Sza-sza-szakestély...

Aki ismeri a fenti dal folytatását, az minden bizonnyal járt már szakestélyen. Aki nem, az most megtudhat néhány dolgot a szakestek hátteréről, és esetleg a jövőben kedvet kap a részvételre. A beszélgetést Détári Gábor (Déti) főrendezővel készítettük.

–Mi a szakestek eredete?

–Eredetileg Selmecbányáról indult. Az ottani akadémián született az ötlet még az 1800-as években. Eleinte összeültek a tanárokkal, iszogattak, beszélgettek, aztán később kialakultak a szakestek szokásai, szabályai. Ott tehát ez a hagyomány hatalmas múltra tekint vissza. Nálunk egyelőre pusztán az a feltétele annak, hogy valaki eljöhessen, hogy időben megvegye jegyet, és bizonyítsa szándékát az éneklésen. Viszont náluk ennek is kemény feltételei és beavatási fokozatai vannak. Az első szakestély, amire valaki elmehet, az a balekavató, oda is csak úgy, ha több vizsgát végigjárt már. Például az egyik volt szakest rendezőnk – a volt elnökünk, Szizó – most Sopronban tanít, és nemsokára, ha minden igaz, sok-sok vizsga után el tud menni a Balekavató Szakestélyére.

Mi még eléggé az elején járunk, három éve csináljuk, és három szakestélyt tartunk egy évben. Az első a korsóavató, ami most volt. Itt a gólyákat levizsgáztattuk a szakest alatt, hogy méltók-e arra, hogy korsóból fogyasszanak, és a tanárokat is felkérjük arra, hogy feleleteikkel bizonyítsák ezt az állítást. Szerencsére minden jól ment, így mindenki ihatott.

–És miről szól a másik két rendezvény?

–Eddig mindig tartottunk egy vizsgabúcsúztatót februárban. Most valószínű, hogy ez egy szalagavató szakestély lesz, ami a Villanykaron még nem volt. Úgy tervezzük, hogy ez az ötödéveseknek lesz a szalagavatója – amire persze eljöhetnek alsóbb évfolyamok is. Kicsit hasonló lesz, mint a korsóavató, az ötödévesek felavatják a szalagot, és a meghívott tanárok itt fogják megkapni a feladatot, amit majd a gyűrűavatóra ki kell dolgozniuk. Ezzel el is érkeztünk a harmadik szakesthez, ami a gyűrűavató. Ezt majd ismét a Várban fogjuk megtartani, az ötödévesek majd ott avathatják a gyűrűjüket.

–Miben különbözik mondjuk egy közlekkari szakest a villanykarostól?

–Próbáljuk egymással összehangolni a szakestélyeinket. Ha jól tudom, a BME-n csak ez a két kar tart szakestet, kölcsönösen meghívjuk egymást, és tanulunk egymástól. Ha jól tudom, nekik két hét múlva lesz a korsóavatójuk, ahova hivatalosak vagyunk, mi is meghívtuk őket, és el is jöttek, szóval párhuzamosan egymást segítve próbáljuk a selmeci hagyományokhoz közelebb kerülni.

–Mit várjon az, aki elmegy egy szakestre, mi fog történni?

–Egy szakest több felvonásból áll, egy forgatókönyv szerint lezajló, mondjuk úgy, hogy "iszogatás". A szakest itala a sör, amiből korlátlan mennyiség áll rendelkezésre, emellé zsíros kenyeret is adunk.

Az első felvonásban történik a tisztségek kinevezése, akik majd le fogják vezényelni a szakestélyt. A kinevezés az Elnök megválasztásával kezdődik, ő felkéri a segédjét, a Major Domust, és a Kontrákat, akik figyelnek a szakesten elkövetett hibákra, és ezt szóvá is teszik. A Cantus Praesesek intonálják és segítik a szakestélyt a nóták megfelelő szintű éneklésével. Az Etalonrészeg az a személy, akivel mérhető a szakest ittasságának állapota, ehhez egy mondókát előre betanul, ezt az est elején elmondja, majd bizonyos időközönként számon kérjük, és ha már végképp elakad a nyelve, akkor szoktuk lezárni a szakestélyt.

A Konzekvencia dolga, hogy ha az elnökség bárminemű hibát elkövet, akkor egy korsó sör megivásával vonja le az elnökség hibájának konzekvenciáját, hogy ezáltal tanuljunk belőle.

A Pater Krampampuli feladata, hogy a szakest végén felszolgálásra kerülő krampampulit elkészítse és fogyasztható állapotba hozza, mivel egyedül ő ismeri a receptjét. A ki nem fogyó italokért a Garatőrök felelnek.

A tisztségek kinevezése után kerül sor a tanárok előadásaira. Ez általában úgy néz ki, hogy egy előre megkapott tételt kell nekik kidolgozniuk, és ezt elmondani, amit azután a Kontrák értékelnek. Ilyenkor elég érdekes és vicces párbeszédek szoktak kialakulni a kontrák és az adott oktató között. Mindemellett folyik a sör, sokat éneklünk. Majd a szakest zárásaként felszolgálják a krampampulit, és az Elnök "szabad folyást enged a jókedvnek".

–Miből is készül ez a krampampuli?

–Fogalmam sincs, mert ezt senki sem tudja.

–Na igen.

–A Pater Krampampuli azt mondja, hogy semmi olyanból, amit önmagában ne inna, vagy enne meg az ember. Ezeket jó előre összerakja a megfelelő arányban elegyítve, és adott hőfokon szolgálja fel. Annyit azért elárulok, hogy az alkoholos italok negyven fok felett égnek, és a krampampuli az eléggé ég, még felszolgálás után a korsóban is, tehát van benne alkohol is bőven. [Meg gyümölcsök, meg ilyesmi. Kutatóink már dolgoznak a recepten. – a szerk.]

–Elég sokat emlegeted a hagyományokat. Ezek dokumentálva vannak?

–Van egy elég hosszú írás arról, hogy hogyan is folyik egy szakest, ez elég régi, még Selmecbányáról származik. Tulajdonképpen sok olyan hagyománya van Selmecnek, amit mindenki használ, de senki sem tudja, hogy onnan ered, ilyen például a ballagás is.

–Az oktatóktól milyen visszajelzést szoktatok kapni?

–Úgymond megvan az a "kemény mag", aki mindig jön, tőlük folyamatosan jókat hallunk, és mindig előre jelzik, hogy szívesen jönnének a következő szakestre is, tehát ez már szinte természetesen megy. Igyekszünk mindig új tanszékeket is hívni. Többször ért már olyan meglepetés, hogy elmentünk a meghívóval egy tanárhoz, és egyből felcsillant a szeme, megmutatta a polcán a seregnyi korsót Miskolcról, és nagyon megörült, hogy itt is van szakestély.

–Köszönjük az interjút, reméljük, kedvcsinálóként szívesen olvasta az is, aki eddig nem volt szakesten.

Barbi, Balázs