OHV a matematika tanszéken

Lassan kezd újraéledni az oktatók hallgatói véleményezése (OHV). Egy évvel ezelőtt a matematika tanszéken Recski András professzor úr kezdeményezte, hogy az elsőévesek töltsenek ki egy általa kidolgozott kérdőívet. Fél év múltán pedig a TTtK-n is készült egy hasonló felmérés. Ez a rendszer szép hagyományokkal rendelkezett nálunk korábban, csak aztán valahogy érdektelenségbe fulladt (folytották?). Mindenesetre amikor kidolgozásra került a számítógépes véleményezési rendszer, többen is felszólaltunk ellene a hallgatói gyűlésen – sajnos eredménytelenül. Azóta eltelt egy-két félév, s sokan meg is feledkeztek az OHV-ról. Na nem mintha olyan nagy élmény lett volna akár számomra is, hogy ostoba kérdésekre adjak választ, szöveges megjegyzést írni pedig kicsit ciki volt – egyből kiszúrták az embert. Aztán később megtudtam, hogy az általam szidott kérdőív egyáltalán nem egységes az egyetemen.

Jelentős változást hozott a Recski professzor úr által bevezetett rendszer. A kérdések árnyaltabbak lettek. A szabályok is változtak. Összességében véve meg is lennék elégedve, egy dolgot kivéve. Ez pedig az eredmények nyilvánosságra hozása. Elhangzott többek részéről az az érv, hogy ha túl kevesen jellemeznek egy oktatót, akkor az nem ad reális eredményt. Mert az egyetemistát ismerve az csak akkor nyilatkozik, ha valami kínja van. Ezzel szemben ha elégedett, akkor megy a maga dolgára, nem fordít egy percet sem mindenféle kérdőívek kitöltésére. Így aztán egy-két problémás ember véleménye fogja meghatározni az eredményt. Az így kapott rossz értékelés pedig egyáltalán nem reális, és csak elkedvetleníti az oktatót.

Erre én azt válaszoltam minden alkalommal, hogy szerintem pedig minden eredményt nyilvánosságra kell hozni, de mellé kell írni, hogy ez hány hallgató illetőleg a hallgatók hány százalékának véleménye. Ezzel kapcsolatban megkerestem Recski professzor urat is. A professzor úr elmondta, hogy náluk igen jó átlagok születtek, amin persze nem csodálkozik. A korábbi rendszerben is az volt a jellemző, hogy a matematika tanszék oktatói jobb értékeléseket kaptak a kari átlagnál.

Aztán megkérdeztem tőle, hogy miért 60%-os hallgatói véleménynyilvánítást választottak küszöbnek. Szerintem egy hasraütve felvett számmal – közvetett módon persze – magát a végeredményt is befolyásoljuk. És ez szerintem helytelen.

Kérdésemre válaszolva azt mondta, hogy nincs szignifikáns különbség, ha a nyilvánosságra hozási határt 60, 70 esetleg 80 százaléknál húzzuk meg. A lényeg csak az, hogy ne 10-15% legyen. Ezt a szabályt pedig azért találták ki, mert annak idején mindenféle "határozatképesség" vizsgálata nélkül jelentek meg az Impulzusban a hallgatók által mondott vélemények. Szerinte pedig ez utóbbi dolog volt helytelen.

Az ellen persze nem tiltakozott Recski professzor úr, hogy az általam javasolt módon megjelenjen minden eredmény: az átlag és a véleményezők száma vagy aránya együtt feltüntetve. Ekkor ugyanis mindenki sajátmaga döntheti el, hogy mennyiben veszi figyelembe a véleményeket, hogy hol veszi fel hasraütve azt a bizonyos küszöbszázalékot. Azt azonban hozzátette, hogy különbséget tenne százalék és abszolút szám között, és főleg különbséget tenne előadó és gyakorlatvezető között. Néhány ember véleménye ugyanis nem ugyanazt jelenti egy kislétszámú tankör vagy egy nagylétszámú évfolyam esetében.

Végül megkérdeztem néhány hallgatót is, hogy mondjanak véleményt oktatóikról. "Benkő mami"-t és "Hári apó"-t többen egybehangzóan jó tanárnak és lelkiismeretes oktatónak tartották. Néhány oktatóról elhangzottak rossz vélemények is, de ezek nevét inkább nem hozom nyilvánosságra.

Kincses Zsolt