Úttörőtábor helyett

2000. szeptember 19. és 24. között közel 200 hallgató vehetett részt a Zánkai Gyermek- és Ifjúsági Üdülési Centrumban a Hallgatói Önkormányzatok Szakmai Táborán.

A tábort a HÖK-ök a Hallgatókért Mozgalom rendezte, a főszervezők a mozgalom két vezetője, Fehér Zoltán és Tímár Áron voltak.

Biztosan sokan nem tudjátok, mi ez a mozgalom, ezért egy kis "történelem":

2000. februárjában közel negyven hallgatói önkormányzat függesztette fel tagságát, mert nem tartották megfelelőnek a HÖOK elnökségének munkáját. Májusban – néhány fontosabb kérdésben kompromisszumra jutva a többiekkel – visszaléptek a HÖOK-ba, de emellett megalakították a HÖK-ök a Hallgatókért Mozgalmat, azzal a céllal, hogy az elmúlt években erejét vesztett hallgatói mozgalom újra ott legyen a felsőoktatási döntések meghozatalánál. Ebben a mozgalomban kb. 70 HÖK vesz részt.

Anyagi támogatást az Ifjúsági és Sportminisztérium és a Gazdasági Minisztérium nyújtott, így vált lehetővé, hogy a hallgatói képviselők és diákújságírók ingyen vehessenek részt.

A szervezők célja a táborral az volt, hogy szakmai fórumot teremtsenek a hallgatói önkormányzatok számára, ahol a résztvevők a diákokat érintő legfontosabb témákban előadásokat hallgathatnak és szemináriumokon vehetnek részt.

Ennek megfelelően elismert, hozzáértő előadók beszéltek az egyetemek és főiskolák normatív finanszírozásáról, az egyetemi integrációról és a tömegesedő felsőoktatás minőségbiztosításáról, a diákigazolványról és kedvezményrendszeréről, a felsőoktatási integráció eddigi folyamatáról és jövőjéről és hasonló aktuális felsőoktatási kérdésekről.

A tábor keretein belül került sor a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtóegyesület (MESE) konferenciájára is. A Műegyetemet a Műegyetemi Sajtóklub 12 tagja képviselte. Mi, sajtósok lévén főleg a MESE programjain vettünk részt, melyek Hornyák Tibornak, az egyesület elnökének köszönhetően igen színvonalasra sikeredtek.

Találkoztunk Neltz Jánossal (Petőfi Rádió – Menza), Csikesz Tamással (Magyar Hírlap – Felsőfokon melléklet) és Kelen Károllyal (Népszabadság – Diploma melléklet). Sajnos a három újságíróval egy alkalommal tudtunk volna beszélgetni, ám Kelen Károly mellett a másik két vendég ritkán jutott szóhoz. Egy kisebb vita azért kialakult Csikesz Tamás és Kelen Károly között a felsőoktatási mellékletek szerkesztési elveiről és később általában az újságírás elveiről és az újságírói etikáról. Szóba került, hogy lemehetne-e egy vibrátor-teszt vagy óvszer-hirdetés egy színvonalas országos lap felsőoktatási mellékletében – általánosságban: vannak-e olyan témák, melyek nem tűrnek nyomdafestéket, vagy csak az újságíró stílusán és megközelítésén múlik-e, hogy bekerül egy cikk vagy sem.

Pikó András újságíró és Fábri György filozófus egy hamarosan beinduló, felsőoktatással foglalkozó site-ra hívta fel figyelmünket és ajánlott lehetőséget a közreműködésre. A site honlapja a http://www.unipresso.hu lesz. Az említett két úriember egyébként az 1988-as hallgatói megmozdulások szervezője, a HÖOK elődjének alapítója.

Utolsó este, a tábor csattanójaként kifutott a Balatonra az első magyar Diák-médiahajó, fedélzetén a tábor összes résztvevőjével és a MESE születésnapi tortájával, hiszen az egyesület akkor ünnepelte ötödik születésnapját. A hajón történtekről Az év diákújságírója című cikkben olvashattok, Czinege Erzsébet, a Kémlelő újságírója tollából.

A sajtós programokon kívül egy beszélgetésre is betereltek minket, melyen Boros Bánk Levente (a HÖOK alelnöke) és Gajda Tibor (a Doktoranduszok Országos Szövetségének elnöke, HÖOK elnökségi tag) tartottak eszmecserét a HÖOK működéséről. Ez a beszélgetés többünkben is disszonáns érzéseket keltett.

Az első dolog, ami feltűnt: mindkét illetékes elvtárs – egyébként nagyon higgadt stílusban – úgy beszélt a HÖOK-ról, mint egy független, harmadik "valamiről". A beszélgetésen részt vett Fábri István, a Jelenkor Társadalomkutató Műhely vezetője is. Ő ismertette a HÖOK-ról szóló kutatás eredményeit, melyből – többek között – az derült ki, hogy a hallgatók közül kevesen ismerik a HÖOK-ot. Sokan a szervezet nevét sem tudják, az elnök nevét még ennél is kevesebben [sőt, elenyésző azok száma, akik tudják, hányas lába van – a hülye szerk.]. Véleményem szerint ebből következtetéseket levonni a működés jóságára vonatkozóan csúsztatás. A HÖOK dolga nem saját reklámozása. Én, mint egyszerű hallgató azt szeretném, ha a felsőoktatással kapcsolatos döntéseknél ott lenne a hallgatók véleménye. Nem érdekel, hogy konkrétan ki képviseli legfelső szinten az érdekeinket.

Sőt, továbbmegyek: nem érdekel, hogy a HÖOK-ból hányan vannak jóban az Oktatási Miniszter Úrral, hogy hány "párt" van a HÖOK-on belül és hogy milyen módszereik vannak egymás lejáratására.

Nálunk országos viszonylatban is jól működik az Egyetemi Hallgatói Képviselet – ennek ellenére a BME-sek kis százaléka tudja, hogy mi az az EHK, egyáltalán létezik-e. Nem kerül vele kapcsolatba, nem foglalkozik vele. Az egységsugarú hallgató maximum a saját kari HK-jáig lát el, és ezért nem hibáztatható egyik fél sem, hiszen ezért van a Hallgatói Önkormányzatnak hierarchiája.

Gajda Tibor a beszélgetés végén még kifejtette egyértelműen negatív véleményét a csillebérci vezetőképző táborokkal kapcsolatban, pozitív ellenpéldaként felhozva az akkori tábort, mely szerinte szakmailag és szervezésileg is sokkal jobb. Talán ez volt az a pont, amelyen a legtöbben meghökkentünk.

Valóban jó volt a zánkai tábor, szívesen elmennék újra. De a csillebérci HÖOK Vezetőképzők lehúzása valahogy nem fér bele a képbe, hiszen a BME-ről évek óta részt veszünk ezeken a minden félévben megrendezett vezetőképző táborokon, és – Tiborral ellentétben – nem érezzük, hogy akár a szervezés, akár az előadások minősége komolyabb kívánnivalót hagyott volna maga után.

Persze ez mind nem számít. A lényeg: Tiborral együtt mi is reméljük, hogy a közelgő HÖOK elnökválasztások után még jobb érdekképviselettel, még érdekesebb programokkal kedveskedik nekünk a HÖOK, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája.

Tom