Levél bácsikámnak az Ájtatos Manóhoz címzett fogadóból

2002. június 12-én

Kedves Bácsikám!

Köszönöm legutóbbi leveledet. Meg kell mondjam, hogy roppant sajnálom, hogy megint nem tudtunk személyesen találkozni. Cecília, köszöni szépen, jól van, most vizsgázott valamilyen tárgyból, aminek nem tudtam megjegyezni a nevét. Úgy tűnik, idén elveszti a köztársasági ösztöndíját szegény. Én azt mondom, hogy örülni kell, hogy kapott olyat egyáltalán. Na mindegy.

Amúgy az Ájtatos Manóhoz címzett fogadóból írok. Itt van Budán, az Irinyi-csatorna bal partján. Tudtad, hogy voltak olyan tervek, hogy csatorna helyett villamossíneket fektetnek ide? Mindenesetre örülök, hogy nem így történt, mert innen a Manó tornácáról egész kellemes kilátás nyílik a csatorna vizére. Megnyugtató látvány. Tegnap jártam egy műegyetemi kollégiumban Cecíliával (egy volt szerelmét látogattuk meg). Egy nagy, kék épületről van szó. Húsz emelet magas, mármint a föld fölött. Elég kevés belül a fény, de ezt a tervezők is előre látták, szóval úgy gondolkoztak, hogy miért ne építsenek még tíz emeletet a föld alá is? Ennek megfelelően ez a kollégium összesen harminc emeletes, ebből tíz a pincében van. A mínusz öttől a nulladik emeletig szép kilátás van az Irinyi csatornára. A kollégium reflektorokkal világítja meg alulról a vizet, és a szobákból ablak nyílik a folyóba. Persze szellőztetni nem lehet. Haha. Nem is gondoltam volna, hogy halak is élnek a csatornában, pedig élnek. Viszont a lámpákat kéthavonta búvárok tisztítják, mert elalgásodnak. Amúgy az épületet Szedvik Tódor Kollégiumnak hívják. Szedvik egy híres nyilas volt, sokat kegyetlenkedett a háború alatt. A szocializmusban egy tévedés folytán kapta a kollégium a Szedvik nevet, de a kollégisták úgy megszokták, hogy nem mondanak le a névről, pedig felmerült, hogy változtassák meg Klebelsberg Kunóra. Az Öregkollégisták Egyesületete (ÖrEg) és a Kollégiumi Gondnoki Bizottság (KGB) megszavazta, hogy a ház neve maradjon Szedvik, mert milyen hülyén hangzana, hogy Klebelsberg Kunó Kollégium.

Szóval ott jártunk, a mínusz negyedik emeleten a fickónál, aki régen Cecília szerelme volt. Azóta rájött, hogy látens homoszexuális, és mivel szigorúak az erkölcsi elvei, magányosan él. A szobatársai, hogy ne legyen félreértés, lányok. Elmentünk vele és a lányokkal sörözni a 14. emeletre. A srác fizetett két kört, igazán rendes volt. Aztán átugrottunk ide, az Ájtatos Manóba. Még nem meséltem erről a fogadóról. Egy irodaépület földszintjén és első emeletén fekszik. Állítom, a környék legolcsóbb helye, minden vonatkozásban! Akkor jártam itt először. A bejárat fölött "Ájtatos Manó Vendégfogadó és Kegytárgybolt" cégér olvasható. Bementünk, rendeltünk egy sört. A látens meleg srác aznap bukott meg valami tárgyból, felmutatta az indexét a csaposnak, erre a csapos adott neki egy dobókockát. A srác hatost dobott, ennek következményében nyert egy gyönyörű gyertyatartót.

–Hogy is van ez a dobálgatás? – kérdeztem a csapost.

–Mi sem egyszerűbb – felelte. – Ha ma elégtelent vagy jelest kapott, akkor dobhat. Ha hatost dob, és elégtelent kapott, akkor nyer egy szabadon választható kegytárgyat.

–Kegytárgyat? – kérdeztem.

–Persze – mosolyodott el. – Ha Ön katolikus, akkor nyerhet feszületet, görög ikonmásolatot (Nézze csak, micsoda gyönyörű kis görög ikonmásolataim vannak!), vagy kis giccses Mária szobrocskát. De ez utóbbit nem ajánlom. Ha protestáns, és istenkáromlásnak érzi a faragott képmásak birtoklását, akkor egy Károli-féle zseb-biblia lehet a jutalma. Kicsit rövidebb, mint az eredeti, de olcsón hozzá lehet jutni. Ha netalántán zsidó lenne, akkor szerezhet egy gyönyörű hétágú gyertyatartót.

