Hegyen-völgyön kultúra
Már péntek délelőtt elkezdi az ember a fejtörést, mi mindent rakjon be a táskájába. Egy ilyen Qpa-nyitó túránál ugyanis sosem lehessen tudni. (Mint a méhecskéknél... © Micimackó). Az ember ugyan nagy előrelátóan bepakolja az egy napra és 24 órás részegségre elegendő ital és alkoholszázalék mennyiséget... Na de azután! Előrelátóbbak legszívesebben egy fél barkácsboltot, fiókmélyi kincsek tárházát, s most különösen egy hadtörténeti múzeumot elvittek volna magukkal. Igaz ugyan, hogy aki most elegendő kardot, pajzsot, páncélt, királylányt, szent kézigránátot, varázsgyűrűt, s nem utolsó sorban elég lovagi erényt vitt magával, az játszi könnyedséggel teljesíthette a kirótt harci feladatokat, a fél Hűvösvölgyet, Hármashatár-hegyet megjárva, s felderítve.
Volt rá precedens, hogy nemes hadtestünk címeres vitézeinek lovagi erényeiket bizonyítván el kellett játszaniuk, mit illik, s mit nem illik egy nemes hölgy jelenlétében, olykor az udvari étkezési kultúrában való jártasságukat kellett bizonyítaniuk, más helyszínen beteg urunknak, a királynak kellett amaz csodálatos összetevőkből szent főzetet készíteniük, majd valódi csatajelenetet is be kellett mutatniuk. Különösen nagy képzelőerővel megáldott lovagjaink kreativitása akkor sem mondott csődöt, mikor egyik nemes társukat kemény hűségpróbának kellett alávetniök (szemétkedés, rücsök, genyózás, meg amit a rosszabb érzésűek csak el bírnak képzelni), majd pedig díszes címerüket kellett megörökíteniük egy lovagtársuk bőrfelületén, természetesen ügyelve a közelben játszó majd' harminc kisgyerek lelki egyensúlyára. (A Roham@OK ezért címerüket, s az alatta lévő bőrfelületet csak a bokrok között pontoztatták :) ) Szent küldetésük legvégén pedig, a megfáradt lovagokat meleg, mustáros virsli várta forró teával s nagy szelet kenyérrel. (A félrészeg banda fele összemázolta magát mustárral, jól.) Más szóval nemesi csapatunk jót ivott s mulatott, aki lemaradt róla, úgy kell neki!
-nICE-