Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

VERS-ELŐ

Somogyi Erzsébet

Útmutató "karriertanácsok pályakezdő diplomásoknak"

A cégek sem a pályakezdőket keresik manapság, hanem a fiatal, de már tapasztalattal rendelkező diplomásokat, akik már valahol bizonyítottak, ismertek a képességeik, a szükséges (át)képzésük rövidebb ideig tart és költséghatékonyabb.

BMGE

"It is time to grow up." Hackerek szabadlábon

"...a több ezer fős táborban nem volt egyetlenegy rendfenntartó sem."

Email

Amszterdami útibeszámoló

"Sör, drog, nők"

Túlélési útmutató

Új néven a Sysdata Kft.

A magyar szakembereknek a digitális telefonközpontok és alközpontok, a mobil rendszerek és alkalmazásaik, a távközlési informatikai rendszerek, az internet és intranet, valamint a közlekedéstechnika területén felgyűlt tapasztalataira és szaktudására elsősorban a nemzetközi piac tart igényt.

Cím nélkül

Egy őszi nap (avagy a Csend)

Felkelek. A szobám nem kicsi. Megvan vagy 25 négyzetméter. Egyik felén könyvek ezrede, másik felén pár ruha, ágy, számítógép. Csend van. Tökéletes csend. Zavar, ezért bekapcsolom a számítógépet. Csajkovszkij zenéje szól. Beszélgetek kicsit a számítógép generálta emberekkel. Unalmasak. Leállítom a zenét. De Csend van. Zümmög a gép, semmit sem hallhatni kintről. Nem ketyeg egy óra. Nem beszél senki. Megint bekapcsolom a zenét. De a dallamok már üresek. Leállítom újra. Töprengek pár percet, ezért bekapcsol a számítógép szórakoztató programja. Kellemes lágy hang szól: Ugye milyen szép őszi napunk van? Elkap a düh. Idióta! – gondolom. Ősz? Szép? Nap? Elavult szavak. Nem láttam már a Napot 54 hete. A gép megint megszólal: Ugye milyen szép őszi napunk van? A kezem ökölbe szorul, de gondolom, elszámolok tízig. 1, 2, 3... Ugye milyen szép őszi napunk van? Elüvöltöm magam, felkapom a gépet, és földhöz vágom. Azonnal elhallgat. Halkan nevetek. Majd sírok. Majd nevetek. Újra sírok. Csend van. Üvöltök, de utána megint Csend van. Hogy ne így menjen tovább, leveszek egy könyvet a polcról. A kedvencemet. Elkezdem olvasni. De nem megy. Csend van. Fölkapok egy régi rádiót. Nem is tudom, hogy kerülhetett ide. Áram alá helyezem, majd bekapcsolom. Tekerem a sávállítót. De Csend van. Nincs még egy apró zörej sem. Mint amatőr rádiós próbáltam anno másokkal beszélni. De Csend volt akkor is. Járkálok a szobában. Valamit készíteni kellene, ami zörög. De a tökéletes luxusszobában nem lehet. Csend van. A Csend őrjítően ölel körbe. Hogy elűzzem, ordítok. Elmosolyodom, és énekelni kezdek. Én. Énekelni. De a Csend így elszalad. Énekelek, énekelek, énekelek. Reggeltől délig. Akkor elmegy a hangom. Csend van. Dobogok a lábammal. Elfáradok, és Csend van. Elalszom, egy tömött nagyvárosról álmodom, zajaival együtt. Felkelek, de Csend van. Elhatározom, kimegyek. De az ajtót csak a számítógép nyithatta volna. Keresek egy kalapácsot, meg egy vésőt. A vastag ólomajtó mellett a falat kezdem bontani. Nagyon vastag. De amíg bontok, zajt hallok. Bontom a falat. Elalszom. Bontom a falat. Alszom. Nem tudom, ez mennyi ideig megy így, csak arra gondolok, kint fúj a szél, madarak, állatok vannak. Ott nincs Csend. De ha leállok a bontással, Csend van. Kibillen az ólomajtó. A padlón nagyot kong. De utána Csend van. Odamegyek a létrához. Felmászom. A kijárat csapóajtóját csak belülről lehet kinyitni. Kimegyek. Várom a hangokat. De merre szem lát, minden fekete. És Csend van. Üvöltök. Lépek pár lépést, de az övembe épített mini-számítógép megszólal: "A sugárzási szint emberre káros. Azonnal hagyja el a területet!" Hajamba tépek. Leveszem az övemet, és elhajítom. De CSEND van. Rohanok pár percig, majd elesem.

A földön maradok, csukott szemmel. Egy idő után harsonahangot hallok. Kinyitom a szemem. Ez a Mennyország? Nem. Csak a szobám. A tévé ébreszt. Kinézek az ablakomon, és a napkeltei fényben embereket látok munkába sietni. Egy halk madárhangot hallok. Megnyugszom. Még nincs Csend...

Hajdu Péter