Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Helsinkiben jártam, hogy kifejlődjön az agyam

"...három nap alatt legalább 20 kiló lazacot etettek meg velünk."

Aktuális ZOH!

A Schönherz kolesz nem apácazárda...

Kalandra fel!

Rövid hírek házunk tájáról

Naplórészlet

Kollégium és diákotthon

A Napsugár Játéka

Gyorsan összekészülődtem, felöltöztem, s mire megállt a vonat, épp odaértem az ajtóhoz. Felnéztem az égre, mely még mindig csodálatosan ragyogott, a felhőkön táncot járt a megannyi napsugár, és éreztem: mégiscsak szép az élet, még akkor is, ha holnap vizsgám lesz...

A szeretet ünnepe - Hmmm

HK-választás 2003

Számokba fojtva

A március 3-i Impulzust olvasgatva jutottak eszembe az alábbi gondolatok. A 6. oldalon látható egy táblázat, a Villamoskar különböző évfolyamainak átlagaival, létszámával, és az egy főre jutó ösztöndíjakkal. A látottak engem és évfolyamtársaimat is konkrétan tájékoztattak arról, amit már régóta éreztünk.

Először a számokról. A másod évfolyam létszáma az infósok nélkül 259 (a táblázatban 264, mínusz 5 évhalasztó), továbbra is infó nélkül számolva a harmadévesek 330-an, a negyedévesek 374-en, az ötödévesek 289-en vannak. Innen látszik, hogy a másodévesek létszámát az ötödéveseké közelíti meg a legjobban, de még ők is harminccal többen vannak.

A táblázat harmadik sora a tanulmányi átlagokat tartalmazza. A mi 3.26-os eredményünk alátámasztja a fentebb közölt számadatokat. Vagyis ilyen az új tanterv, amit nálunk vezettek be? A létszám erősen csökkent, ezt az el-eltűnt arcok sejtették, de ilyen pontosan csak most láttuk meg. A leírtakhoz még annyit fűznék hozzá, hogy indulásnál 460-an voltunk – szintén infó nélkül –, tehát többen, mint elődeink. Magyarázatul három dolog merülhet fel. Vagy mi vagyunk alacsonyabb képességűek, vagy ezek a lassan kialakuló, és növekvő országos oktatási káosz első tünetei, vagy az új tantervvel a Dékáni Hivatal és a tanszékek egy kicsit elszámolták magukat. Ha pedig ez nem elszámolás, hanem szándékos, akkor elfelejtettek minket előre értesíteni.

Vizsgáztatásról, tanszékekről már sokat olvashattunk, ezt én most kihagynám, de az biztos, hogy évfolyamtársaim jelentős részének az egésztől elment a kedve. Szerintem az egyetemet, az egyetemi oktatást éppen lehetne szeretni is. Ez a része a dolognak már nemcsak a hallgatókon múlik. Az általános rosszkedvet még az anyagiak is fokozzák. Nem szeretnénk feleslegesen panaszkodni, de a fent említett táblázatnak volt egy 4. sora is. Ez az egy főre eső átlagosan kifizetett ösztöndíjakat tartalmazza. A másodéves villamos szak átlagosan 659 Ft-ot kap. A felsőbbéveseknél ez az átlag 2000-2500 Ft körül mozog, vagy még több. Folytatva a gondolatmenetet, adjuk össze a 659 Ft-ot az alanyi jogon járó 2570 Ft-tal, ez így összesen 3229 Ft. Ez, azt hiszem, nem sok. Tehát az állam és az egyetem nálunk egy fő munkáját anyagilag ennyire becsüli! Az összeg arra sem elég, hogy a havi élelmet fedezze. Ezenkívül nem fedezi a jegyzeteket, a ruházkodást, könyveket, színházat, mozit stb... A helyzeten sokunk szülei sem tudnak sokat enyhíteni. Egyéb más felsőoktatási intézményekben talán jobban megbecsülnének pénzügyileg is minket, de mi annak idején ide jelentkeztünk, mert ez az egyetem és kar tetszett meg. A mi tendenciánkat egyébként az elsősök, az első féléves eredményeik alapján, úgy látszik, követik.

