Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Eddigi Kupagyőztesek

Élő olimpikon

Vas, halál, cserebogár

Chilis kakaó

HPösztöndíjak

Temetés

"Szegény elhunyt most ugyan kicsit kellemetlenül érzi magát ..."

Hajnal

"Gyilkolni készülök, megint."

Filmszemle

Házavatás cicával és női nevekkel

Visszatérve a hódokra.

Koncertajánló

Halálmetál ősszel és télen.

Öregdiák találkozó

"Célunk az, hogy az emberek jól érezzék magukat"

Vasárnap esténként piros plakátok lepik el a Schönherz liftközeit. Kázmér egyszer az aktuális politikai események figyelembevételével, másszor csak egyszerűen az emberekre hatva hirdeti: ma ismét Vörös Kakas. KömC-t (Kömíves Gábor, körvezető) az első hét végén értük utol.

Hogyan indult el a kör?

A KIR szerint 1998-ban kezdtünk, de szerintem már régebb óta működünk. Az biztos, hogy az egyik vizsgaidőszakban ismerősök kaját főztek egymásnak, s innen nőtte ki magát a ma már félévközi rendezvény. Az első emeleti körfolyosón vagyunk nyitva vasárnap esténként, kilenctől hajnalig.

Érdekesség, hogy a tagjai főleg az Ittas család, aztán a QnQ, a Mellenőrök, a Syntax Terror és az SzB csapatból vannak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy csak ebből a vérvonalból kerülnek ki a rendezők. Jelenleg hét fix emberünk van, s kb. ugyanennyi néz be néha hozzánk. Mindenesetre feelingből csinálják az emberek, nincs állandó beosztásunk, az aktuális Kakas előtti héten lehet jelentkezni a feladatokra. Három posztunk van: pincérek, pultosok, csapos. Utóbbi a legfelelősségteljesebb, nála van a pénz. Ahhoz, hogy valaki csapos legyen, már bizonyítania kell, le kell tenni valamit az asztalra.

Hogyan kerültél te a képbe?

Ismertem az előző rendezőséget, nagyon sokszor lejártunk Zsoltikával [Lovász Zsolt, körvezetőhelyettes – a szerk.], csomót beszélgettünk velük. Aztán egyszer rádöbbentünk, hogy ha úgyis mindig lent vagyunk, miért ne dolgozzunk mi is? A körvezető-választás pedig úgy történt, hogy Totó, az akkori körvezető érezte, hogy már fáradt, nem akarja az összes hétvégéjét feláldozni, ideje átadni a vezetést "a jövő nemzedékének", s érezte, hogy lassan cserélni kellene, ezért kinevelte az új vezetőséget.

Nem szoktak panaszkodni, hogy sokat kell várni?

Sok a várakozási idő, ezzel sajnos nem tudunk mit csinálni. Jelenlegi kapacitásunk a maximális, három nagy és három kicsi szendvicssütőt használunk, folyamatosan van kenyér a sütőben, folyamatosan készítjük a szendvicseket. Fél tíz körülre már teltház szokott lenni, ezért már sokan kilencre lejönnek, hogy elsőnek kapjanak kaját, persze emiatt megint egyszerre érkeznek a rendelések, és tovább nő a várakozás.

Milyenek az árak, van néha valami extra kaja?

Áraink nem a plafont verdesik, mindenkori célunk, hogy olcsóbbak legyünk a büfénél. Néha készítünk főtt kaját is, ami úgy születik, hogy valakinek támad egy ötlete, talál maga mellé segítőket, adok nekik pénzt, aztán hajrá. Mindenesetre ezzel sok probléma is van. Nem szabad korábban készen lennünk, mert akkor kihűl, ugyanakkor ha csúszunk, akkor nem tudjuk eladni. Nagyon nehéz belőni az időpontot, de gondolom ezt mindenki tudja, aki már főzött nagyobb mennyiségben. Úgyhogy kicsit kockázatos vállalkozás. Egyébként a mostani nyitó alkalom tapasztalata, hogy a gólyák egyre alkoholistábbak lesznek. Csak egy kis statisztika: egy rendes Vörös Kakason hat rekesz sört szoktunk eladni. Rendben, hogy most az átlagosnál többen eljöttek, de így is 12 rekesz fogyott el. Problémát jelent a beszerzés is, egyre több alapanyagra van szükségünk. Kocsink viszont nincsen, így hátizsákos bevásárlótúrákat indítunk a közeli nagyobb diszkontokba. Összefoglalásként annyit mondanék, hogy a célunk az, hogy az emberek jól érezzék magukat egy hangulatos vasárnap esti szórakozóhelyen, s étkezés közben beszélgessenek egymással.

Bacsi, Barbi