Kismadárdal
Olyan lágy volt, puha volt az este,
S a kismadár a kedvesét kereste.
Messze volt a nappal, a világos,
A mászkáló, az izgő-mozgó város,
Az út mellett a csiripelő lombok,
A járdákon a ballagó galambok,
Olyan lágy volt, puha volt az este,
S a kismadár a kedvesét kereste
Az alvó városban, alvó ágak között,
Ahová a csendnek levele költözött.
Róla mesélt nappal, ráröppent az ágra,
És onnan dalolta szét a nagyvilágba,
Hogy az ő kedvese a nap, hogyha ragyog,
A szellő, ha himbál, az ég, ha harmatoz,
Mert az ő kedvese a legszebb pillanta,
Ami most az övé, s mindig vele marad.
Olyan lágy volt, puha volt az este,
A kismadár a kedvesét kereste,
A lehullt egy fekete levél már a fáról,
Egy másik kismadár mesél már a máról.
Ceruza