Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Új helyen az Impulzus szerkesztősége

Szabaddá vált a menekülési útvonal

A liftben

"Már két hete kereste tekintetével a lányt."

Füstölők, illóolajok

Persze itt nem a dohányzásra szeretném buzdítani a népet.

Zenei hírek

A mi Kockánk: elnök úr

"... idén a Schönherz nyerte el az «Év kollégiuma» címet a nagy kollégiumok kategóriájában."

Mit (t)együnk, ha éhesek vagyunk?

Világvége

Nincs víz. Mi lesz holnap? Talán áram sem lesz... Akkor még lesz plusz egy órám annyit megy a gépem az UPS-ről.

Nem neked szól!

Közösségi pontosztás

"Sajnos nem lehet embereket és munkájukat pontokkal értékelni ..."

after@all: a.c.i.d.

Érdekes hangzások, különös gitárbontások, zúzós riffek, sokszínű ének, elektronikus eszközök használata és biztos zenei tudás.

Szakválasztás

Nem újkeletű probléma a hallgatók szak- illetőleg ágazatválasztása, netán változtatása. A nehézséget általában az okozza, hogy az egyes oktatási egységeknél korlátozott a kapacitás. Nem tudnak annyi hallgatót fogadni, amennyi esetleg oda jelentkezne. Más tanszékek pedig az elnéptelenedéstől tartanak. Mert hát a hallgatók döntését általában a divat befolyásolja, és az nincs mindig összhangban a gazdaság szakemberszükségletével.

Csak hát az a baj, hogy a tanszéki lehetőségek sem nagyon igazodnak a fentebb említett külső szükséglethez, viszont a hallgatói létszámokat ennek alapján akarják megszabni. Ha azonban valaki mégis választani vagy változtatni akar, akkor azt mindenféle feltételekhez kötik.

Szűkebb körben éppen erről vitatkoztunk, hogy jogos-e, ha az egyetem dönti el a hallgató helyett, hogy mi legyen az illető szakmája. Többen azon a véleményen voltunk, hogy a jelenlegi körülmények között, amikor nem könnyű állást találni, az egyetem nem vállalhatja fel azt a felelősséget, hogy egy esetleges hibás döntés miatt az adott hallgató nem kap munkát. Pontosan fogalmazva, ha már dönteni kell, akkor a döntés azé legyen, aki a kockázatot vállalja.

Elhangzottak ellenérvek is. Mégpedig a következő: ha egy vállalat gyárt valamilyen termékeket, azt is el kell dönteni valakinek, hogy melyik árucikkből mennyit termeljenek. Ez tipikusan a vállalati vezetés feladata. Ennek analógiájára tehát a gazdasági igények alapján a képzési létszámokat is az egyetem (kar) vezetésének kell meghatározni.

Van azonban egy alapvető különbség. Az ugyanis, hogy ha a vállalati vezető nem jól számolja ki a dolgokat, akkor egy csomó eladhatatlan termék a nyakán marad. Ott fog állni a raktárban, benne lesz a vállalat pénze, nem tudnak új terméket gyártani. Nagyon rossz esetben a vállalat csődbe is mehet.

Ezzel szemben az egyetem az oklevél átadása pillanatában útjára bocsátja az egykori hallgatót, tovább nem foglalkozik vele. Amennyiben a diplomás nem tud elhelyezkedni, az egyetem nem köteles "raktáron tartani", etetni őket. Ezért nem fogadható el az a gyakorlat, hogy az oktatási intézmény döntsön a hallgató helyett.

Kincses Zsolt