Szórólapocska

A minap kezembe nyomtak a metrókijáratban egy szórólapot. Bizonyára nem én vagyok az első ember, akivel ez megesett. Megnézem, hát a szokványos antikvitásos hirdetés: megvesznek mindent, ami antik: régi kerámiát, kézimunkákat, terítőt, öreg bútort, kávédarálót, mozsarat, konyhakredenceket, ékszert, festményt: egyszóval mindent, amit csak gyártottak (kézimunkáztak) régen. Eddig semmi furcsa, igaz? Ámde leesett az állam, amint továbbolvastam (szó szerint):

"Teljeskörű fogászati ellátás régiségekért cserébe, értékegyeztetéssel". Ez már jobb, nem? És mi van akkor, ha én a századelei, lestrapált, kopott, antik bakelit műfogsoromat szeretném megjavíttatni a fogorvos úrral? Vagy: "Jó napot kívánok, hoztam egy hatvanéves babakocsit, egy komódot és szeretném, ha cserébe kihúzná az összes fogamat". Lehet, hogy ebben persze semmi különös nincs: egy fog jelenleg felér egy kredenccel, két fog már egy kredenc és egy legalább ötven éves gramofon stb.

Mégis, szerintem vannak dolgok, amiken az embernek megakad a szeme, ha egy oldalon látja őket. Hát az antikvitás és a fogászat talán ezek közé tartozik.

Rdee