Programozás egy napon keresztül – szervezői szemmel

Április 29. és május 1. között kerül megrendezésre a Magyar Villamosmérök- és Informatikushallgatók Egyesületének szervezésében az ötödik BME 24 órás Nemzetközi Programozóverseny. Ennek apropóján beszélgettem Haidegger Tamás főszervezővel február közepén.

–Ez az ötödik verseny. Ötödszörre megrendezni valamit már önmagában komoly teljesítmény, és ilyenkorra lassan a rendezvény képes lesz magát eladni. Hogy látod, mennyire ismert a verseny a potenciális résztvevők körében?

–Szerencsére vannak rendszeresen visszajáró csapatok – külföldiek is –, illetve valamikori BME-s, már végzett mérnökök. Már októberben is voltak jelentkezők, de még nem tart ott a verseny, hogy hírnevét energiabefektetés nélkül fenntartsa. Minden évben bővül a rendezvényünk, de ez komoly munkát igényel. A BME-n már egyre ismertebbek vagyunk, nem véletlen, hiszen itt kezdődött el a szervezés, és innen kerül ki a legtöbb csapat.

–A támogatók körében mennyire ismert a verseny?

–A Fornax mint főszponzor minden évben mögénk állt, illetve bizonyos személyekre is számíthatunk, akiket nem feltétlen ugyanannál a cégnél találunk meg, de már többször támogattak. Azok a vállalatok, melyek a BME-vel is szorosabb kapcsolatban vannak sokkal inkább ismerik a versenyt. Bár még nincs olyan reputációnk, hogy bárhol felkapják a fejüket a név hallatán, de elég magas színvonalú a verseny, hogy érdeklődést keltsen, akár az IHM-nél is.

–Eddig hány csapat jelentkezett?

–230. A regisztrációs időszak végéig szeretnénk, ha 300-ra emelkedne a résztvevők száma.

–A verseny elvileg nyitott hivatásosok számára is. Voltak, illetve vannak, nem egyetemista csapatok is a résztvevők között? Van ilyen érdeklődés céges körökben?

–Tipikusan a támogatásra megkeresett cégek küldenek csapatokat. Cégektől nehezebb elcsábítani az embereket, egyrészt mert kevésbé is érnek rá, másrészt talán félnek az egyetemistáktól. Ők már nem akarnak egy extrém versenyen bizonyítani, kevésbé lehet őket motiválni. A frissen végzettek körében nagyobb az érdeklődés, főleg azok között, akik még egyetemistaként kezdték. Idén nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy az iparból is próbáljunk bevonni embereket, csapatokat.

–Nemrég rendezte a MAVE az ACM programozóversenyt is. Az ott szerzett tapasztalatok mennyiben járulnak a Challenge24 szervezéséhez?

–Az ACM-ben segített inkább a C24-ek lebonyolítása. Az elmúlt két verseny méretében hasonló az ACM-hez. Persze nem volt rossz edzés a tavaszi 24 órásra. Az ACM lebonyolítási jogáért pályázni kellett, és úgy érzem, hogy a szervezési-rendezési oldal kimagaslóan jó volt. Természetesen az ifjabb tagoknak is fontos felkészülés ez, azoknak, akik még nem vettek részt ilyen volumenű rendezvény szervezésében.

–Szerinted aki az egyik versenyen jól szerepel, esélyes a másikon?

–A feladatok típusában van valamennyi hasonlóság. Az ACM kizárólag algoritmikus problémákból áll, a C24-es problémáknak ez körülbelül a felét teszi ki. A C24-en egy komplexebb téma köré szövődik a másik fél, a 24 órából sok idő megy el ezeknek a megoldására. Igyekszünk olyan feladatokat kiadni, melyek kreativitást igényelnek. Ugyanakkor nem érzem akkora különbségnek a 24 órát, vannak csapatok, melyek minkét versenyen jól szerepelnek. Ez inkább probléma a céges csapatoknak, hisz a verseny egy teljes hétvégét elvesz az emberektől, és ezt nem feltétlen támogatják.

