Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Jutalmazás

Führer Lívia (Lívi)

KKB választás

Kollégiumi körök

Kollégiumi körök bemutatkozása.

Egy kis irodalom

Cím nélkül, Acélemlék, Bolond vagyok, Balaton, Cím nélkül 2., Különleges vagy...

Kari BME ösztöndíjat kapott hallgatók

(Hogy) az a csodálatos ATX-ház...

"...kezd vele tele lenni elég sok mindenem..."

Agrobank(ó)

EHK-tükör

Kispéter Zita, V. Vill.

Az ösztöndíjtábla megalkotásának elvei

Keretfeltételek

A tanulmányi ösztöndíj meghatározásával kapcsolatban a térítésekkel és juttatásokkal foglalkozó rendelet (144/1996. kormányrendelet) és az egyetemi Térítések és Juttatások Szabályzata tartalmaz szabályozásokat (4. §, megtalálható a HKweben is).

A megkötések a következők:

– A hallgatói normatíva legalább 75%-át tanulmányi ösztöndíjra kell kiosztani.

– A hallgatók legalább 50, legfeljebb 70%-a kaphat ösztöndíjat.

– A legkisebb és a legnagyobb összeg közötti szorzónak legalább 4-nek kell lennie.

A következőkben – amennyiben az adott szövegrész nem nyilatkozik másként – a "szabályzat" megnevezés a Térítések és Juttatások Szabályzatára vonatkozik.

Általunk meghatározott elvek

Az előző félévek folyamán kialakult néhány általánosan elfogadott elv, amelyet már több féléve alkalmazunk.

1. Mivel a szakirányon, ill. szakirány előtt a hallgatók megterhelése és – ezzel összhangban – az elért ösztöndíjátlagok nagyon eltérőek, ezért a hallgatókat szét kell választani és a különböző csoportokat külön vizsgálni. Ugyanilyen eltérés tapasztalható a villamosmérnök és a műszaki informatikus képzés között is. Ez ösztönzött minket arra, hogy 4 homogén hallgatói csoportot alakítsunk ki (ezek: villamos alapképzés, villamos szakirány, info alapképzés, info szakirány).

2. A Kar minden hallgatója azonos átlagra azonos összegű ösztöndíjat kap, függetlenül attól, hogy melyik hallgatói csoportba tartozik. Az egyes csoportok közötti különbség az ösztöndíj megkapásához szükséges tanulmányi átlag alsó határában mutatkozik meg, amely szakirányosoknál általában magasabb, mint a nem szakirányosnál, valamint villamosmérnöki szakon általában alacsonyabb, mint az informatikusoknál. Ez a két elv együttesen biztosítja azt, hogy az egyes homogén csoportokat egyrészről különféleképpen kezeljük az eltérő helyzet miatt, ugyanakkor az átlagok értéke az egyes csoportokban némiképpen összemérhető legyen, és egységes rendszert alkosson.

3. Általánosan elfogadott elv, hogy 2,0-ás ösztöndíjátlag alatt nem osztunk ösztöndíjat (a mintatantervben előírt félévenkénti 30 kredit elégséges teljesítése mellett ekkora az átlag).

4. Az egyes átlagokhoz tartozó pénzösszegek nem lineárisan, de az ösztöndíjátlaggal monoton nőnek. A nem linearitással biztosítható, hogy lehetőség legyen adott hallgatói réteg(ek) kiemelt ösztönzésére. A monotonitás nem szigorú, pl. elképzelhető, hogy 6,0 felett mindenki azonos összeget kap.

Az átlagok 0,1-es pontossággal skálázottak. Ez a skálázás nem mossa el a teljesítménybeli különbségeket, de még átlátható, és az adott adminisztrációs eszközökkel kezelhető.

A Hallgatói Képviselet október 1-jei ülésén tovább finomította a fenti elveket, döntés született néhány alapvető fontosságú, a konkrét tábla megalkotásához szükséges elvről is.

5. Ösztöndíjat kapó hallgatók pontos aránya: Arra, hogy a hallgatók hány százaléka kapjon ösztöndíjat a szabályzat csak keretértékeket határoz meg. E kérdésben több elv is felmerülhet:

– Kapjon a hallgatók 50%-a (ill. minél kevesebb ember), mert így biztosítható, hogy a magasabb átlaggal rendelkező hallgatók a lehető legnagyobb összegű ösztöndíjat kaphassák.

– Kapjon a hallgatók 70%-a (ill. minél több ember), mert így a lehető legtöbb embernek tudunk ösztöndíjat biztosítani.

– "Arany középútként" kapjon a hallgatók kb. 60%-a, mert így a hallgatók viszonylag nagy százalékát lehet ösztönözni és a konkrét pénzösszegek is viszonylag "használhatóak" maradnak, nem aprózódik el a pénz.

