Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Medveczki Gábor

BMGE

Igényesség a Weben

"Éppen Várklub volt"

Villanykari Szakestélyek

A Műegyetemen pár évvel ezelőtt kezdtek szakesteket tartani. A Közlekedésmérnöki Kar hallgatóinak egy lelkes csapata vállalta fel az úttörő szerepet, de hamarosan a többi karon is kezdett meghonosodni a diákéletnek ez az üde színfoltja.

A Balaton festője

>Vannak vidékek, melyeken örök nyomot hagyott az a művész, aki – miután rácsodálkozott egy tájra – felejthetetlen szavakkal vagy vizuális memóriánkból kitörölhetetlen kompozíciókkal ránk hagyta a maga tájélményét.

Kedves Gólya barátom!

Impresszum

Egy kis filozófia

Goldfinger – Open Your Eyes

How much wood could a woodchuck chuck, if a woodchuck could chuck wood?!

VERS-ELŐ

Szakválasztás

Nem újkeletű probléma a hallgatók szak- illetőleg ágazatválasztása, netán változtatása. A nehézséget általában az okozza, hogy az egyes oktatási egységeknél korlátozott a kapacitás. Nem tudnak annyi hallgatót fogadni, amennyi esetleg oda jelentkezne. Más tanszékek pedig az elnéptelenedéstől tartanak. Mert hát a hallgatók döntését általában a divat befolyásolja, és az nincs mindig összhangban a gazdaság szakemberszükségletével.

Csak hát az a baj, hogy a tanszéki lehetőségek sem nagyon igazodnak a fentebb említett külső szükséglethez, viszont a hallgatói létszámokat ennek alapján akarják megszabni. Ha azonban valaki mégis választani vagy változtatni akar, akkor azt mindenféle feltételekhez kötik.

Szűkebb körben éppen erről vitatkoztunk, hogy jogos-e, ha az egyetem dönti el a hallgató helyett, hogy mi legyen az illető szakmája. Többen azon a véleményen voltunk, hogy a jelenlegi körülmények között, amikor nem könnyű állást találni, az egyetem nem vállalhatja fel azt a felelősséget, hogy egy esetleges hibás döntés miatt az adott hallgató nem kap munkát. Pontosan fogalmazva, ha már dönteni kell, akkor a döntés azé legyen, aki a kockázatot vállalja.

Elhangzottak ellenérvek is. Mégpedig a következő: ha egy vállalat gyárt valamilyen termékeket, azt is el kell dönteni valakinek, hogy melyik árucikkből mennyit termeljenek. Ez tipikusan a vállalati vezetés feladata. Ennek analógiájára tehát a gazdasági igények alapján a képzési létszámokat is az egyetem (kar) vezetésének kell meghatározni.

Van azonban egy alapvető különbség. Az ugyanis, hogy ha a vállalati vezető nem jól számolja ki a dolgokat, akkor egy csomó eladhatatlan termék a nyakán marad. Ott fog állni a raktárban, benne lesz a vállalat pénze, nem tudnak új terméket gyártani. Nagyon rossz esetben a vállalat csődbe is mehet.

Ezzel szemben az egyetem az oklevél átadása pillanatában útjára bocsátja az egykori hallgatót, tovább nem foglalkozik vele. Amennyiben a diplomás nem tud elhelyezkedni, az egyetem nem köteles "raktáron tartani", etetni őket. Ezért nem fogadható el az a gyakorlat, hogy az oktatási intézmény döntsön a hallgató helyett.

Kincses Zsolt