–Látsz esélyt, lehetőséget vagy akár szándékot, hogy a C24 az ACM ICPC-hez hasonló kaliberű eseménnyé váljon?

–Nagyon nagy különbséget érzek abban, hogy az ICPC mögött áll egy nagy nemzetközi szervezet, ez az ACM (Association for Computing Machinery). Emiatt van megfelelően széles és kiterjedt szakmai hálózata. Nem elhanyagolható az a közel negyedszázad, ami az ACM mögött áll. Jelen körülmények között az internetes előválogató megfelelő, még nincs olyan hely, ahonnét akkora lelkesedés lenne, hogy szükségét éreznénk egy helyi döntőnek. Nem utolsósorban mi magunknak teremtjük elő a pénzt, az ACM mögött pedig nagyon nagy pénzügyi támogatás áll; ez sem teszi lehetővé számunkra jelenleg a nemzetközi, több helyszínű megrendezést.

– A verseny domináns szereplője maga a feladat. Röviden be tudnád mutatni az eddigi feladatokat?

– A kezdetek óta van egy központibb téma, ami köré épül az adott év versenye. Első évben ez a Robotfoci volt. A legkellemesebb talán a LEGO-robotok összeszerelése, programozása, és betanítása (téglalabirintusban tájékozódás, vonalkódolvasás, tánc) volt. A 2. versenyen amellett, hogy egy komplex áramkörtervező programot kellett írni, külön feladat volt egy logikai játékprogram megírása, amit egymás ellen próbálhattak ki a versenyzők. Tavaly sok egyéb kis feladat mellett egy 3D-s autószimulátort kellett irányítani és programozni, valamint ezzel minél látványosabb szimulációt létrehozni.

– Pár szóban mesélhetsz már az új feladatról?

– Ez még szigorúan titkos.

– Ezt kik állítják/állították össze?

– A feladatok megalkotása még mindig az alapítók nevéhez fűződik, a munka oroszlánrészét Benedek Balázs és Marx Dani végzik, de a tesztelésbe és a kisebb munkába másokat is egyre inkább bevonnak.

– És Balázsék meddig csinálják még? Látszódik-e most utánpótlás?

– Igyekszünk a versenyt fenntarthatóvá tenni, meg kell találni a módját az utánpótlás kinevelésének. Az idei év ilyen szempontból különleges, új főszervezője lett a versenynek, Benedek Balázs, a korábbi főszervező, immár kevesebb részt vállal. Szerencsére az utóbbi időben sokan akadtak a MAVE friss, lelkes tagjai között, akik sok energiát fektetnek a versenyzésbe, és úgy tűnik, hogy minden évben lesz megfelelő gárda. Ugyanakkor nehéz megoldani kulcspozíciók átadását, mert jó, ha valaki már minél többet tapasztalt a versenyek szervezésében.

– A szervezés oldaláról tudnál mesélni valamit az érdeklődőknek?

– Legtöbben azért csináljuk, mert élvezzük. Szeretnénk bebizonyítani, hogy milyen sokat ki lehet hozni egy ilyen rendezvényből. Idén például felmerült motoros bemutató és sztriptíztáncosok beszervezése is, majd meglátjuk, mi lesz belőle. Teljesen non-profit a dolog, a szervezőgárda többségében villanykarosokból áll, néhányan azonban külsős ismerősöket is hoztak. Sokszor igen nehéz motiválni az embereket, a főszervező dolga vizsgaidőszak közepén is rábírni az embereket, hogy fordítsanak némi energiát a szervezésre. Ha sikerül, a jutalom egy jó hangulatú, élvezetes verseny. Egy kedves EESTEC-es ismerősöm mondta, mielőtt belevágtam: "A legnehezebb, úgy rábírni az embereket a munkára, hogy szeressenek is érte".

Kokas Zsolt