Kismadárdal

Olyan lágy volt, puha volt az este,

S a kismadár a kedvesét kereste.

Messze volt a nappal, a világos,

A mászkáló, az izgő-mozgó város,

Az út mellett a csiripelő lombok,

A járdákon a ballagó galambok,

Olyan lágy volt, puha volt az este,

S a kismadár a kedvesét kereste

Az alvó városban, alvó ágak között,

Ahová a csendnek levele költözött.

Róla mesélt nappal, ráröppent az ágra,

És onnan dalolta szét a nagyvilágba,

Hogy az ő kedvese a nap, hogyha ragyog,

A szellő, ha himbál, az ég, ha harmatoz,

Mert az ő kedvese a legszebb pillanta,

Ami most az övé, s mindig vele marad.

Olyan lágy volt, puha volt az este,

A kismadár a kedvesét kereste,

A lehullt egy fekete levél már a fáról,

Egy másik kismadár mesél már a máról.

Ceruza