MusicMania

Folk rock a ködös Albionból

A mostani szám egy brit bandáé, akik igazi kelta gyökerekből táplálkozó folk-rock-ot játszanak.

Az angol Sabbat (nem összetévesztendő az Ozzy féle klasszikus Black Sabbath-tal) a 80-as évek végén robbant be a köztudatba a History of a Time to Come (1988) című albumukkal. Friss hangzású, agresszív thrash metált hallhatott az Andy Sneap, Martin Walkyier, Simon Negus és Frazer Craske nevével fémjelzett bandától a kiváncsi rocker. Elsőre talán kicsit furcsának hat Walkyier monotonnak tűnő, rekedt hangú kántálása, de a zene valójában magával ragadó és kiváló témák találhatók a korongon. Az album egy része Marlowe: Faust című művét dolgozza fel, a sötét és a világos angyalok harcát Faust lelkéért, illetve a középkori egyházi viszonyokat ostorozza ironikus hangvételben.

1989-ben látott napvilágot a második Sabbat lemez, a Dreamweaver – Reflections of Our Yesterdays. Ezt az albumot a srácok kelta őseiknek szentelték, főleg a druidák sötét praktikáiról, rég elfeledett hősökről, csatákról szólnak a dalok. A lemezen található egy tökéletes hangulatú bárd nóta, ezt hallgatva az egyszeri headbanger egy kis bárka fedélzetén érezheti magát, egy kobzos szomorú énekén merengve. A kritika (Metal Hammer) negatívan fogadta ezt az anyagot, főleg Negus monoton dobolásán akadtak ki, de nekem jobban tetszik, mint az első korong.

Ezt követően az együttesből kiszállt Martin Walkyier énekes és Frazer Craske basszer, akik még több középkori hangulatot akartak és megalakították a Skyclad-et. Sabbaték merészet húztak és Richie Desmond személyében egy igazi opera-torkú arcot szerződtettek erős kontraszként a korábbi károgó jellegű Walkyier helyére. A banda rajongói utálkozva dobták félre az 1991-es Mourning Has Broken albumot, képtelenség volt megszokni az új progresszív hangzást. Bevallom, én is a fiókom mélyére süllyesztettem a kazit, de szerencsére később elővettem és előítéletek nélkül, többször meghallgatva elámultam, hogy mivel mertek előállni a fiúk '91-ben. Egyszerűen hatalmas anyag. Sajnos a banda nem viselte el a megcsappant népszerűséget és feloszlottak, pedig...

De kanyarodjunk vissza a Skyclad történetéhez. Akik igazi kelta-folk-rock-ot szeretnének hallani, kissé rockosítva, azok ne habozzonak utánanézni a 'Clad albumoknak, mert talán a műfaj legjobbjait tisztelhetjük bennük. Az első albumuk 1991-ben jelent meg The Wayward Sons Of Mother Earth címmel, melyet az A Burnt Offering For The Bone Idol követett. Ezen a lemezen a korábban 4 tagú együttes egy újabb gitárossal és egy hölggyel bővült, aki hegedűn és mandolinon is játszott. Úgy látszik, ez egy elég kritkus poszt a társaságon belül, mert már a harmadik vonós leányzót koptatják. Ettől függetlenül zenei fejlődésük töretlen, Walkyer is szép lassan elhagyta a Sabbat-os morgós hangját, és teljes mértékben énekli a népi témákat. A banda termékenységére és a stílus kimeríthetelenségére jellemző, hogy '91 óta nem kevesebb, mint 10 albummal jelentkeztek, legutóbbival idén februárban.

Szöveg és mp3 ügyben:

http://sendy.ml.org/arnaut/skyclad/

- V. VoiVod V. + Cham