Tallózás
a diáklapokban

A kari lapok lassan kezdenek éledni. Ennek egyik legszebb példája talán az, hogy az Impulzus mellett megjelent a ToronyHírmondó, amely szintén villamos lap. De nézzünk szét a többiek háza táján is.

A KÉMLELŐ legutóbbi számában sok érdekesség mellett a vegyészkari hallgatói gyűlésről olvashatunk, valamint arról, hogy rövid időn belül változás áll be a telefonhelyzettel kapcsolatban, nem kell már sokáig rohangálni a portától a szobákig, mert lesz felszóló rendszer.

A KÁTÉ többek között a kollégiumi büféről ír. Statisztikát közöl az elmúlt félévek tanulmányi eredményeiről. Ebből kiderül, hogy az első 4 év nagyjából Gauss-eloszlást követ, majd az utolsó évben megugranak az átlagok. Ezek mellett olvashatunk egy bőrfejű élményeiről is.

Mindezek között azonban legérdekesebb a KÖZHÍR, a közlekkar lapja, mely üdvözli az Impulzust, s kívánja, hogy az impresszumban feltüntetett gyakorisággal tényleg meg is jelenjünk.

A KÖZHÍRben részletes tájékoztatót olvashatunk a tandíjról és a kollégiumi díjról. Találunk egy igen alapos közvéleménykutatást, amely az egyetemi oktatást veszi célba. Szó van benne a modulok népszerűségéről, a választások követelményeiről és a követelmények világosságáról. Értékelik az oktatókat (név szerint), a tananyagot, a tantervet. Feltesznek kérdéseket az elmélet és a gyakorlat viszonyára, sőt a tanulás / tandíj / munka / szabadidő problémakör boncolására is kitérnek.

Az eredmények értékelése is megtalálható a lapban. Ebből szeretnék idézni néhány frappáns sort:

"... mind a hallgatók, mind az oktatók előtt nyílt titok, hogy számos gyakorlati- és labor foglalkozáson való részvétel, házi feladat, jegyzőkönyv készítés puszta formalitás, súrolja a "bohóckodás" határát és mindössze a diákság leterhelésének fokozására alkalmas."

Szerencse, hogy ilyesmi csak a közlekkaron fordul elő. Vagy esetleg nálunk is akad majdnem hasonló?!

Apropó, ha már a KÖZHÍRnél tartunk, a lakhatási támogatásokról szóló cikke végén Szabó Tibi barátom tesz egy apró megjegyzést. Engedelmetekkel ezt is idézném:

"Manapság egy háztartás költségvetésének tetemes részét emészti fel a villany, víz, gáz stb. számla; ez a jelenlegi árakon a 2-3000 Ft-ot is eléri. A lakhatási támogatás (vagy egy része) a helyben lakókat is megilletné – gondolom én, mint helyben lakó, nagyon csöndesen, nagyon halkan, nehogy a szinte kizárólag vidékiekből álló hallgatói képviseletek túlontúl megsértődjenek eme eretnek gondolattól."

A manóba is, milyen igaza van! Hiszen aki vidékinek szerencséltetik lenni, az a födélen kívül szinte ingyen megkapja a vizet, fűtést, villanyt, illetőleg ezek fedezésére a lakhatási támogatást. Ezzel szemben helybeli hallgató társaink joggal háborognak. Mit lehet tenni? Vagy azt, hogy a vidékinek is csak a lakbérét fedezze a támogatás, és a rezsit tegye hozzá mindenki maga; vagy pedig azt, hogy a rezsiköltségeket a helybelieknek is meg kell adni. Ez utóbbi persze az alanyi jogú támogatás visszacsempészése lenne, amiről ugyanez a kiváló Szabó Tibor jelentette ki, hogy a tandíjrendszer bevezetésével értelmetlenné válik, mivel burkoltan a tandíjat csökkentő tényező lenne.

Mindezek ellenére szeretnék cserélni szegény elnyomott helybenlakó kollégámmal, s igen szívesen viselném (már) saját lakásom rezsiköltségeit.

Kincses Zsolt