"A tudósaink tudnak"

Tévedések tragikomédiája

Öt évvel ezelőtt jelent meg az Impi XV/8. száma. A címlapon a Goldmann menza árlistája szerepelt 37,40-es rántottbordával. Én voltam a felelős szerkesztő. Vezércikkemet azzal kezdtem, hogy nem hiszem, hogy meg fognak történni a változások, azzal folytattam, hogy akkor már egy éve voltak az újságnak rendszeres balhéi a cenzúrával, végül így fejeztem be: "...maradunk liberális újság, célunk helyet adni a különböző véleményeknek, s közben a sajátunkat sem titkoljuk el. Reméljük, továbbra is bizalommal és türelemmel fogjátok/fogják kezükbe venni a lapot." Ha akkor valaki azt mondja, hogy tévedek, öt év múlva már javában fog dúlni a többpártrendszerű demokrácia és sajtószabadság lesz(?), esetleg elhiszem. De ha azt állítja, hogy az Impulzus kiadója ellen gyakorlatilag a rasszizmus vádjával folyik majd kari fegyelmi, orvost hívok. (Annál is inkább, mert éppen azidő tájt követtem el életem egyetlen cenzúrázását: a ma igencsak hírhedt MDF nem alelnök Cs. Ignác egyik távoli szellemi és tényleges rokonának egy cigányellenes célzását írtottam ki.) Pedig fegyelmi van...

Történt pedig, hogy a XX/1-es számunkban (1992. XI. 11.) a Schönherz Qpára emlékezendő lehoztuk – többek között – a Robinson csapat nagyszíndarabjának két dal- (rap-) szövegét. (14.-15. oldal) Mindenekelőtt leszögezem, hogy ezek – véleményem szerint – nem rasszisták. Abban pedig egészen biztos vagyok, hogy sem a szerzőknek, sem az előadóknak, sem nekünk, a másodközlőknek semmiféle olyan szándékunk nem volt, hogy bárkit megbántsunk, megsértsünk, vagy bármilyen etnikai közösséget rossz színben tüntessünk föl vagy szidalmazzunk. Az egyik szöveg (amellyel később a Fegyelmi Bizottság foglalkozott) három arab terrorista éneke, amely több utalást is tartalmaz arra, hogy hárman vannak; így föl sem merült bennünk, hogy esetleg "minden arab – terrorista" értelmezése is lehetséges. A másik textus valóban tartalmazza a "Mi vagyunk a niggerek..." kitételt, de véleményünk szerint oly mértékben ellenáll annak, hogy szó szerint és komolyan lehessen venni, hogy itt sem gondoltunk az esetleges következményekre. (A dal szerint a niggerek olyan oroszok, akiknek kínai kutyájuk van, a kubai komszomol tagjai, trópusi gyümölcsöt és román ételt esznek, továbbá Belorussziában laknak, ahol alaszkai medvékkel táncolnak amerikai zenére.)

Mindazonáltal mégis akadtak olyan külföldi hallgatók, akik magukra nézve sértőnek találták a két dalszöveget. Ezt a tényt pedig önmagában kell vizsgálnunk, noha mentségünkre szolgálhatna, hogy az Impulzust elsősorban az ötéves képzésben résztvevő kari hallgatóknak szánjuk, közöttük terjesztjük, ők pedig feltehetően tisztában vannak a Qpa tréfás és komolytalan mivoltával. Szerencsétlen körülmény viszont, hogy a kar arab országokból érkező hallgatói túlnyomó részt a térítéses képzésben vesznek részt, s így igen kevéssé tudnak érintkezni a hazai egyetemistákkal, résztvenni programjaikon. Az írott közlés pedig természetesen mindenképpen kiragadja eredeti összefüggéseikből a versezeteket, noha tágabb környezetük beszámolót és fényképeket tartalmazott a rendezvényről, és a szövegek előtt röviden utaltunk is keletkezésük történetére.

