Jegesnap 2005

Február 16., szerda, 8 óra

Már hosszú sorok kígyóznak a bejárat előtt, egyre türelmetlenebb a sokaság. Jönnek barátok telefonhívásai, az ajtóban állók kérdései, mikor is kezdődik már a beengedés.

A rendezők csak nyugtatgatnak, már csak fél óra és mindenki megszállhatja a jégpályát. Igen, ilyen egy Jegesnap, a koli színe-java kint áll a bejáratnál és várja, hogy bemehessenek és korcsolyázzanak egyet felhőtlenül. Közben bent zajlik a készülődés, a 40 emberből álló rendezőgárda utolsó megbeszélése, eligazítása. A Rolbák kifutnak a jégre és elkezdik monoton munkájukat, megpróbálják egy kicsit rendbe hozni a jeget az előző ciklus után. Mindennek jól kell mennie, mire elkezdenek befele áramlani a vendégek. Az utolsó fél óra nagyon gyorsan eltelik, minden a helyére kerül, a rendezvények helyszínének előkészületei lezajlanak. A rendezők várják az embereket, akik a korcsolyakölcsönzőben segédkeznek, akik a kapuban állnak, vannak emberek akik a szűkös pénztárban kucorognak és a jégen is várja már mindenki a sok boldog arcot, fiúkat és lányokat.

8 óra 20 perc

A kinti tömeg egyre nyugtalanabb, már mennének be, de még várniuk kell egy keveset. Lassan múlnak a percek a kinti emberek szemével, míg bent nagyban folyik a készülődés, megmozdult az egész kollégium. Bent a jégen a zenekar egyre izgatottabb, már tudják, érzik, hogy nagyon hideg van és hogy ilyen fellépésük, nem valószínű, hogy lesz még egy. Próbálnak hangolni és vicces számokkal tartják magukban a lelket, háttérben az AC tagjai szüntelenül dolgoznak, minden apró részletnek stimmelnie kell. Ők már itt vannak 3 órája és dolgoznak rendületlenül, egyedül a koncert közben és éjfélig lesz egy kis nyugalmuk. Utána szedhetnek szét mindent, csomagolhatnak össze, még ők sem tudják mikorra fognak hazajutni. Kikerülnek a plakátok és az útbaigazító tájékoztatások, ez alapján kialakul, ki melyik kapun is tud majd bejutni.

8 óra 30 perc

A főrendező jelt ad, hogy minden rendben van, lehet beengedni a vendégeket. A hír futótűzként terjed kint, már mindenki bent szeretne lenni, mégis meglehetősen békésen és kultúráltan indul meg a tömeg. Vannak, akik a korcsolyájukat a kezükben, egy szatyorban szorongatva, az előre váltott jegyükkel indulnak le az öltözők és a ruhatár felé. Vannak akik a korcsolyára várva beállnak egy következő sorba, hogy még egy kis várakozás után, már tényleg mehessenek korizni. A korcsolyakölcsönző hamar megtelik, bent a hat rendező pihenés nélkül adja ki a korcsolyákat a vendégeknek, minden a várakozások szerint zajlik. Már az elején látszik, hogy jó kis buli lesz ez.

Ahogy múlnak a percek, egyre kezd megtelni a jég és elindul a korcsolyázás. Az elején a szerencsések a pálya minden pontját kihasználhatják, így ők még felhőtlenül szórakozhatnak. Viszont ahogy egyre többen lesznek a jégen, beáll a szokásos rend. Az emberek elkezdenek körbe-körbe korcsolyázni. A büfénél is kialakulnak a sorok, a legjobban a forralt bor fogy, mindenki egy kicsit melegedni akar. Hát nincs meleg, annyi szent. A rendezők is haladnak bent a jégen a sorral, nézik, hogy esik-e valakinek bántódása, vágódik-e akkorát, hogy megsérülhessen. Pedig történnek esések, de a legtöbbjének csak nevetés a vége, egyből felállnak, és korcsolyáznak tovább.

A zenekar úgy érzi, itt az ideje, hogy zenéljenek. Megindul a koncert, először nem sok embert érdekel a dolog. Csak hallgatják, közben haladnak tovább. Vannak viszont akik a színpad előtt megállnak és onnan hallgatják a zenét, a fülbemászó zenét...

A zenekar rendületlenül játszik. Nagykabátban, kesztyűben, már mindent kitalálnak arra, hogy valahogy melegítsék magukat. Kívülről semmi sem látszik, ők csak játszanak, játsszák a szokásos számaikat, azokat, amiket ismerünk tőlük, és vártunk is már a napok óta. Hiába, ez a Crackers.

Mikor a koncertnek vége, a rendezők átveszik a mikrofont és eligazítanak mindenkit, aki részt akar venni rendezvényeinken, és ajándékokkal a táskájában akar távozni. Van itt kerge-kecske, lökd meg a kecskét, már készülődik a sorverseny és a jégtánc is. A pálya másik oldalán már nagyban megy a játék, ott bizony hokiznak a srácok, vannak, akik védőfelszerelésben próbálják meg, vannak, akik csak egy sapkát vesznek fel. A kapuk a helyükön vannak – igaz, nem úgy, ahogy a pályán megszokott, és nem is úgy, ahogy az előző hétvégén az Arénában láthattuk. Ennek azonban nem is ez a lényege, mi jól érezzük magunkat, ha mindenki jól érzi magát.

A táncversenyt óriási érdeklődés előzi meg; fiúk-lányok ropják bent szakadatlanul különböző zenékre. Mintha jéggálán lennénk: gyönyörű motívumok, zseniális ötletekben gazdag előadások – hát igen: profik vagyunk!

Táncikálás után következhet a várva-várt sorverseny 22 csapat nevezésével. Iszonyatos az iram, a versenyzők sorra döntik meg egymás rekordjait, a rendezők pedig szédületes gyorsasággal oldják meg a problémákat.

Sietni kell: lassan záróra... akinek nincs saját korcsolyája, most sajnos battyoghat kifele, vissza kell vinni a kölcsönzött korikat. De mi még ott vagyunk és folytatjuk a tombolatárgyak kiosztását. Annyi van, nem is tudom mikor fogunk végezni. Szép lassan fogynak a nyeremények, ajándékok, míg elérünk a fődíjhoz. És láss csodát: a fődíj nyertese nemcsak tombolájának számával, hanem mosolyával is lenyűgözi a rendezőket; rohan is azonnal mindenki puszival gratulálni. :)

a DSK beszámolója