Extrapoláció
I. rész: Házi automatizálás
Ma vidáman ébredtem az ébresztőóra diszkrét csipogására. Minden okom megvan a jókedvre, hisz a modern technika az ember életét hihetetlenül kényelmessé képes varázsolni.
Ilyen felemelő gondolatok jártak a fejemben akkor is, amikor fütyörészve beálltam a zuhany alá, amiből automatikusan elkezdett fröcskölni a jéghideg víz. Miután feltápászkodtam az automata fűtésű padlóról - ijedt gazellaszökellésem ugyanis látványos, ám fájdalmas földetérésben végződött -, káromkodva tekertem a törülközőt a derekam köré, és elindultam a Szerverhez.
A Szerver házam büszkesége és irányítója, egy igazi erőmű: ZTX-es ház, Pentium MCMLXXXIV, QX-es alaplap. A 8kW-os teljesítményfelvétel miatt ipari áramról megy, ez azért is előny, mert így mindössze 38 db háromfázisú ventillátorral megoldható a gép hűtése.
A monitor szintén csúcsmodell, 50" képátmérő és ultravékony kivitel. A monitor annyira ultravékony, hogy már kissé áttetsző, ezért kénytelen voltam egy nagy, fekete utazókoffert mögérakni, hogy lássak is valamit. Kis szemtorna után ki is tudtam bogarászni rajta a hibaüzenetet: "Az Ön bojlere hardware-konfliktus miatt nem tudott inicializálódni. A konfliktus a következő hardvereszközökkel áll fenn: garázsajtó, integrált kerti locsolórendszer."
A Súgó persze ismét segített, rávilágított, hogy a problémám nem is probléma, hanem a rendeltetésszerű működés velejárója. Annyit kell tennem mindössze, hogy előkeresem a bojler meghajtó CD-jét (azt, amin a fehér HAJDU felirat látható), és újratelepítem a bojlert. Megtettem, és közben azon álmélkodtam, hogy milyen fejlett már a technika, hiszen a CD-t elég volt a tálcára helyeznem, és automatikusan beszippantotta a gép.
Most már zavartalanul folytathattam reggeli tisztálkodásomat, és hálás voltam, amikor a villanyborotvám szerényen feltette a kérdést: "Biztos, hogy meg akarja vágni magát?". Kedves azért tőle, még akkor is, ha nem várta meg, hogy válaszoljak.
Kissé vérző arccal léptem be tehát a szuperautomata konyhába, betettem két kenyeret a pirítóba, bekapcsoltam a konyhaszekrénybe épített web-tv-video-smartboxomat, és megnéztem a reggeli tőzsdehíreket. Hopp, a kenyér odaégett. Megint elfelejtettem, pedig hányszor figyelmeztettek már a szervízben: a naprakész üzleti hírek lekérdezése annyi erőforrást igényel, hogy a kenyérpirító programja kiszorul a virtuális tárba. Elrágcsáltam hát az égett kenyereket, majd eszem valamit munka közben.
A garázsba siettem. Amikor beültem az autómba, már nyílt is az automata kertajtó. Végigtekintettem az ultramodern műszerfal kijelzőin, amely mindössze négy kijelzőegységre szorítkozott. A régi, elavult sebességmérő helyett egy jóval ergonomikusabb kijelzőt fejlesztettek ki, aminek két állása van (jó sebesség / túl nagy sebesség). Ezen kívül van még egy "Tankolj!" feliratú lámpa, egy "Engedd ki a kéziféket, te marha!" lámpa, és egy "Egyéb hiba, forduljon a szervizhez!".
Jó kis ház ez, morfondíroztam magamban, ráadásul bagóért kaptam meg, hiszen szinte teljesen lefedetlen: a legközelebbi 7200 MHz-es bázisállomás 26 méterre van tőlünk.
Bár a szomszédok is elég furcsák, főleg az, aki szemben lakik. Most is ott áll a kertjében, a szemei lázban égnek, és már alig áll a lábán. Szerencsétlen flótás uptime-betegségben szenved. Ez a Linux felhasználók tipikus szindrómája, rögeszmésen ragaszkodnak ahhoz, hogy csak rebootkor alszanak, de mivel a gépen Linux fut, azt nem szabad újraindítani, mert megsértődik a pingvin. Ez az életmód kihatással van kommunikációs készségükre is, többnyire csak annyit képesek kinyögni, hogy "eth0: too much work at interrupt", esetleg, hogy "Én 4.8.94 (Dildo)-t használok. Régebben futott nálam egy Reykyawik is, de az lamereknek való." Ha nagyon megijesztik őket, akkor hangos "Recieved SIGTERM, exiting..." kiáltásokkal átkapcsolnak kernel módba.
Legalábbis ezt beszélik róluk.
lsp