Mindkét véglet mellet erős érvek és ellenérvek sorakoztathatók fel. Hosszas vita után a középút követése mellett, vagyis a kb. 60%-os arány mellett döntött a Hallgatói Képviselet.

Ez a 60% az összhallgatói létszámra vonatkozik. Az egyes hallgatói csoportokon belül törekedtünk a kb. azonos arány kialakítására, a pontosan 60%-os határ csak az összlétszámra biztosítható (a 0,1-es skálázás miatt). Így ebben a félévben a villamosmérnök alapképzésesek 55%-a, a többi hallgatói csoportban a hallgatók 63%-a kapott ösztöndíjat, ami összességében 60%-os arányt eredményez az összlétszámra nézve. A százalékok a valóságban minimálisan változhattak, mivel az ösztöndíjtábla elkészítésének időpontjában néhány (kb. 30) hallgatónak még nem volt átlaga (pl. IV díj befizetésének elmaradása miatt).

6. A normatívából az ösztöndíjra szánt pontos keretösszeg: A szabályzatban az szerepel, hogy a hallgatói normatíva legalább 75%-át tanulmányi ösztöndíjra kell költeni. A konkrét százalék meghatározásánál több szempontot is figyelembe kell venni. Az ösztöndíjkeretnek felső határa ugyan nincs, de összhangba kell hozni a szociális támogatással, ami az egyszeri egyéb juttatásokkal együtt max. 20%-ot tehet ki, valamint a Kari BME ösztöndíjjal, ami max. 2% lehet (a normatíva maradék 3%-át pedig egyetemi szinten, többek között az Egyetemi BME ösztöndíjra használják fel).

Tehát ha az ösztöndíjra szánt keretösszeg nagyobb 75%-nál, akkor azt a szociális támogatás vagy a Kari BME ösztöndíj keretösszegéből kell levonni. A levonást nem célszerű a Kari BME ösztöndíj 2%-ából megtenni, mert az nem akkora tétel, amit látványos összegbeli változás nélkül meg lehetne "rövidíteni". Az ösztöndíj keretét mindenképpen a minimum 75% fölé érdemes belőni (elkerülendő, hogy az esetleges adatbázisbeli ingadozások miatt 75% alá kerüljünk), de nem sokkal, hogy a szociális támogatás kerete ne csökkenjen drasztikusan.

7. Az ösztöndíjak növekményei: A következő fontos dolog az egyes átlagok között lépcsők meghatározása. Több ötletet, verziót is alaposan megbeszéltünk, itt csak a véglegeset ismertjük.

Az ösztöndíj célja, hogy minél több hallgatót minél jobb átlag elérésére ösztönözzön. Ezért a konkrét lépcsők meghatározásakor figyelembe kell venni a hallgatók létszámbeli eloszlását az egyes átlagok között. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ösztöndíj jutalmazó jellegű, tehát elsősorban a jó tanulmányi eredményű emberekre kell koncentrálódjon. Így született meg az az elgondolás, hogy az egyes összegek növekményei ott legyenek a legmagasabbak, ahova 3,5 és 5,0 között a legtöbb hallgató esik (3,5–5,0 számít legalább "jó" tanulmányi eredménynek a Tanulmányi és Vizsgaszabályzat meghatározása szerint).

A maximumtól balra és jobbra a növekmény egyre kisebb, 5,0 fölött pedig egy konstans, viszonylag alacsony érték. (Mivel nem cél, hogy az előtanulmányi rendtől jelentősen eltérő hallgatókat anyagi előnyhöz juttassuk szokásos ütemben haladókhoz képest. Egy félévben 6,0-ás átlag elérésével ne jusson több pénzhez a hallgató, mintha egyenletesen teljesítene.)

A lépcsők maximumát a következő módszerrel határoztuk meg: vettük annak a függvénynek a maximumhelyét a 3,5–5,0 intervallumon, amely a hallgatók átlaga és az adott átlagot elért hallgatók száma közötti kapcsolatot írja le (vagyis megnéztük, hogy a 3,5–5,0 szakaszon melyik átlagot (átlagokat) érték el a legtöbben). Az egyes összegek közötti differencia is ennél az átlagnál, ill. az átlag 0,2 sugarú környezetében a legnagyobb.

8. A legkisebb összeg meghatározása: A végleges tábla megalkotásához szükséges információ a legkisebb átlaghoz tartozó kezdőösszeg meghatározása. Előző félévben ez az összeg 2500 Ft volt, a mostani ösztöndíjtáblában ez 3000 Ft. Szerettük volna, ha a kezdőösszeg is legalább akkora, amivel már "lehet valamit kezdeni". Tekintettel az árak alakulására, úgy érezzük, hogy ennek az emelésnek mindenképpen van létjogosultsága.

