Hajnal

Megint gondolkoztam, olvastam, vitatkoztam. Tudom, öreg hiba. Így megint van pár megemésztetlen kérdésem. Hogy emészthetőbb legyen, írtam egy gyomorrontó történetet. Tessék...

Éjjel van. Nem villámlik, nincsenek sötét fellegek az égen. Telihold sincs, ez egy teljesen normális éjszaka. Egy kolostor falán kapaszkodom, egy ablak mellett. Gyilkolni készülök, megint. Nem mintha bárki is zavarna, de tudják, ez a munkám. Ezt csinálom már vagy 9 éve.

21 éves múltam.

Én vagyok a Kard, Ami Lecsap. Én vagyok a Halál. Jobban mondva, mindenki így emleget, aki ismer. Döntéseim megalapozottak, érzelemmentesek. Mivel létezem, alapelveim vannak: csak akkor ölök, ha ezzel megbíztak, és csak azt, akire a megbízó mutat. Életem így biztos, így megingathatatlan. De, hogy biztos legyek benne, minden tettem helyes, hogy a megfelelő Úton járok, mindent megindokoltam eddig magamban. Épp ezért van egy hobbim, amiről senki sem tudhat. Az áldozatomnak, ha ez lehetséges (és márpedig mindig az), hagyok időt, hogy meggyőzzön, hogy amit tenni akarok, az nem helyes.

Eddig ez még senkinek sem sikerült.

A mai feladat kivételesen nehéz lesz. Pár hete kaptam a megbízást, hogy végezzek Kiel Rol Anddal, a szerzetessel. Nem ajánlottak sokat, a kivitelezés sem okoz gondot, még egy kezdőnek sem, de számomra mégis kihívás. Hogy miért? Már biztosan értik: az érvelés miatt.

Na lássunk neki. Belendülök az ablakon, a szűk folyosóra. Pech: épp befordul a folyosón egy szerzetes. Az övemből előkapom kedvenc fegyverem, a Sint. Voltaképp csak egy jól egyensúlyozott vasdarab, elhajítom, majd ugrom én is. Halk kongás, a szerzetes elszédül. Így még odaérek, mielőtt megszólalhatna. Csak egyet ütök, a megfelelő pontra. Ellenfelem – már ha nevezhetem annak –, lehanyatlik. Berontok Kiel cellájába, elkábítom őt is. A másik szerzetes tehetetlen testét gyorsan behozom. Kiel ébredezni kezd. Egy kis pengét nyomok a torkához.

– Már vártalak, gyilkos.

– Vártál?

– Igen. Ülj le, ott van egy párna neked. Már napokkal korábbra vártalak. Csak idő kérdése volt. Tudok a hobbidról.

Mit lehet tenni? A pengét lecseréltem egy tűvetőre, és leültem.

– Mi is pontosan a szokásod? Hogy kezdjük?

– Csak egy egyszerű vita lesz. Ha meg tudod védeni az állításaidat, elmegyek, és nem öllek meg. Ha nem: meghalsz. Csak pár kérdést teszek fel. Első kérdés: mi az, ami téged az életedben irányít?

– Az, ami téged is. A halál, és a félelem. Csak én nem elhozom, hanem tudom, hogy el nem kerülhetem.

– Mi a véleményed a gyilkolásról?

– Minek siettetném, ami elkerülhetetlen?

Miért tennék olyat, ami visszavonhatatlan? Ha nem értem, hogy élhetnék vele?

– Nem vagy meggyőző. Többet vártam. Attól tartok, beszélgetésünk mindjárt véget ér