Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Az érthető PC magazin

Teszteltük, jól: Computer Akt!v

Fejezetek az Izland-expedíció naplójából

A többiek

HK news

Halasztott vizsgák – Közvélemény-kutatás – Következő tanév

Irodalmi Kör

Gazdaságos öngyilkosság

A világ minden tájáról érkeznének kis hazánkba a szerelmi bánatukban tanácstalanná váltak, hogy országunk komfortos körülményei között vessenek véget evilági létezésüknek.

A német nyelvű képzés

Végigcsináltuk a fesztiválok nyarát

A banda egyik tagja azt álmodta, hogy a mellékhelyiség ajtajára "Men" és "Women" helyett "Chumba" és "Wamba" volt írva. Hajnalban pedig Buddháról beszélgetni egy keresztény teológushallgatóval csak a Szigeten lehet. Nyári fesztiválösszefoglaló.

Impressziók – II.

A Ti ágyatokban alszom. GPRS-hídon a világhoz kapcsolva – vagyok. Hozzátok kötve. Enyém a világ, és én a világé vagyok. Budapesten, San Diegoban, Bernben – Tiszaszentimrén, mindenhol.

Az időt csak térben tudom elképzelni

Diákhitel II.

A legutóbbi megjelenés óta a Művelődési és Közoktatási Minisztérium által tervezett diákhitel rendszere számos módosításon esett át. A jelenlegi álláspont szerint a hitelt nem felmenő rendszerben vezetnék be, így a mostani egyetemisták is részesülhetnének belőle. A hitel mértéke körülbelül 21-35 ezer forint lenne havonta, a kamat pedig a piacinál alacsonyabb. A hivatalos álláspont szerint a diákhitel a hallgatók családjuk szociális helyzetétől való függetlenítését tenné lehetővé. Az persze kérdéses, hogy ez az összeg egyáltalán elegendő lenne-e erre a célra.

A visszafizetés a szociális helyzetnek megfelelő mértékben történne, a mindenkori jövedelem 5%-át kellene a hitel törlesztésére fordítani. Mivel a kamat nem fix, hanem a mindenkori banki kamat függvénye, így a visszafizetés időtartama is változna. 5 év alatt havi 25.000 forinttal számolva a felvett hitel összege 1,8 millió forintot tenne ki, melynek visszafizetése nem egy egyszerű feladat. Egy jól kereső közgazdásznak ez mindössze 10 évig tartana, de egy általános iskolai matematika tanár például nem is biztos, hogy nyugdíjazásáig teljes mértékben vissza tudná majd fizetni. Ezért aztán nem árt megfontolni, hogy belefogjon-e az ember.

Mivel a hitelt a bankok saját pénzükből finanszíroznák, ezért az állam garanciát vállal arra, hogy azt nem veszítik el. Erre a célra az eredetileg a hallgatói normatíva növelésére szánt pénzt használják fel, melynek következtében a normatíva csak csökkenni fog. Pedig már így is jelentősen kevesebb, mint az optimális érték. A bevezetésekor (1992-ben) meghatározott összeg mai értéke a jelenlegi valós értéknek kb. 10-szerese. Úgy tűnik, az állam nagyon át szeretné ruházni a felsőoktatás finanszírozásának terhét. A fenti problémák mellett adódnak más jellegű gondok is. A hitel havi összege például kevés ahhoz, hogy azt megfelelően differenciálni lehessen. Ráadásul a rendszer nyilvántartása is komoly feladat: jelenleg már a felsőoktatásban tanulók intézmények közötti mozgását is nehéz nyomon követni, a diákhitel pedig egy sokkal több résztvevőből álló rendszer lenne. Természetesen a jelenlegi koncepció sem végleges, a felállás napról napra változik.

Kristóf