Ezek után mi már csak reménykedni tudunk, hogy a negyedik félévben helyzetünk, tendenciánk változni fog, hogy nem kell jobban elidegenednünk az egyetemtől, és hogy a jövőben szükség lesz ránk, leendő villamosmérnökökre.

Póth Tamás


Kedves Tamás!

Sajnos még jobban el kell keserítselek. Az említett statisztika az én művem, és be kell valljam, kimaradt néhány dolog, ami azért elég lényeges. Először is: az évismétlők rovat a felsőbbévből visszabukottakat tartalmazza, és nem az évfolyamból elszálltakat. Mint említed is, kicsit többen voltatok, és elképzelhető, hogy ebben a félévben nem csupán 5 társatoktól voltatok kénytelen elbúcsúzni. A másik: hajnali öt óra tájban már nem tudtam kellően odafigyelni, hogy a grafikonokon ott legyenek a szükséges feliratok, így ezt most pótlom. A függőleges tengely az adott sávba eső hallgatók arányát mutatja, 1.9 mm / % léptékkel. A vízszintes tengelyen az átlag van, 2.0-tól 5.0-ig, 0.2 felbontással. Bocs!

Egyébként folytatni kívánom a statisztikát az egyes évolyamok összes iv.-ivel és az elbocsátott hallgatók számával, de egyelőre a dékáni hivatal munkatársai még nem törzskönyvezték az adatokat, így az Információs Központ sem tudja rendelkezésünkre bocsátani. Majd valamikor március vége után. Sajnos a dékán úr nem adott engedélyt más adatok leközlésére (pl. tantárgyankénti iv. TOP-lista).

Más. Tényleg nem akarlak megbántani, de egyet kell értsek feltételezéseddel, miszerint alacsonyabb képességűek vagytok. Még mielőtt rám nyitod a bicskát, elárulom, hogy csak arra gondolok, hogy nálunk még 104 pont kellett a felvételihez, nem 80. A másik, amit fájlalok, az az, hogy nem mindenki olyan ösztöndíjat kap, mint az infósok. Jó kérdés, hogy nekik miért jut annyi, miért olyan jók az átlagaik. (Pl. a 3. infó kb. 8-szor annyit kap ösztöndíj gyanánt, mint ti.) A válasz igen egyszerű. Azon a szakon nem a szívatás az oktatók életcélja, és békén hagyják azt, aki konyít valamit a programozáshoz. Említhetném volt gimnáziumi osztálytársamat, akit egyáltalán nem tartok a programozáson kívül túl jó képességűnek – már gimnáziumban is konfliktusba került az egyéb tantárgyakkal –, most is alig látni az egyetemen. Az elmúlt félévi átlaga 5.0 volt. Az informatikai szak valamiképp a villamoskar arisztokráciájává vált, és azóta is tartja előkelő pozícióját. Ez nem jelenti azt, hogy ők jobbak lennének. Engem, a magam csekély 123 pontjával (orosz középfokú) valószínűleg felvettek volna oda is, de én már akkor is műszeres akartam lenni. Nem hiszem, hogy ezek után ott is csak 4.3-at érnék el.

Azért ne add fel! Az első félévekben, például fizika dékánira készülvén én is gyakran éreztem, hogy fel kéne adni az egészet. Most már, így a felezőbulihoz közeledve, kezd visszatérni életkedvem. Nincs már kazántan, anyagtehó, sem mechanika; végre elérkeztünk oda, hogy szakmai tárgyaink vannak és kezd abbamaradni az eszelős szívatás.

Remélem továbbra sem idegenedsz el!

Dömötör Ákos