Az év diákújságírója

Zánkán manapság már nemcsak úttörőtáborokat rendeznek. Hétvégén a MESE, vagyis a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtóegyesület tartotta itt háromnapos konferenciáját, melyet az egyesület ötödik születésnapjának megünneplése alkalmából rendeztek. A szülinapi tortát szombaton este a Balaton közepén, a MESE-Médiahajón vágta fel a rendezőgárda. Előtte azonban még számos köszöntő hangzott el: Hornyák Tibor, a MESE elnöke után Szabó László, az ISM helyettes államtitkára mondta el megnyitó és köszöntő szavait. Jelen volt a magyar felsőoktatás diákújságíróinak színe-java, köztük a legnagyobb küldöttség, a MűSajt.

Az est fényét tovább emelte egy újságíró alkotói pályázat eredményhirdetése. Az Év írása elnevezésű pályázatra az ország felsőoktatási intézményeinek újságírói küldhették be műveiket, melyeket több kategóriában bíráltak el. A díjakat neves újságírók adták át. A nyertesek megérdemlik, hogy nevüket megismerjétek. A kategória mellett az írásművek címét is közzétesszük, hogy az érdeklődő kedves olvasó a megfelelő archívumokban megtalálhassa.

Így nemcsak a MESE, hanem a díjazottak tiszteletére is üríthettük műanyag pezsgőspoharainkat.

Mivel elég hűvös volt, szemerkélt az eső, a hullámok dobálták a hajónkat, a MűSajt-os különítmény tortaevés, pezsgőzés közben kerekasztal-beszélgetést rendezett a hajófenékben egy hangulatos különtermecskében. "Vendégünk" az év diákújságírója, Lengyel Gergő volt. Több művét beküldte a zsűrinek. A bírálók úgy döntöttek, hogy kiosztják ezt a címet, mivel Gergő minden cikke a legjobbak között szerepelt.

– Gratulálunk a "győzelmedhez"!

– Köszönöm. Az az igazság, hogy erre nem számítottam. Tudjátok, néhány nap múlva lesz a születésnapom. Ma délelőtt 11-kor felhívtak a barátaim, hogy jöjjek utánuk Zánkára, mert meglepetésük van a számomra. Vonatra ültem. Azt hittem, a szülinapomra készülnek. Aztán itt a hajón hallottam a nevem az eredményhirdetésen. Fantasztikus érzés! Most már tényleg van okunk az ünneplésre.

– Nem mi vagyunk az elsők, akik riportra hívtak ma este. A Hökkentőnek elmondottakból elcsíptünk pár adatot rólad. Ezek szerint a Miskolci Egyetemre jársz, IV. éves informatikus hallgató vagy. Mióta foglalkozol az újságírással, írással?

– Egy éve kezdtem. Azelőtt – még középiskolás koromban – egyszer indultam egy helyesírási versenyen, mert eggyel több feladatsor volt, mint jelentkező, és beugrottam. Nagy megdöbbenésemre megnyertem. Aztán a magyar érettségim sikerült nagyon jól. Ennyi. Jó egy éve az egyetemen megláttam egy hirdetést, a MERt (Miskolci Egyetem Részvénytársaság) keresett munkatársakat. A MERt-en kívül jelentek meg cikkeim a Tatuban is Mikulás néven. De a Tatu olyan formában megszűnt, pontosabban átalakult. Azt hiszem, abba az újságba jobb cikkeket írtam, mint a mostaniak.

– Milyen művek kerültek ki a kezed alól?

– Írtam régebben verseket, néhányra még most is emlékszem. Bár ezek nyomtatásban nem jelentek meg.

– A költői korszakodnak vége? Most miről írsz, milyen formában?

– A versírásnak tényleg vége. Mostanában inkább napi témákról szólnak az írásaim. Párkapcsolatról, szerelemről. Érzékeny alkat vagyok. A problémamegoldó cikkekben ez a tulajdonság nagy segítséget jelent.

– Milyen érzés a középpontban lenni?

– Most jó. Azt mondják, olyan ember vagyok, aki szeret a középpontban lenni. Ennek ellenére nagyon lámpalázas vagyok.

