dallamokat kell visszaénekelni, és elő kell adnia egy dalt. Erre azért van szükség, mert kamarakórusnak minősülünk, hiszen a kórus létszáma nem haladja meg a húsz főt, s kell, hogy valaki akár egyedül is el tudja énekelni a szólamát. Nemrég tartottunk egy tagfelvételt, ahol főleg lányokat vártunk, de sajnos nemigen jelentkeztek. Szerintem vannak többen is, akik el szeretnének jönni, csak tartanak a felvételitől, pedig egyáltalán nem kellene, mivel szinte semmilyen felkészülést nem igényel, igényel, és nem is annyira komoly, mint ahogy azt szerintem gondolják.
–Milyen rendezvényeken szoktatok fellépni?
–Általában ott éneklünk, ahova meghívnak minket, Fesztivál7-en, régebben a Szakesteken is, a Gólyabálon tavaly és idén is fellépünk, voltunk Kórusfesztiválon is. Ezenkívül saját rendezvényeket is szervezünk, ilyen volt tavaly a Kórus-est, és most a Bordal-est. Ez utóbbiról nagyon jó visszajelzéseket kaptam, és nekünk is tetszett, valószínű, hogy ezentúl a repertoárunkba az ott előadott bordalok is bele fognak tartozni ezentúl, s talán még máskor is rendezünk ilyet. A Kórus-est pedig csak a saját rendezvényünk volt, ahova elég sokan jöttek el, és ebből azt tudtuk leszűrni, hogy szerencsére igény van ránk itt, a kollégiumban.
–Mennyire vagytok benne a köztudatban a kollégiumon kívül?
–Sajnos elég nehéz a kórusok között egyforma stílusúakat találni, így, amikor más kórusokkal énekeltünk együtt, akkor azok teljesen más stílusú dalokat adtak elő, ezért nem igazán vettünk részt eddig külső rendezvényeken. Hozzánk hasonló könnyű stílusú vegyeskart eddig nem sikerült találni, akikkel szorosabb kapcsolatot építhetnénk ki. A másik pedig, hogy a fellépésekre felkészülni elég sok időnket elveszi, és az energiánk véges. Ennek ellenére a jövőben szeretnénk egyre több külső rendezvényre menni.
–Nemrég megváltozott a nevetek. Mi volt az oka a névváltoztatásnak?
–Mindig is szerettünk volna valami jól csengő nevet, de eddig nem igazán volt nevünk, egyszerűen csak ránk ragadt, hogy Sch-kórus. Ezt a nevet nem éreztük magunkénak, és szerettünk volna valami olyat, amiről nem elsősorban a kollégium jut az eszébe az embereknek. Kicsit belejátszott az is, hogy szeretnénk többször szerepelni a Házon kívül.
–Milyen jövőbeli terveitek vannak?
–Nagyon sok mindent szeretnénk csinálni, rengeteg új ötletünk van. Egy saját estet idén, és egy újabb hangfelvételt (eddig kettő készült). Ez utóbbi azért lenne jó, mert bárki bármikor meg tudná hallgatni, megismerve ezáltal a kórust. Az eddigieken kb. hat-nyolc dalt énekeltünk fel hangmérnök segítségével. Ezeket a felvételeket még nem adtuk ki, de ezt is tervezzük, ha lesz rá keretünk.
Bacsi, Balázs