Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Új ember az EHK élén

"... közlekkaros kollégáink által készített interjúból olvashattok itt részleteket."

Étkezés a környéken

Ivással-evéssel egybekötött beszélgetésre felettébb alkalmas helyek mindenütt.

Hogyan főzzük meg a barátnőnket

Deep Zone D&B Club

Kármános ki- és beköltözés

Am-I-disturbing-you.com

Szórólapocska

OFÉSZ-PM-MKM tárgyalás a tandíjról

A csapból is ez folyik!

"Igazából ennek az ügynek nem kéne ilyen undorítónak lennie."

Levél bácsikámnak az Ájtatos Manóhoz címzett fogadóból

Az igazi Casanova

Hát kérem, szögezzük le így mindjárt az elején, hogy én szerenádozni nem voltam. Legalábbis nem ott, ahová a rendezők beosztottak. De épp az egyik lánykoleszban jártunk. Vajon miért? Hát csak készültünk a másnap esti Casanovára... Szóval voltunk négyen, bAbA, Dani, Lecsó meg én. Lent meg-megjelent egy-egy qpacsapat, és nyomták a szívhezszóló "Nád a házam teteje" kezdetű meg egyéb hasonló nótákat. A negyedik emelet környékén – vesztükre – találtunk egy nyitott erkélyajtót, meghallgattunk egy strófát, és úgy gondoltuk, elég gyengén tolják ezek. "Majd mi énekelünk egyet!", gondoltuk, külön poén az ellentétes irány, ugye. Mi mást is választhattunk volna dalnak, mint az "Éliás próféta kiment a pusztába" kezdetű művet? Nem mondom, elég jó lehetett a hangerőnk, bár a vége felé már kezdtünk mind viszonylag bizonytalanok lenni a szövegben. Pont ott tartottunk, hogy elakadtunk volna, mikor a szomszéd bérházból egy – hangjából ítélve – idős hölgy kiüvöltött, hogy – Na, most már fogják be! Erre közösen megegyeztünk, hogy ez volt a tökéletes végszó a mi kis jelenetünkhöz, és tovább osztottuk a szórólapot.

Itt be is fejezhetném a cikket, mert ez a fenti olyan "két kis pedofil, gondolom, és továbbmegyek" jellegű befejező mondat, ám a kalandok sorozatának még nincs vége!

Hiszen volt aznap estére még szórólapoznivaló. Na, abba a bizonyos másik koleszba már úgy kellett belógni. Kezünkben egy-egy köteg rikító narancssárga cetlivel el kellett hitetnünk a portással, hogy mi csak látogatóba jöttünk. Azt is megmondtuk, hogy kihez. Na, ezek után gyorsan kellett cselekedni, ugyanis az, akihez jöttünk, nem létezett, a portás néni pedig ügybuzgóságtól hajtva telefonhoz hívta őt. Így aztán hamar kiderült a panama, és ennek megfelelően kipenderítettek minket a koleszból néhány keresetlen szó kíséretében. Mindez nem csüggesztett minket, másnap kíváncsian vártuk a fáradozásaink eredményét.

Megvolt. Jöttek a lányok 237-en, és ez még csak a mi csapatunkhoz. Közben elkupáztam egy húrkészletet, nehogy már megússzam anyagi kár nélkül az egészet, eh.

TCHibo