–Nem is tudtam, hogy zsidó vagy – fordultam a látens meleg sráchoz.

–Á, dehogy is. Csak a többiből már van – mosolyodott el. A csapos folytatta:

–Ha jelest kapott, akkor egyest kell dobnia a kegytárgyakhoz. Ha elégtelent kapott, és ötöst dobott, akkor szerencséje van, és újra dobhat. Ha ennél a második dobásnál hármast dob, akkor kap egy éjszakára ajándékba egy kétágyas szobát az emeleten. Persze csak ha van szabad hely. Azonban ha jelest írtak ma az indexébe, akkor már nincs ilyen szerencsés helyzetben a kedves vendég! Megnézzük a leckekönyvét, és ha az efélévi (eddigi) átlagának az egész része kisebb, mint az, amennyit másodszor dobott, akkor dobhat egyet újra, és ha az ötös (vagy amennyiben az átlaga kitűnő, abban az esetben egyes), akkor gratulálok, ön megnyerte a szobát.

–Ennyi az egész?

–Nem. Ha ötöst vagy elégtelent kapott volna, azonban az első dobásnál hármast dobott, akkor még kétszer kell dobnia. Ha mindhárom dobás hármas, vagy pedig nagyobb, mint az első félévben szerzett, nem elégtelen jegyeinek az összege, akkor ingyensör.

–Nem hosszadalmas ez egy kicsit?

–Ugyan már, én a törzsvásárlókból élek, és azok vágják a szabályokat. Meg különben is, az egész ki van írva három nyelven a kegytárgyak fölé.

Odafordultam, és a kegytárgyas asztal fölött egy díszes, háromnyelvű tekercs függött. Tényleg a szabályok voltak rajta. Angolul, magyarul, és mint utóbb megtudtam, ógörögül.

–Tudja, – mosolyodott el – fontosnak tartom, hogy törődjek a vevőim lelki üdvösségével.

Hirtelen jó ötletem támadt látva, hogy a csapos szereti a jó fogadásokat.

–Mondja csak uram – fordultam hozzá. – Mi először vagyunk itt. Ha a barátnőm hatost dob, vagy pedig az én két dobásom kisebb lesz, mint az ő dobása, meghív bennünket egy búzasörre?

–Csak akkor, ha vesznek kegytárgyat.

–Ha már kidobtuk a szerencsés számokat.

–Uram, nincs mese, előbb a kegytárgy.

Vettem egy Károli-bibliát, mert bár én katolikus vagyok, Cecíllia református. Fontos a közös nevező.

–Kicsim, idejönnél egy pillanatra? – mondtam neki.

Nem jött, mert a látens meleggel röhögcsélt. Néha idegesítőek ezek a nők. Én pedig, valljuk be, féltékeny típus vagyok. Egy idő után odavonszoltam. Ötöst dobott. A csapos fellélegzett. Összeszedtem magamat, és egyest dobtam. A csapos idegesen dobolt az ujjaival. Másodszorra kettest sikerült produkálnom, úgyhogy a csapos rosszkedvűen bár, de korrekt módon kimért két pohár búzasört. Ekkor eszembe jutott, hogy Cecília drágámat megvágták aznap. Ötös és hármas lett az eredménye. Egymásra mosolyogtunk, a csapos pedig közölte, hogy nincs szerencséje.

Szóval, kedves bátyám, ilyen volt a tegnapi napom. Ott éjszakáztunk az első emeleten, kaptunk finom reggelit; most a tornácról írom neked ezt a levelet a notebookomon, amit a Tesco-ban nyertem. Egyszer nekem is lehet szerencsém. Életemben először jártam abban a hatalmas épületkomplexumban, és kitöltöttem egy sorsjegyet. A számítógép teljesen fehér, és rá van írva fekete betűkkel, hogy "Tesco gazdaságos számítógép". Cecília nemsokára elkészül, és hazamegy tanulni, hogy másodszor már ne bukjon meg. Ahogy ismerem, ezúttal ötöst fog kapni. Ő ilyen. Én pedig még veszek egy gyertyatartót a csapostól, csak úgy jószívűségből. Te meg, amint tudsz, látogass meg, legyél szíves, nagyon szeretnék már veled személyesen is találkozni! Üdvözöl öcséd,

csaba@impulzus.com