Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

ARTulcsapás

Életkép egy büféinfós hétköznapjáról, elmondva szabadköltészetben

Kalandra fel!

Kalandra fel!

Rádiótechnikai Diákműhely (RD)

Az Informatika épület története

Amiért érdemes élni

Soha nem csináltam semmit se, ami kicsit is veszélyes: nem ittam meg egész életemben semmi alkoholt, nem próbáltam a cigarettát, nem mentem utazni, kirándulni, nem jártam társaságba, mert nem bírtam elviselni a sok elégedett arcot, illetve azokat, akik fesztelenül érezték magukat emberek között.

Szponzorok

"...itt van a hátamon!"

Aranyásó Filmklub

2005 éve – a fizika és a kultúra egysége

József Attila csodálatos verseket alkotott, mégsem tudott megélni belőle. A kor nagy irodalmárai fordításokból biztosították megélhetésüket, azonban ehhez az ő iskolázottsága kevés volt. Küzdött, sokan pártfogolták, mások nem ismerték el.

Diákhitel II.

A legutóbbi megjelenés óta a Művelődési és Közoktatási Minisztérium által tervezett diákhitel rendszere számos módosításon esett át. A jelenlegi álláspont szerint a hitelt nem felmenő rendszerben vezetnék be, így a mostani egyetemisták is részesülhetnének belőle. A hitel mértéke körülbelül 21-35 ezer forint lenne havonta, a kamat pedig a piacinál alacsonyabb. A hivatalos álláspont szerint a diákhitel a hallgatók családjuk szociális helyzetétől való függetlenítését tenné lehetővé. Az persze kérdéses, hogy ez az összeg egyáltalán elegendő lenne-e erre a célra.

A visszafizetés a szociális helyzetnek megfelelő mértékben történne, a mindenkori jövedelem 5%-át kellene a hitel törlesztésére fordítani. Mivel a kamat nem fix, hanem a mindenkori banki kamat függvénye, így a visszafizetés időtartama is változna. 5 év alatt havi 25.000 forinttal számolva a felvett hitel összege 1,8 millió forintot tenne ki, melynek visszafizetése nem egy egyszerű feladat. Egy jól kereső közgazdásznak ez mindössze 10 évig tartana, de egy általános iskolai matematika tanár például nem is biztos, hogy nyugdíjazásáig teljes mértékben vissza tudná majd fizetni. Ezért aztán nem árt megfontolni, hogy belefogjon-e az ember.

Mivel a hitelt a bankok saját pénzükből finanszíroznák, ezért az állam garanciát vállal arra, hogy azt nem veszítik el. Erre a célra az eredetileg a hallgatói normatíva növelésére szánt pénzt használják fel, melynek következtében a normatíva csak csökkenni fog. Pedig már így is jelentősen kevesebb, mint az optimális érték. A bevezetésekor (1992-ben) meghatározott összeg mai értéke a jelenlegi valós értéknek kb. 10-szerese. Úgy tűnik, az állam nagyon át szeretné ruházni a felsőoktatás finanszírozásának terhét. A fenti problémák mellett adódnak más jellegű gondok is. A hitel havi összege például kevés ahhoz, hogy azt megfelelően differenciálni lehessen. Ráadásul a rendszer nyilvántartása is komoly feladat: jelenleg már a felsőoktatásban tanulók intézmények közötti mozgását is nehéz nyomon követni, a diákhitel pedig egy sokkal több résztvevőből álló rendszer lenne. Természetesen a jelenlegi koncepció sem végleges, a felállás napról napra változik.

Kristóf