9. Karácsonyi, szeptemberi pénz: Az 5 hónapon keresztüli ösztöndíj (és szoctám) kifizetésen kívül félévenként egy-egy plussz alkalommal is szoktak pénzt kapni a hallgatók.

Az évek során már bevált módszerré vált a szeptemberi (vagyis az előző félévhez képest 6. havi) kifizetés, amelyben az előző féléves szociális támogatás és/vagy tanulmányi ösztöndíj összegét kapják meg újra a hallgatók. Ez általában egy "gyorssegély", tekintettel az évkezdés magasabb kiadásaira, valamint arra, hogy az első havi (szeptemberi) ösztöndíj általában csak későn, október közepén szokott megérkezni. Ez a kifizetés nem törvényszerű, hanem a Hallgatói Képviselet aktuális döntésétől függ.

A másik ilyen bizonyos szempontból plusz kifizetés a karácsonyi pénz. Ennek kifizetése a Karácsony környéki nagyobb kiadásokon való könnyítésen kívül praktikus okai is vannak. A naptári év végén ki kell ürítenünk a kasszát, a megmaradó pénz elveszik, ezért azt inkább természetesen az utolsó fillérig kiosztjuk. A karácsonyi pénz kifizetése ugyanúgy nem törvényszerű, mint a szeptemberi pénzé (nem lehet tudni előre, hogy mennyi marad, marad-e egyáltalán). Az összeg, a jutalmazott hallgatók köre, a jutalmazás differenciált vagy nem differenciált mivolta a Hallgatói Képviselet aktuális döntésétől függ. Előző év végén pl. viszonylag kevés pénz maradt, ezért csak az elsőévesek kaptak.

Az 1999/2000-es tavaszi félévben az adott időszakra jutó normatívát a biztonsági keret levonása után 5 részre osztottuk. A félév végére (a biztonsági keretből) megmaradt pénz viszont idén már nem volt elég egy teljes körű egyhavi szoctám és ösztöndíj kifizetésére. Hosszas gondolkodás és vita után úgy döntöttünk, mivel szeptemberben a hallgatóknak nagy szükségük van támogatásra az elinduláshoz, ezért mégis lesz szeptemberi pénz, ezt részben az e félévre szánt keret terhére fizetjük ki. Ebből is okulva megpróbáltunk hosszabb távon is alkalmazandó elveket megfogalmazni.

Szintén több verzió átgondolása után úgy döntöttünk, hogy legcélszerűbb, ha az első félévben az arra az időszakra szánt keretet a biztonsági tartalék levonása után 6 részre osztjuk. A kiosztandó pénzt a 6. kifizetési alkalommal kiosztjuk, a maradékot (maradék a biztonsági keretből, illetve abból, hogy a 6. havi kifizetést kevesebben kapják meg, mint az előző ötöt) a második féléves kerethez csatoljuk. Az így kialakult második féléves keretet a biztonsági tartalék levonása után szintén 6 részre osztjuk, így biztosan marad pénz a karácsonyi támogatásra (hiszen a karácsony a másik olyan időpont, amikor a hallgatóknak több pénzre van szükségük, mint általában).

A biztonsági tartalékra mindenképpen szükség van. A Neptunnak és a DH túlterheltségének köszönhetően a hallgatói adatbázis nem mindig áll 100%-os összhangban a valósággal. Ebben gyakran maguk a hallgatók is hibásak (pl. nem lehet lezárni a hallgató félévét, amíg az előző vizsgaidőszakról IV díj hátraléka van stb.). A hallgatói normatívát a hallgatók száma alapján kapjuk, ezért ha a kiosztandó összegek nagyon pontosan kihasználnák a rendelkezésre álló keret maximumát, akkor akár néhányszor 10 fős eltérés is komoly galibát okozhatna. Márpedig egy több ezer embert nyilvántartó rendszerben néhányszor 10 fős eltérés csak 0,27%-ot jelent...

Többektől hallottuk ötletként, hogy akkor a karácsonyi pénz tanulmányi eredménytől függően differenciálva legyen kiosztva. A karácsonyi pénz összegének és elosztása elveinek meghatározása már a következő HK feladata, várhatóan december környékén kerül majd rá sor.

Tekintettel a nyáron kiadott Térítések és Juttatásokkal foglalkozó új kormányrendeletre, a hallgatói juttatások terén sajnos további "felülről szabályozott" változás várható, melyek alapvetően a jelenlegi elsőéveseket (és az utánuk jövőket) fogják érinteni.

Rzsó