Betegbiztosítási kártya

Első számunkban hírül adtuk, hogy a Dékáni Hivatal még mindig nem tudja új betegbiztosítási kártyákkal ellátni a hallgatókat. Ez a probléma elsősorban a doktoranduszokat érinti, mivel az ötödévesek kártyáinak érvényességét az Egyetem korlátozta. Kaptunk viszont egy olyan ígéretet, hogy szeptemberre megpróbálják az újakat beszerezni.

Én nem vagyok egy orvosokat sűrűn látogató állatfajta, de ugye Murphy törvénye szerint az ember pont akkor betegszik meg, amikor nincs betegbiztosítási kártyája. Felkerestem tehát november elején a Dékáni Hivatalt, ahol akkor azt a tájékoztatást adták, hogy egyelőre várni kell.

Eléggé el nem ítélhető módon, aljas, önző egyéni érdekből írtam erről egy rövid közleményt az Impulzus XX./1. számában. Érdekes módon – vagy inkább kivételesen – nem az újságot tiltották be, amiért problémákat feszegetek. Így aztán villámgyorsan meg is oldódott a probléma, tehát már van betegbiztosítási igazolvány.

A doktorandusz hallgatók az új betegbiztosítási igazolványukat átvehetik a Dékáni Hivatalban fogadási időben Víg Lászlóné előadónál. Ehhez azonban szükséges, hogy magukkal vigyék a régi betegbiztosítási igazolványt és a személyi igazolványt.

Még néhány szó a betegbiztosítási kártyáról

Magunk közt szólva eszméletlen hülyeség ez a betegbiztosítási igazolvány. Egyelőre ugyanis nincsenek meg azok a feltételek, hogy rendeltetésszerűen lehessen használni. Ilyen körülmények között szerintem csak károkat okoz az egészségügynek.

Mert itt van mindjárt a finanszírozás kérdése. Egyelőre nincs pénz arra, hogy a beszedett kártyák után kapja az orvos a fizetését, s talán még jövőre sem lesz. De a rongytépés máris megkezdődött. Az orvosok elkeseredett küzdelmet folytatnak azért, hogy minél több kártyát szerezzenek meg.

Az állandó lakóhely szerinti orvos éppúgy igyekszik begyűjteni a kártyákat, mint az ideiglenes lakóhely szerinti. Hallgassuk meg Dr. Szakolczai Éva főorvosasszony érveit.

– Nagy problémákat okoz az átállás – mondja a főorvosasszony –, ezért fontos lenne a korrekt tájékoztatás. Korábban állampolgári jogon járt az egészségügyi ellátás. Az ember több orvost is felkereshetett egymás után, ha például bizalmatlan volt.

A jelenlegi rendszerben választási lehetősége illetőleg kötelezettsége van mindenkinek.

Fontos tudni, hogy csak a kiválasztott orvos küldheti a beteget térítésmentes vizsgálatra illetőleg írhat fel kedvezményesen gyógyszert. Így ha a vidéki hallgató otthon adja le a kártyáját, akkor itt csak elsősegélyben részesülhet. Vizsgálatokra és tartós gyógykezelésre haza kell küldeni.

Mivel a vidéki is itt tölti idejének jelentős részét (12 hónapból 10-et), az lenne a jó, ha itt adná le a kártyáját is.

Természetesen ha valaki már választott, az nem örök életre szól, lehet módosítani. Csak egy kis adminisztráció van vele.

Az sincs elterjedve a köztudatban, hogy a betegbiztosítási kártyák után járó pénzt nem az orvos kapja, hanem a rendelő. Ebből kell fizetni az orvoson kívül a nővért, a kartonozót, takarítónőt; sőt még a TB-járulékot is. De mivel ez a finanszírozási rendszer csak 1994-ben indul, a rendelőkre addig is ráfér a segítség.

Például a kollégiumi rendelők sok segítséget kapnak a kollégiumoktól: helyiséget, fűtést, bútorokat, és ezenkívül az orvos és a nővér fizetését. Reméljük, hogy ezt még egy darabig fogják adni, legalább a reális finanszírozási rendszer megvalósulásáig.

– Legyen szíves mondjon valamit a kollégiumi rendelők feladatáról!

– A kollégiumi rendelővel tulajdonképpen közelebb visszük az ellátást a beteghez. Így könnyebben megoldhatók a szűrővizsgálatok is. Erre azért van szükség, mert aki közösségben él, biztosítania kell a többiek számára, hogy nem jelent fertőzést rájuk nézve.

A szűréseknek persze van egyéb célja is. Nemrég például egy vizsgálat alkalmával derült ki egy vegyész hallgatónál egy allergiás megbetegedés, és az illetőt el kellett tanácsolni a vegyész karról. A legjobb persze az előzetes szűrés lenne.

Régebben külsős orvosok voltak a kollégiumokban. Ezek elsődleges feladata az elsősegélynyújtás volt. Néhány éve azonban sikerült megoldani, hogy belső orvosok kerüljenek a kollégiumi rendelőkbe is. Ezáltal elkerülhetők a kampányszerű vizsgálatok, közelebb kerülhet egymáshoz az orvos és a beteg, s a hallgató érezheti, hogy itt valóban törődnek vele.

– Ezt magam is tapasztaltam, akár a központi épületben, akár a kollégiumi rendelőben. Reméljük, nem szűnnek meg a kollégiumi rendelők, mert az hallgatói érdekeket csorbítana.

Egy konkrét kérés

Jó lenne, ha a kollégium még jobban tudná segíteni a rendelőt. Hogy hogyan? Mondok egy konkrét példát. Nem ártana egy hirdetőtábla a Schönherzben a rendelő elé a falra, hogy ki lehessen tenni a közleményeket. Állítólag meg is van a tábla, csak fel kellene rakni. Ha nem esne nehezére valakinek.

Kincses Zsolt