Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Másnapra virradtunk

Csapdában

"Szabad volt, habár nem is tudta igazából, mit jelent a szabadság."

Hálólehúzás pro és kontra

"...nem szabad majd tovább erőltetni"

Idén is lesz Fesztivál7

A HA5KFU kollégiumi rádióklub

EHK-tükör

Második reneszánsz

A Public Private Partnership (PPP) egy együttműködési forma az állam és a magánszektor között, melynek célja, hogy a közfeladatok, közcélú projektek megvalósításában – és nem titkoltan a finanszírozásában – a magántőke az eddiginél nagyobb szerephez jusson.

Piszkos anyagiak

Informatikus tanterv - ma és holnap

Száz év cikkei két órában

Tudta például a kedves olvasó, hogy a Műegyetemen a zsidótörvény bevezetésekor külön akarták választani az egyetemi előadótermeket zsidó és nem zsidó ülőhelyeket tartalmazó részekre? Ismeri a két világháború között aktuális divatot?

Önköltséges kollégiumi árak

Gondolom, már hallottatok róla, hogy hamarosan bevezetésre kerül egy új rendszer, amelyben a kollégiumok tényleges költségeit kell megfizetniük a lakóknak. Ezzel kapcsolatban kérdeztük Török Imre főigazgató urat a GMF-től.

Egy kollégiumi férőhely ára havi 5000 Ft körül van jelenleg a Műegyetemen – egy picit talán több. A BME kollégiumai között néhány száz forintnyi különbség adódik – mondta Török úr.

A tervek szerint a minisztériumtól havi 4300 forintot kapnának a jogosultak. Az persze egy jó kérdés, hogy ki minősül jogosultnak, illetve hogy a jogosultságot ki dönti el.

A főigazgató úr véleménye szerint, ha négy schönherzes összeáll és kivesz egy albérletet, esetleg sokkal jobban jár. Persze csak a jelenlegi albérleti árakkal számolva. Hiszen azok is meg fognak emelkedni, ha ugrásszerűen megnövekszik a kereslet, az igény.

Szóba került az is, hogy állítólag ez az 5000 forint csak a közvetlen működési költségeket tartalmazza, és esetleg a felújításokra fordított összegekkel együtt akár 10-12 ezer forintra is rúghat a tényleges költség. Megkérdeztük, hogy mi az igazság.

Török Imre cáfolta ezeket az adatokat, illetve némileg módosította. Mint megtudtuk, az ötezer-valahányszáz forint tartalmaz minden kiadást, így a felújításokat is. Viszont az igaz, hogy évente egy kollégistára 10 ezer forint javítás-felújítás és 12 ezer forint munkabér jut.

A főigazgató úr természetesen felvetette annak a kérdését, hogy miként lehetne ezeket csökkenteni. Például úgy, hogy vigyázunk egy kicsit a kollégiumunkra. Mert ha nem, akkor nekünk kell megfizetni az okozott károkat, nekünk kerül majd többe a lakhatásunk.

Török úr véleménye szerint, ha itt egy kollégium van, ha a ház falai között valódi közösség él, akkor rá tudjuk venni magunkat a spórolásra: vízzel, árammal stb. (Arra sajnos nincs mód, hogy minden szobába vízórát és villanyórát szereljenek, tehát az ebből adódó költségeket nem lehet igazságosan felosztani a kollégisták között – mint amilyen tendenciák most a lakótelepeken tapasztalhatók.)

Jelenleg mi mondjuk meg, hogy mikor van villanyoltás, mikor lehet fürödni, hogy van-e szükség takarítónőre és nevelőtanárra. Azonban elképzelhető, hogy ez nem mindig lesz így. Ha a kollégisták nem tudnak önként spórolni, akkor bekövetkezhet a diktatúra. Egyszercsak valaki például elzárja a vízcsapot úgy hóvége táján.

Azt sem tartja elképzelhetetlennek a főigazgató úr, hogy egyszer csak rájön a hallgató, hogy esetleg tud találni olcsóbb kollégiumot is, mondjuk olyat, ahol nem pazarolnak.

Kérdésként felmerült az is, hogy a kollégiumnak a nyári hasznosítás bevételéből kellene olcsóbbá tennie magát a hallgatók számára. Persze állítólag egyes kollégiumok 20% körüli kihasználással dolgoztak a nyáron. De az is lehet, hogy az üzemeltetők ennyit vallottak be, miközben jó néhány szoba esetleg feketén lett kiadva.

A főigazgató úr határozott véleménye, hogy az alacsony kihasználtsággal üzemelő kollégiumokat be kellene zárni nyárra, ugyanis azok ugyanúgy fogyasztják a működési költséget, viszont csak keveset termelnek. Így csak egy vagy két kollégiumot kellene üzemeltetni, de azt teljes gőzzel. Egy tisztességes nyári hasznosításnak ugyanis el kellene tartania magát.

Tartogatott azonban számunkra még egy hírt Török Imre, mégpedig a lakhatási támogatásokkal kapcsolatban. Jelenleg ugyanis úgy néz ki a helyzet, hogy a már fentebb említett évi 43.000 forint eltűnt a láthatárról. Ez esetleg azt is jelentheti, hogy egyelőre nem vezetik be az új rendszert, hiszen kompenzálás nélkül nem lehet ekkora terheket a hallgatóság nyakába sózni. Én persze nem vagyok ilyen optimista. Ettől a kormánytól akár ez is kitelik...

Kincses Zsolt