Euromérnöki diploma

Előző számunkban jelent meg az a cikkem, amelyben azt fejtegettem, hogy ha főként professzorok – tehát a sima diplomásokhoz képest toronymagasságban álló emberek – kapják meg az euromérnöki diplomát, akkor miért mondjuk, hogy az az egyetemen szerzett tudást ismeri el.

A kérdésre Ginsztler János rektorhelyettes felelt. Elmondta, hogy a viszonylag alacsonynak látszó követelmények (érettségi, diploma, idegen nyelv) csak az egyik feltételt jelentik, amelyre az egyesült Európában a déli államok más rendszerű képzése miatt volt szükség, mert csak ez biztosítja az egyenrangúság elismertethetőségét. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy szakmai és etikai követelményeknek is meg kell felelni. A FEANI kódex szerint például egy euromérnök nem végezhet olyan munkát, amelyre képesítése nincs (attól függetlenül, hogy ért-e hozzá vagy sem). Ezenkívül fontos, hogy az euromérnöki címre a jelöltet ajánlania kell egy rangos szakmai szervezetnek. Ez feltételezi, hogy az illető a szakmájában olyan eredményeket ért el, amely garantálja számára, hogy felelősséget vállalnak érte. Ezért ritka, hogy a végzett hallgatók egy-két éven belül megkapnák az euromérnöki címet, bár nem lehetetlen, ha valaki szorgosan TDK-zik, már egyetemi évei alatt felveszi a kapcsolatot az iparral és tagja lesz egy tudományos egyesületnek, ahol szintén fontos munkát végez.

Mindezek mellett korrekcióra szorul a cikk azon állítása, hogy zömében 60 év felettiek kaptak volna diplomát. Az átlag életkor inkább 40 év.

Az első diplomákat pedig azért a legnevesebbeknek adták, mert bár a javaslattétel jogát hazánk is megkapta, önmagukat nem minősíthették. Ezen túl azonban hazai szakembereknek is szerep jut a pályázatok elbírálásában. Az eddigiekkel nem is volt sok gond, egy-két hiányos pályázatot kellett csak visszaküldeni.

Kincses Zsolt