– Szoktak veled riportot készíteni?

– Újságírókkal nem szoktak... Bár ez ma este a második.

– Miért a Miskolci Egyetemre jársz? Miért lettél informatikus?

– Gondolkoztam a BME informatikus szakon is. Aztán Veszprém, Szeged és Miskolc is szóba jöhetett. Ezt biztos nem fogjátok elhinni, de Miskolc mellett végül is azért döntöttem, mert az EDDA Művek egyik nagy számában is benne van: "Egyszer egy szép napon, tudom, hogy elhagyom...". Veszprémet nem lehet elhagyni, de Miskolcot igen. Ez így jó poén, de tényleg jó hely.

Az informatika szakot főleg egzisztenciális okok miatt választottam. A mi generációnknak már megadatott, hogy ilyen szempontokat is figyelembe vegyen. Az informatikusok igazán jól keresettek és igazán jól keresnek manapság. Fontosnak tartottam a választásnál ezt a tényt. A szüleim pedagógusok.

Volt egy idő, amikor rendezői álmokat dédelgettem, de ezek tényleg csak felhős gyermeki ambíciók voltak. Színész nem lehetnék. Vizuális a memóriám. Az újságírás egyelőre hobbi, szeretem. Nem lehetetlen, hogy beiratkozom az újságíró iskolába.

– Térjünk vissza a sajtóhoz! Az év újságírója címet nyerted meg. Milyen témákkal foglalkoztál az utóbbi évben?

– Elsősorban kritikákat írtam és írok. A Puccos cuccok is lényegét tekintve az. Nemrég írtam – negatív kritikát – Uhrin Benedekről és a "Gerappa"-jelenségről.

– Ezen a héten a Schönherz koliban rengetegen voltak az Uhrin Benedek koncerten.

– Én is láttam koncertfelvételt, figyeltem az úriember pályafutását. Ezt írtam le a cikkben, aminek a címe Az ország bohóca. Az emberek inkább olvassanak, járjanak buliba, színházba, de ne csináljanak hülyét egy emberből!

– Szerinted miért ilyen népszerű?

– Véleményem szerint azért, mert ő azt hiszi, hogy az emberek azért szeretik, amit csinál, és ez meg is látszik rajta. Ez az a felfogás, ami miatt szeretik, mert jót lehet röhögni a naivitásán. Ez nem művészet, dilettáns dolog.

Erről a témáról a szakértőink hosszasan elbeszélgettek a sráccal. Diktafon hiányában azonban az elhangzottak csak "köztünk maradnak".

– Mi a célja ezeknek az őszinte kritikáknak?

– Azt próbálom ezekkel elmondani az olvasóknak, hogy ne legyenek önámítóak. Ne a rájuk erőltetett sémák szerint éljenek a fiatalok. Önállóan gondolkodjanak, felnőtt ember módra és ne kicsinyesen, gyerekesen.

– Ez az ars poeticád?

– Igen.

Végszóra megérkezett egy MERt szerkesztő. Az egyik haver, aki a "meglepit" előkészítette. Már átkutatták a hajót Gergőért, ünnepelni szerettek volna. Vidám kis csapatunk őt is befogadta. A hajó kikötéséig eszmét cseréltünk újságkiadásról, szerkesztésről, körülményekről és az ünnepeltről.

– Igazi egyéniség – mondta. – Nélküle szegényebbek lennénk. Néha ugyan kicsit nehéz vele, de tényleg pótolhatatlan. Jó haver. Az év újságírója.

b.

Az Év Diákújságírója:
Lengyel Gergő (MERt, Miskolci Egyetem)

Kritika kategória:
Kovács Krisztina (Pécsi Campus)
"Titok, idegenség" c. írása;

Publicisztika kategória:
Pálinkás Norbert (Pécsi Campus)
"Hatszáz ház" c. írása;

Riport kategória:
Varga Tamás (Tű, Szeged)
"Utazásom Túlélővel, avagy egy kamionos élete" c. írása;

Interjú kategória:
Béres Endre (Diákinfó)
"Korlátoltság nélkül keresni kell az egyensúlyt" c. írása.