Informatikus tanterv - ma és holnap
Az Impulzus olvasói az elmúlt hónapokban többször is találkozhattak rövidebb híradásokkal arról, hogy folyamatban van a műszaki informatika szak tantervének megújítása. Minthogy idén ez az utolsó szám, így összefoglaljuk, mi is történt az elmúlt évben a reform kapcsán és mik a jelenlegi elképzelések a tantervet illetően.
Öregedő tanterv - problémák az oktatásban?
Az informatika területén napjainkban igen gyors és folyamatos a fejlődés, melynek követése sokszor a cégek számára sem egyszerű. Az oktatásban talán kicsivel könnyebb a helyzet, hiszen az alaptárgyak, a meghatározó elméletek, az alaptechnikák, algoritmusok olyan hamar nem évülnek el, de a szakma fejlődését, az újabb és újabb technológiák megjelenését itt sem lehet figyelmen kívül hagyni. Az utóbbi években egyre több jel mutat arra, hogy egy kicsit lemaradtunk. Az itt végző informatikus mérnököknek a most oktatottakhoz képest teljesen új területeken is ismereteket kell szereznie, míg más területeken már nem indokolt a jelenlegi mélységű oktatás.
Több jelenlegi tárgyat ért az a kifogás a hallgatók részéről, hogy túlzottan elméleti, kevés szemléletet ad, nem kapcsolódik hozzá valós alkalmazásbeli példa. A szakirányú képzés valószínűleg már a jelenlegi tanterv megalkotásakor is gyenge lábakon állt, több szakirány tartalmilag "felvizezett", kevés újdonságot tudnak felmutatni, nem ritka az ismétlődés sem (lásd a "Mi lesz veled, info szakirány?" című cikket az Impulzus 1998. május 29-ei, XXV./13. számában). A szakirányválasztás során a szakirányok szűk kínálata - különösen az Alfa szakirányok terén - egyre növekvő feszültségeket okoz. Mindezeket súlyosbítja, hogy a jelenlegi tantervet 50 fős évfolyamra tervezték, jelenleg viszont több mint 350 elsőst vesznek fel évente. Ez a legégetőbb problémát a Számítógép laborok és Méréslaborok megtartása szempontjából jelenti: egyszerűen sem hozzáértő laborvezető, sem labor nincs annyi, hogy az eddigi 6 félév számítógép labort és a 3 félév mérés labort a most már hétszer annyi hallgató számára jelentős színvonalcsökkenés nélkül megtartsák.
Az oktatás minőségét az is negatívan befolyásolja, hogy az informatika egy-egy területével foglalkozó oktatói csoportok általában nem kötődnek egy jól meghatározott tanszékhez, egyes témakörökkel több helyen is foglalkoznak, és ez az erőforrások felaprózódását eredményezi. Az egyes csoportok között sokszor még adott tanszéken belül sincs meg a megfelelő kommunikáció, ami szintén nehezíti a hatékony együttműködést.
Megújítási törekvések
Mindezen problémákat a Kar vezetése felismerte, és múlt ősszel az érintett tanszékek vezetőiből és a HÖK képviselőjéből álló ad hoc bizottságot bízott meg a megoldáskereséssel és egy új tantervi struktúra kidolgozásával.
A munka gördülékenyen indult, elég gyorsan sikerült meghatározni a redukálni kívánt területeket. A vártnál azonban jóval nagyobb nehézségeket okozott az oktatandó új területeket megnevező bizottsági javaslat kidolgozása: a tanszékek között kemény harc indult a folyamatosan nagy hallgatói létszámot biztosító, versenyhelyzetet kizáró kötelező tárgyakért. A konszenzus kialakulását nagyon megnehezítették a tanszékektől érkező átgondolatlan "licitek", a kölcsönös bizalmatlanság, és nem utolsósorban az, hogy nem volt globális rálátás arra, hogy a Kar pontosan mely informatikai területek, és ezek milyen mélységű és létszámú oktatására képes. További kényes pont volt az új szakiránystruktúra kialakítása. Az elég hamar világossá vált, hogy az informatika szakon nincsenek annyira karakterisztikusan eltérő ágazatok, mint a villamos szakon, így csak egyetlen főszakirányt (vagyis közös képzést) lehet létrehozni, melyhez több (mellék)szakirány fogalmazható meg. Abban viszont már nem volt egyetértés, hogy mekkora kiméretű legyen a tantervi struktúrában a megmaradt választható (mellék)szakirány: a készségszintű oktatás nagyobb óraszámot és erősebb tanszéki kötődést indokolt volna, ugyanakkora jelenlegi szakirányok tapasztalata azt mutatta, hogy a mostani 4 előadást sem tudják mindenhol értelmesen kitölteni. Az új kötelező tárgyak és a szakirány körül olyan "állóháború" alakult ki, hogy tavasz közepéig még mindig nem volt mindenki által elfogadott struktúra, valamint hátra volt még az alapképzés felülvizsgálata és az új tárgyak összehangolása is, az új szakirányok tartalmi kidolgozása pedig még el sem kezdődött. A bizottságnak további feladata lett volna a jelenlegi tantervhez illeszkedő, idén ősszel induló szakirányok alapos áttekintése, de erre már nem jutott igazi energia. Bár a HK hallgatói visszajelzéseket összefoglaló anyaga alapján a gazdatanszékek több helyen is végrehajtottak kisebb korrekciókat, több súlyos probléma megoldása elmaradt (Alfa és Béta közötti aszimmetria feloldása, a szűkös tartalmi kínálat bővítése). Az új tanterv felmenő rendszerű bevezetése miatt ezek a jelenlegi tantervhez kötődő problémák várhatólag még jövőre is előjönnek.
A tantervkészítés májusban gyorsult fel ismét, mikor a tanszékek felkérést kaptak, hogy tegyenek javaslatot az általuk oktatandó, szakirányokba illeszthető részterületek kidolgozására. Az új szakirányok kialakítására és a közös képzés összehangolására a május 29-30-ai hétvégén konferenciát rendeztek a Kar informatikai oktatásban érintett szakembereinek részvételével. A konferencia egyértelműen pozitív eredménnyel zárult, általában sikerült félretenni a politikai és személyi ellentéteket, a tanterv tartalmi kialakítása szakmai szempontok alapján, gördülékenyen lezajlott. A kézzel fogható eredmények mellett fontos sikerként könyvelhető el, hogy az oktatók között megindult egy kommunikációs folyamat, jobban megismerték egymás témáit és a képzés anyagát. Ennek hatása remélhetőleg az oktatási folyamatokban is megjelenik.