Dehát néhány embert mégiscsak megbántottunk. Ezért tőlük most bocsánatot kérek. Bocsánatot kérek szeretett lapom és a magam nevében, de az egész szerkesztőség és kiadónk, Radnóti Tibi (akik felhatalmaztak erre) nevében is. Annál is kevésbé esik nehezünkre bocsánatot kérni, mert mondom, senkit sem akartunk bántani, és az emberek származás szerinti megkülönböztetése a lehető legtávolabb áll elveinktől és szándékainktól. Kicsit nehezebben megy elismernünk, hogy hibáztunk a közléssel, hiszen ma is úgy gondoljuk, hogy az említett szövegek nem sértőek, de ugyanakkor elismerjük mindenki illetékességét annak eldöntésére, hogy mit tart magára nézve sértőnek, különösen egy ilyen kényes szempontból. Ezért hát leírom: hibáztunk.

Milyen szép és egyszerű lett volna, ha ezek a barátaink (akiket tehát akaratunk ellenére megbántottunk) hozzánk fordulnak, akár közvetlenül, akár az emberi jogokért és a hazánkban tartózkodó külföldiek megkülönböztetése ellen harcoló Martin Luther King Egyesületen (MLKE) keresztül, és mi hasonló őszinteséggel tisztázzuk velük "közös dolgainkat". Nem így történt – sajnos.

Sajnos, de talán érthetően az MLKE elfaxolta december 23-án az Impi oldalainak másolatát Dr Michelberger Pál rektor úrnak, a Budapesti Műszaki Egyetem rektorának, aki határolódott, utasította a dékánt kivizsgálni. Zombory dékán úr határolódott, fegyelmit kezdeményezett a kiadó, azaz a kari hallgatói képviselet koordinátora Radnóti "Töbör" Tibor és a szerzők ellen. Töbör válaszolta: szerző az egész évfolyás, nem fegyelmizhető.

Elérkezett hát a fegyelmi napja, február 2-a. Nem volna ildomos az eljárásról sokat írni, mert még nincs vége, a bizottság felfüggesztette az eljárást, ha szabad azt mondanom az ítélethozatal előtti pillanatban. Annyit talán mégis, hogy folytatódott a dolgok túldimenzionálása a MLKE nevében megjelent elnök, Dr Ill Márton (DIM) ugyanis az első pillanatban meglehetősen indulatosan (és szerintem nem is eléggé érthetően) felszólalt, kérve, hogy ne csak közönségként, de persze ne is a bizottság tagjaként, hanem valamiféle megfigyelőként vehessenek részt a tárgyaláson. A Fegyelmi Bizottság elnöke erre a törvényre hivatkozott, amely csak tagokat, társadalmi védőt és tanúkat ismer. Erre DIM kivonult. A tárgyalásról most talán annyit kell még megjegyezni, hogy sor került a "védelem tanúinak" meghallgatására, akikkel a cikkem elején leírtakhoz hasonló gondolatmenetet próbált igazolni Dénes Feri, társadalmi védő. De nem ez most itt a lényeg. Hanem vegyük észre kedves olvasó, hogy mi történik itt! A konfliktus egyre csak eszkalálódik, bürokratikus útra terelődik, magas beosztású emberek íróasztalát járja meg, egy kis szerencsével évekig tartó pereskedés is lehet belőle, ahelyett, hogy két ember két pohár narancslé mellett megbeszélné.

Képzeljétek, ma este Ill Mártonnal beszélgettem a Kertészeti Egyetem Kókusz klubjában, egy-egy pohár Fantát szürcsölve. Nem volt könnyű. Nem mondom, hogy megoldottuk a problémát. De. Elhitte nekem, hogy nem vagyunk rasszisták, senkit se akartunk bántani. Elhittem neki, hogy nem minél nagyobb balhét akar csinálni önreklám céljából, hanem tényleg az emberi jogokat védi. Megígértem, hogy bocsánatot kérünk attól, akit megbántottunk, hogy elhatárolódunk attól, amitől el kell határolódni. Megígérte (remélem), hogy ha ez megtörténik (megtörtént) nem követeli Töbör súlyos megbüntetését. Elismertem, hogy hibáztunk a közléssel, ha megsértett embereket. Elismerte, hogy egyszerűbb lett volna hozzánk fordulni, ha ezekre a gesztusokra hajlandóak vagyunk. Nem győzött meg, hogy a szövegek rasszisták. Nem győztem meg, hogy a szövegek nem rasszisták. További együttműködésben állapodtunk meg.

Kicsi suta írásomat az érdekeltek épülésére ajánlva, egyelőre optimista hangulatban várom a fegyelmi tárgyalás folytatását.

Tevan Imre